Gyereknapra

„A gyermek a miénk is, az enyém, a tied, mindannyiunké.”
(Hermann Alice)


Weöres Sándor: Mi volnék

Tűzben fa parazsa volnék,
vízben puha moha volnék,
légben jegenyefa volnék,
földön anyám fia volnék.

Szélben libapihe volnék,
kasban puha csibe volnék,
erdőn galagonya volnék,
otthon apám fia volnék.


Veress Miklós: Vaseszű Mihók

Megkérdeztem az apám,
hátha megmondja talán:
miből van a vas,
miből van a víz.

Azt felelte az apám:
Ezt se tudod kiskomám!
Vasból van a vas,
vízből van a víz.

Megkérdeztem az anyám,
hátha megmondja talán:
miből van a só,
miből van a sár.

Azt felelte az anyám:
Ezt se tudod kiskomám!
Sóból van a só,
sárból van a sár.

Most már én is okos vagyok,
mindentudó szemem ragyog:
apából van az apám,
anyából van az anyám.
Én meg gyerekből vagyok.


Horváth Imre: Növögetek

Még pici voltam din-den-den
Anya bölcsibe vitt engem.
Múltak az évek dan-dan-dan,
az óvodába ballagtam.
Eljött az első szeptember,
mely iskolába hív engem.
Járnak az évek dan-dan-dán,
felnövök szépen lassacskán.


Osvát Erzsébet: Andriska és a fogas

- Jaj, de magas ez a fogas!
Andriska oly kicsi még.
Nézi, nézi, de nem éri,
kellene egy kicsi szék.
Andris gyerek sóhajt egyet.
-"Bárcsak nagyobb lennék!"
Édesanya vigasztalja:
-"Várj kisfiam, várj csak még!
Elrepül két-három ősz,
s meglásd milyen nagyra nősz!"
A sok fűszál, tarka virág,
a te kedvenc Pajtás kutyád,
a hegyen a kis fenyő
egyszer mind-mind nagyra nő.


Osvát Erzsébet: Kati vers

Amíg apróka, neve Katóka,
Katinak nevezik, ha felcseperedik.
Később Katinka lesz,
majd Katica, Kata.
Két ágba van fonva
hosszú, szőke haja.
Iskolába kerül,
lesz könyve, irkája,
s bizony már Katalint
ír rá anyukája.


Csorba Piroska: A testvérem

Apa ma hazajött a kórházból
anyával, meg egy pólyába
csomagolt izével.
Meg van a véleményem róluk!
Még egy rendes testvért sem tudtak
hozni nekem! Ez beszélni sosem tud!
Egészen kopasz és egyetlen foga sincs.
Igaz, majdnem úgy tud nyávogni,
mint a macska, de azért még sem tetszik.
Holnapig még várok, hátha megnő,
de, ha nem, akkor kicserélem.


Csorba Piroska: Ha megnövök

Ha megnövök, elveszem anyát
feleségül. A piros ruháját vesz
fel, abban a legszebb.
Adok neki virágot és egy
igazi tengerimalacot.
Az esküvőnkön tejbegrízt eszünk
és fagyit, utána haza rollerezünk.
Ha szó fogad, az apu is elkísérhet.
Jól fogunk élni! Anya mindig mesél,
én meg szelídítek neki
egy vad oroszlánt.


Fecske Csaba: Jó leszek

Ezentúl jó leszek, állítom.
Reggeltől estig, tetőtől talpig
Csupa jó leszek.
A füleimet ezentúl mindig megmosom.
Rendbe rakom a ruhám,
tiszták lesznek a körmeim,
köszönök szépen mindenkinek,
azt teszem csak, ami szép és jó.

Ha már jó leszek - és ezután az leszek!
Nem verekszem, nem csúfolkodom,
nem húzom meg a lányok haját.
Semmit se teszek, amit nem szabad,
a legeslegjobb gyerek én leszek!
Mert ezt a sok jóságot
észben tartani, azért nem
tudja egy ilyen kisgyerek.


Hárs László: Miértek és hogyanok

Hogyha nyár van, hol a tél?
Egész télen hol a nyár?
Mikor nem fúj, hol a szél?
És hogyha fúj, hova száll?
Fényes délben hol a Hold?
Sötét éjjel hol a Nap?
Ha kimosták, hol a folt?
Ha nem habzik, hol a hab?
Ha beszélnek, hol a csend?
Ha felszárad, hol a sár?
A mente, az hova ment?
A várkastély, mire vár?
A félóra, mitől fél?
Az aludttej hánykor kél?
Két adagot miért nem kér,
aki nyaklevest ebédel?
A golyóban mi a jó?
Kiabálban mi a bál?
Miért folyik a folyó?
A tó vize miért áll?
Miért nem úszik a csibe?
A hal miért nem repül el?
Az eső miért esik le?
Miért nem esik soha fel?
Miért mindig ma van ma?
A holnap miért nem ma van?
Az idő honnan jön és hova tart?
Minden csupa hol, meg ha,
csupa miért és hogyan.
Mondják, néhány év alatt
nagyra növök biztosan,
s mind az összes titkokat,
megfejtem egymagam.
De marad majd egy titok,
amit akkor sem értek:
hogyan lesznek a hogyanok?
S miért vannak a miértek?


Iván Magda: Kicsi, vagy nagy

-Petikém, húzd gyorsan a cipődet.
hiszen nagyfiú vagy már! - mondta reggel anyu
-Petikém! Ne szürcsölj, mint egy malac, hiszen
nagyfiú vagy már! - mondta délben anyu.
-Petikém, elég legyen már a TV-zésből, hiszen te
még kisfiú vagy! - mondta este anyu.
-Anyu! Miért van az, hogy reggel és délben nagy vagyok, estére kicsi leszek?
-Összemegyek, mint a tej? Elfogyok, mint a vajas kifli? Töpörtyűvé töpörödöm, mint a szírszalonna darabok? Akkor én most kicsi vagyok, vagy nagy vagyok?
-Hol kicsi vagy, hol meg nagy. Van amihez
még kicsi vagy, van, amihez már elég
nagy - válaszolt anyu.
-Szóval, ezt mondta, de meg nem nyugtatott.
Máig sem tudom eldönteni, hogy kicsi
vagyok, vagy nagy vagyok.


Szabó Lőrinc: Sokat tud az én kezem

Sokat tud az én kezem,
sokat tud az ujjam,
benne mindenféle régi,
s mindenféle új van.

A régi a lecke
s én gyártom az újat,
hogy megnőve, szép hazámnak
segíteni tudjak.

Festek, írok, építek
tornyot, hidat, embert,
papíromon sok a ház,
és csak úgy nyit a sok kert.

Betű gurul, neve ó
arca, mint a Holdé,
szeme nő és farkat ereszt:
most úgy hívják, hogy gé.

Rajz, betű és száz tudás
van az én ujjamban,
bennem is nő, szépül, épül
ami odakinn van.

Jó szerszám az én kezem,
az eszem se rosszabb,
gyönyörű ma a világ, de
gyönyörűbb lesz holnap.


Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
mint a tüdő a fazékból
kidagadok én.

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én,
erős leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.

Kicsi vagyok én,
bátor leszek én,
óriások palotáit
elfoglalom én.

Kicsi vagyok én,
nagy úr leszek én,
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.

Kicsi vagyok én,
boldog leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!