Amikor a blogomat indítottam az volt a célom, hogy betekintést nyújtsak a csoportom életébe, napi munkámba.
Segítséget adjak óvónőknek, akik még kezdők és szükségük van egy kis "mankóra", szülőknek, akik szívesen olvasnak nevelésről, problémákról, megoldási lehetőségekről.

Közben teltek az évek és 40 év után a pályám végéhez értem. A mozgalmas évek után nagy lett a „csend” körülöttem, annak ellenére, hogy továbbra is figyelemmel kísértem az óvodai élet változásait. Akkor határoztam el, hogy folytatom a blog írását és az évek alatt összegyűjtött tapasztalataimat, ötleteket megosztom az érdeklődőkkel.

Örülnék, ha a nézelődés mellett az észrevételeiteket is leírnátok.


Rendszeres olvasók

2009. márc. 29.

S.O.S. közeledik az iskolába lépés






Az előző hetekben kezdődtek a nyílt napok az iskolákban. A szülők, gyerekeikkel együtt tervezték, hogy melyik nap hová fognak ellátogatni. Élményeikről be is számoltak. A gyerekek nagyon büszkék voltak, hogy ők már hamarosan iskolások lesznek. A szülők egy része, főképp akiknek az első gyereke kerül iskolába, egy kicsit meglepődtek.

"Ennyi mindent kell tudnia egy elsősnek?"
"A matek feladatokon még nekem is el kellett gondolkodnom!"
"Képes lesz erre az én gyerekem?"

Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg az én kedves szüleimben!
Hát, igen! Az iskola már nem óvoda, a követelmények nőnek! Azért pánikra semmi ok! Szerencsére egyre több iskolában vezették már be a kompetencia alapú oktatást, amely nagyon jó átmenetet képez az óvoda és az iskola között.

Az iskolakezdésig még van egy fél év. Mit lehet még tenni, annak érdekében, hogy a csemeténk megállja a helyét az új közösségben? Figyeljünk ezekre!

1.) Az első legfontosabb a játéklehetőség biztosítása.

Az óvodás gyermek fő tevékenysége a játék, amely az iskoláskorig az ismeretszerzés egyik fő forrását is jelenti. A gyermek megtanulja a felnőtt utánzásával az egyes szokáscselekvéseket és megtanul a maga által felállított szabályokhoz alkalmazkodni. A játék azonban alkalmas arra is, hogy megismerje a környezetében lévő különböző tárgyakat, azok színét, formáját, térbeli elhelyezkedését stb. Miközben játszik, érzelmeket is átél, gazdagodik az értelme és az érzelemvilága. Irányítsuk játékát, de ne "helyette" játszunk, mert így nem tanul. Ha nem engedjük önállóan kísérletezgetni, próbálkozni, megszokja, hogy mindent megcsinálnak helyette és ha a játékban is csak néző lehet, végül már nem tud egyedül játszani. Ne rakjuk el a játékait, később nehéz lesz rendre szoktatni, végül az iskolában is rendetlen lesz. "Idáig is anya csinálta, csinálja ezután is!"

Az érzékszervi-mozgásos játékok során rengeteg tapasztalatot szereznek az anyagok tulajdonságairól: puhaság, keménység, nagyság, forma stb. Hagyjuk tapasztalni!!
A szimbólikus játék során a gyermek már képzeletben játszik, sokat rajzol, "képeket alkot". Eközben sokat beszél.
Iskolás kor előtt jelentkezik a konstrukciós játék, melyhez gondolkodás, fantázia, kombinatív készség kell, de ha nem engedjük tapasztalni a gyermeket, nem jut el erre a szintre.

A felnőtt feladata, kötelessége, hogy megteremtse azokat a játéklehetőségeket, melyek örömforrást jelentenek a gyermek számára és fejlesztik képességeit is. És nem lehet eléggé hangsúlyozni a szülő-gyermek közös játékának jelentőségét. Játékvásárlásnál tartsuk ezt szem előtt!

2.) A munka fejlesztő hatása

A gyermeket boldog, ha megdicsérjük, hogy szépen összehajtotta a ruháját, vagy bekötötte a cipőfűzőjét. A sikerélmény további próbálkozásra ösztönzi. Legyünk türelmesek, a sok gyakorlás meghozza a gyümölcsét, ha bíztatjuk és dicsérjük érte. Így jut el az önállóságnak arra a szintjére, ami az iskolában nélkülözhetetlen. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne kívánjunk a gyermektől erőn felüli dolgokat, mert, ha sok kudarc éri, félénk és bátortalan lesz. A munkavégzést mindig kísérjük beszéddel. Így a cselekvés jobban rögzül a gyermekben, gazdagodik a szókincse. A sikeresen elvégzett munkafeladatok növelik a gyermek önbizalmát, magabiztosságát és önállóságát. Az iskolai élethez nélkülözhetetlen tulajdonságok!

3.) A szándékos és az akaratlagos figyelem fejlesztése.

A figyelem lehet önkéntelen és szándékos. A feladatok elvégzéséhez koncentrált figyelem szükséges. Ez véglegesen az iskolai órákon alakul ki. De már óvodás korban is fejleszteni kell, különféle játékokkal: puzzle, kirakók, türelem játékok.
Nehezíti a koncentrálóképesség kialakulását, ha a szülők állandóan beleszólnak a gyermek tevékenységébe, ellentétes utasításokat adnak, nem fejezheti be a játékát.

4.) A beszédfejlődés előmozdítása.

A szellemi fejlődés szorosan összefügg a beszéd fejlődésével. Nem biztos, hogy a sokat beszélő gyermek korának megfelelően tud gondolkodni is.

Figyelni kell:

  • Beszéd tempó, ritmus
  • Szókincs, szóbőség
  • Beszédhiba
  • Kérdések feltevése, kérdésekre reagálás, tudjon egy-egy témáról összefüggően beszélni, összefüggéseket meglátni
5.) Szociális érettség, társas kapcsolatok alakítása.

Egykorúak társasága megváltoztatja a gyermek magatartását. Egyrészt fejleszti a mások iránti érdeklődést, segítőkészséget, másrészt lehetőséget ad a versengésre. Ez természetesen összeütközésekre ad alkalmat. Óvodai konfliktusok hallatán a szülők általában ezt mondják: "otthon ilyet soha nem csinál..." - hogy csinálna, mikor otthon nincs mellette annyi gyerek, mint az óvodában -
A gyereknek meg kell szoknia, hogy ő csak egy kis része az egésznek, melyhez alkalmazkodnia kell. A társas magatartás alapjait is a családi körben kialakított közösségi viselkedés szokások teremtik meg.

A szociális érettség jellemzői:

  • A kapcsolatteremtés képessége, új kapcsolat kialakításának gyorsasága
  • A gyermek társas, közösségi aktivitása - védi a kisebbeket, szívesen vesz részt közös játékban, kölcsönadja a játékát, örül mások sikerének -
  • Csoportalakítási képesség - jól érzi magát a közösségben, vonzza magához a társakat, játékcsapatot szervez -
  • Irányíthatóság - elfogadja, végrehajtja az utasításokat, örül a feladatoknak, büszke, ha egy csapat tagja -
  • Terhelhetőség - tud koncentrálni, van önuralma, fékezi indulatait, jól tűri a kudarcokat, képes a nehézségek leküzdésére -
  • Érzelmileg kiegyensúlyozott

Egy kicsit ijesztő? Nem annak szántam! A fent leírtak arra jók, hogy egy kicsit "más szemüveggel" is nézzük a gyermekünket.
De nyugalom, a gyermekek többsége 6 éves korára a leírtaknak megfelelnek!






A


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves hozzászóló

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...