Rendszeres olvasók

2009. jan. 16.

Tavaszi versek





Szilágyi Domokos: Lepke-dal

Apró lepke,
öttyöm-pöttyöm,
letelepedett egy
harmatcsöppön
arcát mossa,
s hogy ha szárad,
derekára teker egy
sugár-szálat.
Ez itten a csigaház,
Melyben a csiga tanyáz.
Ő nem Pali, se nem Zsiga,
Csak egy névtelen csiga.
Szalai borbála: Szellő szökken

Szellő szökken
fürge, friss:
április van,
április.
Haragszik a
kispatak,
tajtékozva
fut, szalad.
Áprilisi
napsugár
felhők közül
kandikál.
De, nini, most
hová lett?
az eső is
megeredt:
kinyílt az ég
vízcsapja
no, lesz megint
pocsolya!
(részlet)
Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

Bodzavirágból,
Bodzavirágból
hullik a, hullik a
sárga virágpor.
Fennt meg a felhők
szállnak az égen,
bodzafehéren,
bodzafehéren.
Szállj, szállj, felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló
bodzavirágból.

Tasnádi Varga Éva: Messze száll a szél..

Messze száll a szél,
Merre, hova tér?
Lombot fúj meg, bimbót ringat,
elmúlt már a tél.
Merre, hova jár?
zöldtollú madár?
Ágon ülve énekelget,
s napsugárra vár.
Vízbe néz a fű,
sok ezüstgyűrű
fonja át a kék lapátot,
milyen gyönyörű
Szállj csak, szállj, te szél,
virágról beszélj,
fújd a bokrot, fújd a fákat,
elmúlt már a tél!
Csukás István: Kicsi dalunk

Kicsi dalunk szálljon, szálljon
zöld levél nő ágon, fákon
májusi nap süssön, süssön
árpa, búza jól megnőjön!
Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.
Egyszerre mégis
rezzen a táj
hármat fütyül
egy kis madár.
Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán, mint
éles fuvola.
Az a fuvolás
a Nyitnikék!
már kezdi is újra
az énekét:
Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyitni kék!

Fazekas Lajos:Tavaszhozó

Tavaszhozó kismadár
az alvó bokorra száll,
Csip-csip-csirip, csip-csirip…
Rügyek zöld pillája nyit.
Szellőhozta felhőcske,
pöttyen, csöppen hűs csöppje.
minden cseppje leesik,
kicsi patak megtelik.
Tavaszkeltő, fénylő Nap,
adj lombot a bokroknak,
adj a földnek, erdőnek
végtelen derűszöldet.
Tasnádi Varga Éva: Tavaszköszöntő

Erdő, erdő koszorú,
földed friss már, domború,
ágaidat nap süti,
felébrednek rügyei.
Rét közepén fűzfa ága
ráhajlik egy kis virágra.
így köszönti: - Jó napot
vegyél piros kalapot!
Elfutott a Télapóka,
nyújtózik a lompos róka,
bozont farkát hegyezi,
s zöldkabátos tengeri
kis sapkáját feljebb húzza,
fűszál húzódik az útra,
helyet ad a fénynek, magnak,
csupasz bokrok ringatóznak,
kihajtott egy csöpp levél,
kettő, három és egy fél,
s holnapután délután
tíz is lesz már tán a fán!
Fazekas Lajos: Künn a zöldben

Szép a tavasz! Künn a zöldben,
fönn a kékben madár röppen.
Künn a zöldben, fönn a kékben,
kertek szirom-özönében
szellő lábon jár a reggel,
madár-kar vár víg énekkel.
Szép a tavasz! Zöld domb, zöld rét.
Szép a tavasz! Kék ég, kék, kék.
Fönn a kékben, lenn a zöldben
dal kél, dal száll, madár röppen,
s hurrázások zengésétől
visszhangzik a domb, víz, ég s föld.
Pósa Lajos: Tavasz

Hajnali gyöngyharmat
Csillog a virágon,
Cseresznye virága
Mosolyog az ágon
Aranyos napsugár
Sorra csókolgatja,
A tavaszi szellő
Rengeti ringatja.
Ringasd szellő, ringasd
Csókolgasd napsugár,
Csalogasd ki a gesztenyét
Daloddal kismadár.
Lepkehívogató – népköltés

Pille, pille szállj le,
Szállj le az ölembe!
Szállj le, kis csapongó
Aranyos pillangó.

Komjáthy István: A kis fecskék

Megjöttek már a kis fecskék,
„de jó itthon” csicseregték.
Földre szálltak, vízre szálltak,
kis fészkükre rátaláltak.
Osvát Erzsébet: Télkergető

Fuss, Te Tél!
Fuss, te Tél!
Jön a Tavasz
utolér.
Jön óriás
sereggel,
maró, csípős
szelekkel,
eső dobol
hátadon,
a nap sem lesz
pártodon.
Hányszor mondjam,
tűnj el gyorsan,
szépszerivel,
míg lehet,
mert, ha vársz –
hát, jaj neked.
Zsadányi Lajos: Az én rétem

Az én rétem olyan rét,
Virágot hint szerteszét,
Fürjecskéket dédelget,
Bárányokat legeltet.
Harmat hull a füvére,
Gyere menjünk a rétre.
Osvát Erzsébet:Kakukkfűdal

A budai hegyoldalon
kakukkfűre leltem.
Kilenc szálat,
a legszebbjét
bokrétába szedtem.
Szagos lila virágait
friss vízzel itattam.
Telis-tele lett a szobám
kakukkfű illattal.
Bokrétámban gyönyörködtem
reggel, délben, este,
napkeltétől napnyugtáig
kedvem derítette.
Drégely László: Tavasz

Fák alatt a kertben
Nyílik az ibolya,
Kék ibolyavirág
A tavasz mosolya
Rügy fakad sz ágon,
Madár dala száll,
Daloló madarak
Megjöttek már –
Tavasz van hát újra,
Fény derül a tájra
A meleg napsugár
Földnek koronája.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves hozzászóló

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...