Amikor a blogomat indítottam az volt a célom, hogy betekintést nyújtsak a csoportom életébe, napi munkámba.
Segítséget adjak óvónőknek, akik még kezdők és szükségük van egy kis "mankóra", szülőknek, akik szívesen olvasnak nevelésről, problémákról, megoldási lehetőségekről.

Közben teltek az évek és 40 év után a pályám végéhez értem. A mozgalmas évek után nagy lett a „csend” körülöttem, annak ellenére, hogy továbbra is figyelemmel kísértem az óvodai élet változásait. Akkor határoztam el, hogy folytatom a blog írását és az évek alatt összegyűjtött tapasztalataimat, ötleteket megosztom az érdeklődőkkel.

Örülnék, ha a nézelődés mellett az észrevételeiteket is leírnátok.


Rendszeres olvasók

2009. ápr. 16.

Dackorszak - Hagyjam, vagy ne hagyjam?





A dac mindig úgy jön, mint derült égből a villámcsapás.

A második életévtől fenekestől felfordul az eddig nyugodt világ. A gyerekek felfedezik saját céljaikat, vágyaikat és mindent felforgatnak maguk körül, ami eddig jó volt.

"Én nem..."
"Egyedül akarom csinálni!"
"Nem akarom!"

Jaj annak a szülőnek, aki megpróbál ellenállni az "akarom"-nak, vagy büntetéssel reagál az "egyedül akarom csinálni"-ra! Ha ezzel próbálkozik, számolhat a dühroham kitörésével.
"Azért is kibírom...." határozza el a szülő. De meddig tart ez még? Mikor lesz az én kicsikém megint olyan jó gyerek, mint egy éves korában? Hát, már sohasem! De a dacolás sem tart örökké!!

Ez egy olyan szakasz, amikor a gyermek személyiségének fejlődése robbanásszerű.
Ami nekünk felnőtteknek teljesen természetes, az a gyermek számára egy ismeretlen világ. Gyakran halljuk tőlük: "Mi ez" "Miért?" Egyre többet szeretnének megtudni, felfedezni a világból és már nem csak szóban, hanem tapasztalni is szeretnének. Eközben rengeteg "butaságot" követnek el, ami azonban nem rettenti őket el, mindig újra és újra próbálkoznak. Ez pedig egyre erősebben őrli a szülők idegeit. Egyre gyakoribb lesz a konfliktus a szülők és gyermekeik között.

A felfedezések során egyre több akadályba ütköznek a gyerekek, amelyeket a felnőttek állítanak fel - legtöbbször jó okkal.
Valójában az a szülő, aki támogatja gyermeke önállósulási törekvéseit, hasznos tapasztalatokhoz juttatja. A tapasztalatok által tanulja meg a gyermek a helyes és a helytelen közötti különbséget. De milyenek a lelkiismeretes szülők? Óvják, védik gyermeküket, minden veszélytől , rossz tapasztalattól meg akarják kímélni.
A kis dacos viszont pont ezt nem akarja! Ellenszegül a tiltásoknak és puhatolja a lehetőségeit. Ez a dac lényege!

Egy egyszerű példa,mellyel biztos sok szülő szembesült már - az öltözködés.
Sok 2,5-3 éves gyermek képes már önállóan öltözni. Rábízzuk, hogy válasszon ruhát és öltözzön fel. Amikor elkészül, várja a dicséretet, hiszen ügyesen felöltözött. A baj akkor kezdődik, ha nem megfelelő ruhát vett fel, (télen nyári ruhát). Ésszerű érvekkel nem lehet meggyőzni, hogy hideg van, megfázik stb. Nem ért semmit, hiszen ő ügyes és önálló volt, még sem kap dicséretet. És ekkor jön a dac - "Én ebben akarok menni!" - sírás, toporzékolás....

Megoldás: Ne kelljen több lehetőség közül választania a gyereknek. "Ma ezt a ruhát vesszük fel!" "Had lássam, milyen ügyes vagy, fel tudsz egyedül öltözni?"
Ha a gyermekre bízzuk a döntést, el kell fogadnunk a választását!

Vigyázat!!
A dacnak szakaszai vannak!
A 2-3 évesek dacolnak a leghevesebben, de szándékaik ártatlanok.
A nagyobbak, 3-6 évesek már célzottan vetik be a dacrohamokat, hogy megkapják, amit akarnak.


Összegzés:


  • Kiváltó okai:
  1. 1. Tárgyak, melyek nem úgy működnek, ahogy a gyerek akarja
  2. 2. Korlátozások
  3. 3. Egy harmadik személy
  • A gyermek biztonsága érdekében határokat kell szabnunk.
  • Indokoljuk meg tiltásainkat.
  • Legyünk következetesek. Lényeges dolgokra szorítkozzunk.
  • Többet dicsérjünk, mint büntessünk.
  • A túl sok tiltás hatástalan - immúnissá teszi a gyermeket.
  • Mutassuk ki és mindig érezze a gyermek a szeretetünket.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves hozzászóló

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...