Amikor a blogomat indítottam az volt a célom, hogy betekintést nyújtsak a csoportom életébe, napi munkámba.
Segítséget adjak óvónőknek, akik még kezdők és szükségük van egy kis "mankóra", szülőknek, akik szívesen olvasnak nevelésről, problémákról, megoldási lehetőségekről.

Közben teltek az évek és 40 év után a pályám végéhez értem. A mozgalmas évek után nagy lett a „csend” körülöttem, annak ellenére, hogy továbbra is figyelemmel kísértem az óvodai élet változásait. Akkor határoztam el, hogy folytatom a blog írását és az évek alatt összegyűjtött tapasztalataimat, ötleteket megosztom az érdeklődőkkel.

Örülnék, ha a nézelődés mellett az észrevételeiteket is leírnátok.


Rendszeres olvasók

2013. aug. 11.

Parányi paraván


Ami igazából nem is paraván, csak egy doboz amit jó élénk színűre festettem. Remélhetőleg felfigyelnek majd rá a legapróbbak, ha megmutatom nekik, mit lehet vele játszani.



A bábozás is játék, amit a gyerekek szabadon választhatnak, akkor játszanak a bábokkal, amikor kedvük van hozzá. Persze a feltételeket biztosítani kell hozzá: paraván, bábok és a legfontosabb a bábos élmény.
Itt is érvényesül az utánzás, az óvónő bábjátéka után a gyerekek is kedvet kapnak a bábozáshoz. 
A piciket még a bábok mozgatása ragadja meg, nem túl lényeges számukra a báb. Az azonban lényeges, hogy könnyen tudják mozgatni a bábokat. Ilyenek lehetnek a síkbábok, fakanál bábok, csutkabábok, amiket könnyen marokra foghatnak és kedvükre mozgathatnak. A kesztyűbáb mozgatására ők még képtelenek. Játékukban nincs történés, még nagyon beszéd sem. Ilyenkor általában csak köszöngetnek a bábokkal. Az sem lényeges számukra, hogy elbújjanak a paraván mögé. A kicsiknél azt figyelhetjük meg, hogy szeretik látni a bábujukat, (nem emelik túl magasra) és a társaikat.
A nagyobbak, középsős kor körül  már kaphatnak méretüknek megfelelő kesztyűbábot. 4-5 éves korban  a bábokkal már verset mondanak, énekelnek, majd eljutnak egy jól ismert mese eljátszásához. Kezdetben csak néhány mondatból áll a mese, kevés a párbeszéd, sokszor leállnak, megbeszélni valamit, egymás szerepébe beleszólnak ("nem azt mondta a kutya..."), vagy eszközt keresnek és utána folytatják a mesét. Igazából még nem látják át teljesen a mesét.
Aztán ahogy telik az idő, tovább csiszolódik a játék és a nagycsoportosok már teljesen önállóan képesek az ismert mese eljátszására. Megoldják a szervezést, előkészítik a paravánt, kiválasztják a bábokat, elosztják a szerepeket és az óvónő játékát leutánozva elbábozzák  a mesét. Ha, jól sikerült, akkor napokon keresztül többször is, sokszor saját ötletekkel bővítve a történést. A nagyoknál már az is előfordul, hogy nem az óvónő játékát utánozzák, hanem saját élményüket játszák el, rögtönöznek. Na, ilyenkor sok minden kiderülhet.... Nálunk is volt erre példa.

A szakirodalomban sokat olvashatunk a bábozás fejlesztő hatásáról, az óvodai élet valamennyi területén alkalmazhatjuk. Nálunk a  beszoktatás alatt nélkülözhetetlen. Van egy "Kormika" cica bábunk, aki nagyon sok gyermeket vigasztalt már meg. A félénk, visszahúzódó gyerekek is,bábbal a kezükben megszólaltak. 

Érdemes minél többször elővenni a bábokat!

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves hozzászóló

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...