Amikor a blogomat indítottam az volt a célom, hogy betekintést nyújtsak a csoportom életébe, napi munkámba.
Segítséget adjak óvónőknek, akik még kezdők és szükségük van egy kis "mankóra", szülőknek, akik szívesen olvasnak nevelésről, problémákról, megoldási lehetőségekről.

Közben teltek az évek és 40 év után a pályám végéhez értem. A mozgalmas évek után nagy lett a „csend” körülöttem, annak ellenére, hogy továbbra is figyelemmel kísértem az óvodai élet változásait. Akkor határoztam el, hogy folytatom a blog írását és az évek alatt összegyűjtött tapasztalataimat, ötleteket megosztom az érdeklődőkkel.

Örülnék, ha a nézelődés mellett az észrevételeiteket is leírnátok.


Rendszeres olvasók

2009. aug. 24.

Beszoktatás, egészséges leválás




A napokban Dr Hegyi Ildikó könyvét olvasgattam. Nagyon szeretem az írásait, mert közvetlen, érthető hangvételű, szülőknek és óvónőknek egyszerre szólnak.

A közelgő beszoktatás kapcsán az "Add a kezed!" könyvéből idézek. Ajánlom az elolvasását minden szülőnek, aki most kezdi gyermekével az óvodát, de azoknak is akik még előtte állnak.

A könyv egyik fejezetének a címe: Az elektromos póráz. Halló, itt vagyok!
A lényeg, hogy egy anyuka az óvodába lépést úgy akarta gyermeke számára megkönnyíteni, hogy mobiltelefonnal küldte be a csoportba, hogy a nap folyamán bármikor hívják fel őt és telefonon keresztül majd megnyugtatja a gyermekét. Az óvónő meggyőzte az anyukát, hogy ezzel még zaklatottabbá teszi kisfia életét, nem lesz képes átadni magát a játéknak, ha állandó készenléti állapotba kényszeríti.

A történet leírása után következnek Hegyi Ildikó tanácsai:

"Törvényszerűség, ha túl sokáig és túl szorosan kötődik a gyermek egy-egy személyhez, szűkebb környezethez, ez később - amikor a szülő már szeretné elengedni a gyermek kezét, szívesen venné önálló szárnypróbálgatásait - visszafelé sül el : az önállótlanság és a bizonytalanság, a csekély önbizalom és gyenge én-erő megakadályozza a talpra állást, az egészséges leválás folyamatát. Rövid időn belül a gyermek a többiek céltáblája lesz, csúfolják, kigúnyolják, megszégyenítik.
Éppen ezért célszerű feltérképezni a következőket is:
  • volt-e a gyermeknek kapcsolata más gyermekekkel,
  • volt-e a gyermeknek kapcsolata más felnőttekkel,
  • hogyan viselkedik a gyermek számára idegen helyen (ismeretlen játszótéren, szomszédoknál, rokonoknál, vendégségben),
  • tapasztaltak-e érdeklődést nála új dolgok iránt,
  • hajlandó-e körülnézni, felfedezni, kutakodni az új, idegen helyzetekben, környezetben,
  • van-e bátorsága egyedül bemenni-belépni eddig ismeretlen helyre (üzlet, közlekedési eszköz, uszoda, strand, stb.) úgy, hogy a felnőtt csak követi őt,
  • elfogadja-e mások szociális közeledését (beszédbe elegyedés utazás közben, vásárlás közben),
  • kezd-e kommunikációt másokkal (gyermek-felnőtt) az őt kísérő felügyelete mellett?
A gyermek még óvodás korban is igényli a felnőtt jelenlétét, részvételét, együttműködését a játékban.....
A felnőtt "árnyékában" élése mellett egyre és egyre hosszabb időre ellép mellőle, kipróbálni saját magát, erejét, képességeit, tudását. A megmérettetés idején túl viszont bármikor visszatérhet oda, ahol tárt karokkal fogadják, szemrehányás nélkül. A "van hova visszamenni" tudata biztonságot jelent, újabb és újabb utakra, felfedezésekre, tevékenységekre sarkallja. Ez ad erőt és biztonságot, kitartást és motivációt a világ egyre teljesebb megismeréséhez."


4 megjegyzés:

  1. Mintha nekem írtad volna :)

    VálaszTörlés
  2. Zsuzsi! Írtam egy bejegyzést a "Nem járunk" cikkedhez. Szerintem nagyon jól és okosan döntöttél!

    VálaszTörlés
  3. Márti, van skype-od? feltennék néhány kérdést...
    az enyém nagel.zsuzsi

    köszi

    VálaszTörlés
  4. Tudunk beszélni (nadasymarti)

    VálaszTörlés

Kedves hozzászóló

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...