Tavaszi versek 2.

Fehér József András: Tarka-barka

Tarka-barka fákon

Girbe-burba ágak,

Girbe-gurba ágon

Guggoló madárhad.

Tarka-barka ének

Girbe-gurba ágon

Sok kis sárga ének

Csilingel a fákon.

Böszörményi Ilona: Tavaszi köszöntő

Lehullt a jégbilincs,

Selymet bont a barka.

Tág, tavaszi széllel

Beszélget egy szarka.

Csengettyűs hóvirág

Levélházikóból,

Legényes tavasznak

Csilingelve bókol.

Violakék selyem

Az ég takarója,

Zöld rét felett lassan

Körözget egy gólya.

Ezüst tükrű a tó.

Döngicsél a dongó

Köszöntlek friss tavasz,

Rügyet, bimbót bontó!

Csanád Béla: Április

Kék ég! Kék ég!

Derűs tiszta ég!

Csillog, villog a napsugár,

tündököl a rét!

Zöld nád! Zöld nád!

Ragyog a nagy víz!

Gólya lépked a szélében,

nem is egy,de tíz

Kis nyúl! Kis nyúl!

Fut a réten át.

Ne fuss, ne fuss! Nézd,

milyen szép,virágos az ág!

G. Szabó László: Tavaszi bíztató

Simogat a meleg szél,

Gallérunkba vizet mér.

Éled, éled a természet –

tél, többé ne ijesszél!

A hóember pocakja

tócsává lett hajnalra.

Sose bánjuk, ne sajnáljuk –

kerülj elő nagy labda!

Nyílj hóvirág, ibolya –

tavasz első mosolya!

Olyan lesz még a selymes rét,

mint százszínű rokolya.

Osvát Erzsébet: Hóvirágos zöld szoknyában….

Sarkig érő

aranyhajjal,

kék kökörcsin

koszorúval,

hóvirágos

zöld szoknyában

érkezett meg

hajnaltájban.

Elámultam

és megálltam.

Ily gyönyörűt sose láttam.

- Szólj, hát ki vagy? –

kérleltem én

- Hogyan toppantál

így elém –

Megszólalt

a szépek szépe:

- Nap bújtatott

köpenyébe,

fürge szellő

szárnyára vett,

cinke dalolt

fejem felett.

Vidd el a hírt

nem titok már.

A tavasszal találkoztál.

Tasnádi Varga Éva: Hívogató

Napsugár lobbant

rügyet a fán,

eljössz, hát eljössz szép

tavasz talán.

Kéktollú madár

jár lépeget,

fejét forgatja

fűszál felett.

Ébred a tücsök,

cirpel nagyot.

- Zöld mohát látok,

nem hallgatok!

Jánosbogárka

égre tekint:

- Lámpámat viszem

este megint.

Lics-locs! – mormolja

a kispatak:

- Földecske engedd, hogy

átfogjalak!

Kányádi Sándor: Májusi mondóka

Kőről kőre bukfencezik

a patak.

Ágról ágra röppennek a

madarak.

Dombról dombra száll a szellő

szaporán.

Nyáj kolompol a szelíd domb

Oldalán.

Benépesül. Zeng, zsibong a

nagy határ,

kapaélen jár táncot a

napsugár.

Ég a munka. Mindenkinek

dolga van.

Csak a juhász s a pacsirta

furulyázik gondtalan.

Balogh Eszter: Tavasz kezdetén

Süt a nap a réten

Fújdogál a szél,

Tücsök koma hegedűjén,

húrokat cserél.

Nyújtózik a fűzfa,

Zöldül a határ

Gyenge szárnyát próbálgatja,

lepke és bogár.

Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák

„ Jó reggelt, Nap, ég, hegyek,

aludtunk egy éven át..”

Így köszönnek a kibújó

hóvirágok, ibolyák.

„ Jó reggelt, szél, fellegek,

jó reggelt, te szép világ!”

Bólogat a kék ibolya,

nevetgél a hóvirág.

„Jó reggelt, fa, kis bogár,

mikor hajt rügyet az ág?

Mikor lesz az ágon levél,

levelek közt száz virág?”

„Jó reggelt, virágszedők,

Örül, aki minket lát..”

Jő a tavasz, hirdetik a

Hóvirágok, ibolyák.

Andók Veronika: Tavasz van

Cseppen a jégcsap, olvad a hó,

Csupasár dombon nincs takaró.

Hófehér csokrok bújnak elő,

Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitnikék!

Ibolya nyitja is kék szemét.

Hazatér lassan minden madár,

Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,

Fák ezer virágot bontanak,

Tulipán kelyhén méhike zúg,

Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág

Sóhajtja szélbe szép illatát.

Barik születnek földre égre:

Tavasz van, tavasz van, végre, végre.

Donászy Magda: Almafa

Almafa!

Almafa!

Zöldüljön az ágad,

Vedd magadra hímes

Tavaszi ruhádat.

Itasd meg,

Etesd meg

Mézeddel a méhet.

Zizge zümmögésük

Új- tavasz-ígéret.

Arany trombitával

Szól a Nap a fához:

- Almafa

Levelezz!

Almafa

Virágozz! –

Udud István: Virágnyitogató

Ispiláng, ispiláng

nyílj ki, nyílj ki,

kis virág,

nézd, a nap száll

egyre feljebb,

illatozni

tárd ki kelyhed,

ispiláng, ispiláng,

nyílj ki, nyílj ki,

Kis virág!