Érzelmi itelligencia

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!

Délutáni alvás

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

Megszereti, megszokja? Milyen lesz az iskola?

 Sok család készül már nagy izgalommal az szeptemberi iskolakezdésre. Kíváncsisággal, de egy kis félelemmel  várják gyerekek és szülők egyaránt.

A szülők fejében sok kérdés kavarog, hiszen mindenki a legjobbat szeretné a gyermekének.

"Jól fogja magát érezni az új környezetében?

Sikeresen veszi majd az akadályokat?

Nem éri kudarc, ami elveszi a kedvét a tanulástól?

Lesznek új barátai?

Szeretni fogja az iskolát?

A kötöttségekhez tud majd alkalmazkodni?"

Különösen azok a szülők vannak nehéz helyzetben, akiknek a gyermekéről már óvodában kiderült, hogy fejlesztésre szorulnak. Az óvodák többségében az év vége felé a Nevelési tanácsadó szakemberei felmérik a leendő nagycsoportosokat és kiszűrik a fejlesztésre szorulókat. Ha kisebb a probléma, akkor az óvodában megoldható a gyermek felzárkóztatása. Ilyenkor az óvónők különösen azokon a területeken  fejlesztik a gyermek képességeit, ahol a lemaradás tapasztalható. Amennyiben súlyosabb a helyzet, akkor lehetőség van arra, hogy a gyermek fejlesztő foglalkozásokon vegyen részt. Ezt a Nevelési tanácsadó fejlesztőpedagógusai, pszichológusai végzik. Ilyenkor az óvoda is kap egy szakvéleményt mely alapján az óvónő is készít a gyermek számára egy fejlesztési tervet, ezzel segítve a felzárkózást.

Felmerül a kérdés, hogy mi okozza a problémákat?

Miért egyre több a tanulási nehézséggel, illetve a tanulási zavarral küzdő gyermek?

A két fogalom jelentése nem ugyanaz. A tanulási nehézség átmeneti jellegű, az okok megszűnésével a tanulási nehézség is eltűnik. A tanulási zavarral küzdő gyermekek ép értelműek, épek az érzékszerveik, mégis problémával küzdenek, melyek nehezen szüntethetők meg. Ők az iskolai teljesítéshez szükséges egy, vagy több képesség hibás működése miatt, sokkal rosszabbul teljesítenek társaiknál, nem felelnek meg a minimális követelményeknek.

Kiváltó okok genetikai és környezeti okok lehetnek: agykárosodás, fejlődési rendellenesség, működési zavar, érési elmaradás, melyek eredménye a tanulási zavar.

A tanulási zavar hátterében részképességek működési zavara áll.

Ezek:

• percepció - észlelés (vizuális, hallási, tapintási, mozgási) nehézsége
• beszédszerveződés  zavara (beszédészlelés, értés, artikuláció)
• az emlékezet zavara (megőrzés, felidézés)
• téri tájékozódás zavara, saját testén való tájékozódás
• mozgáskoordináció, finommozgás zavara
• sajátos magatartáskép

A felsoroltakból adódnak a feladatok: ezeknek a területeknek a fejlesztése. Nem csak akkor, ha már probléma van, hanem megelőzésképpen is.

Hogyan? Erről is szó lesz, de legközelebb az idegrendszerről olvashattok, mert ott dől el minden.

Ősszel iskolás lesz....

A "Tappancs" újságban olvastam Kálmán Marianna szakpszichológus iskolakezdés előtti nyárra vonatkozó tanácsait. Az Ő gondolatait osztom meg veletek.

Az iskolakezdés előtti nyár izgalommal, várakozással teli időszak szülőnek, gyereknek egyaránt. Az iskolára készülés mellet a legfontosabb a felhőtlen kikapcsolódás.

Ebben a korban a játék segítségével tanulnak, fejlődnek a gyerekek.Milyen játékok kínálkoznak a nyári hónapokban?

• A játszótéren továbbra is a kedvenc a hinta, libikóka, a mászóka. Hintázik, labdázik, futkos, bújócskázik, közben a nagymozgásokkal megtapasztalja gyermekünk a testhatárait és az idegsejtek differenciálódása is tovább folytatódik. A mozgás közben gyakorolja a téri irányok, a jobb, bal irányok azonosítását. Játékosan rögzíthetjük ezeket a készségeket: dobd ide a jobb kezeddel a labdát, rúgd a bal bal lábaddal...Ha téveszti az irányokat, rajzolhatunk a a bal kezére szívecskét (bal oldalon dobog a szívünk - ezt meg is mutatjuk), vagy a jobb kezét jelöljük meg egy kis szalaggal, karkötővel.
• Esős napokon előkerülhet a papír és a ceruza.Színezéssel, apró pontok összekötésével fejlődik az író-rajzoló mozgás. Érdemes háromszög alakú ceruzát használni, amit könnyen meg tudnak fogni. A síkban történő tájékozódás alakítása is a papírlapon történik. Nagyon szeretik a gyerekek, ha együtt készül egy rajz. Készítsünk  közösen egy képet, közben mondjuk is, hová, mit rajzolunk. Középre egy házat, fölé egy napocskát. A ház bal oldalán egy fa nőtt, a fa alatt két gomba. A nap mellett, a jobb felső sarokban egy felhő van, alatta egy tulipán. A tulipán és a ház között egy kiskutya ugat....A lapon történő balról jobbra tartó haladási irányt gyakoroljuk képsorok kirakásával, vagy színes építőkockákból történő sorozatok építésével. A kerítésfestés játék is ezt a készséget fejleszti: ehhez kipróbálhatjuk a színes számolópálcika készletet. Megkérjük a gyereket, hogy folytassák a sort: piros, kék, sárga, piros, kék....Miután kirakták a sorozatot, visszakérdezünk: melyik az első, mi áll a sor végén, mi következik a sárga után? Ez a játék a szabályalkotási, a szabályfolytatási készséget is fejleszti.
• A szabadban gyűjtögethetünk terméseket, kavicsokat, ágakat. Ezeket egy kis zsákba téve tapintás útján kell felismerni. Nehezíthetjük a játékot úgy, hogy nem lehet kimondani a tárgy nevét, csak a tulajdonságait: szögletes, szúrós, érdes, picike, kemény... A tapintás és a formaérzék mellet a szókincs is bővül. A hallásfigyelem fejlesztése is történhet a szabadban. Megkérjük a gyermeket, hogy nekünk hátat fordítva találja ki, hogy minek a hangját hallja: üvegből öntsünk vizet, gyújtsunk meg egy gyufát, fújjunk fel egy léggömböt.....A látás utáni észlelést, az apró részletek közötti különbségek felismerését fejlesztjük, amikor a különböző tárgyakat forma, szín, nagyság szerint csoportosítjuk. A memóriajáték, puzzle, legó szintén ezt az olvasáshoz szükséges készségeket fejleszti. Konzerv és gyümölcsleves dobozokból várat építve megfigyeljük a dobozok megkülönböztető jegyeit. Ezt követi a várostrom, amikor kislabdával azt a dobozt kell eltalálni, amelyiken paradicsom, vagy azt, amelyiken alma van...A célba dobással a szem-kéz koordináció is fejlődik. Patak, vagy tóparton az apák és fiaik kedvenc szórakozása a kacsázás.Szintén ezt a készséget fejlesztjük vele. Az esti beszélgetések,meseolvasás a beszédértés, a szókincs, a fantázia, a kreativitás, a gondolkodás fejlődését eredményezik

Forrás: Kálmán Marianna: Az iskolakezdés előtti nyár

Szüksége van az óvodás gyermeknek a szünetre?

Ahogy nekünk felnőtteknek, a gyerekeknek is szükségük van a pihenésre, a kikapcsolódásra, lazításra.

Miért?

Mert a gyerekeknek az ovi majdnem olyan, mint nekünk a munkahely. A gyermekek többsége szeret óvodába járni, ebben a korban veszik észre a szülők , hogy gyermekeik kezdenek "leszakadni". Az óvó néni nagy tekintéllyé válik, barátságok szövődnek, jót és rosszat tanulnak egymástól. A "leszakadás" azonban nem jelent "elszakadást". Ezért várják a hétvégét, a szüneteket, hiszen szükségük van a szeretetteljes, biztonságot nyújtó családjukra is. A gyerekek többsége 8-10 órát tölt az óvodában. Nagyon kevés idő marad az otthoni együttlétre. A családi légkör fontossága nem csökken kisiskolás, vagy akár serdülőkorban sem. (Sajnos vannak gyerekek, akik egy hetet sem töltenek otthon családjukkal, végigjárják az ügyeletes óvodákat, pedig az óvodai nevelés nem helyettesítheti a családi nevelést).

Ötletek otthonra:

• Figyeljétek meg a nyári természetet, a nyári időjárási jelenségeket.
• Ismerkedjenek növényekkel - vonjátok be őket a kerti munkába.
• Gyönyörködjetek a lepkékben, bogarakban, madarakban.
• Szervezzetek kirándulásokat közelebbi és távolabbi helyekre.
• Segíthetnek a konyhában a nagyobbacskák.
• Kézműves tevékenységeket szervezhettek: rajzolás, festés, agyagozás, aszfaltrajz, nyomdázás.
• Beszélgessetek a nyári jeles napokról: Péter-Pál, aug. 20.

Remélem, nyaralásra is lesz lehetőségük a gyerekeknek és sok élménnyel gyarapodnak a nyár folyamán

Szobatisztaság 2.

Sok anyuka várja a bizakodva a nyarat, hogy végre lekerüljön a pelus gyermekéről.

Valóban, a meleg napokon adhatunk a gyermekre bugyit, így jobban érzékeli testfunkcióit.

A szobatisztaság elérésének időpontja egyénileg változó, függ az idegrendszer fejlettségétől, a gyermek önállósulási törekvéseitől. Vannak gyermekek, akiket már 18 hónapos koruk körül alig kell pelenkázni, de vannak akik még három éves korukban is bepisilnek.

Amikor a gyermek már önállóan jár, próbálkozhatunk a bilire ültetéssel.  Az eredménynek mindig nagyon örüljünk. Ha tiltakozik, nem akar bilire ülni, ne erőltessük, próbálkozzunk néhány hét múlva. Türelemmel, kitartással, odafigyeléssel érhetünk el eredményt. Használjuk ki a gyermek önállósulási törekvéseit, hogy maga vehesse elő a bilit és húzhassa le a bugyiját. Ezért legyen számára elérhető helyen a buli és öltözéke olyan legyen, hogy könnyen tudja kezelni. A sürgetés, az erőszakosság nem gyorsítja az érési folyamatot, inkább más problémák okozója lehet.

A szobatisztaság és az ágytisztaság általában nem egyszerre következik be, de emiatt nem kell aggódni. Az egészséges, helyesen nevelt, jól szoktatott gyermek három éves korára rendszerint ágy- tisztává is válik.

A beszoktatás első hetei

Túl vagyunk az első nehézségeken!

Öt új kiscsoportos érkezett a csoportunkba, két pici lány és három kisfiú. Közülük ketten bölcsisek voltak. A beszoktatást könnyíti meg, hogy minden új gyermeket meglátogatunk otthon, ismerkedünk velük és szüleikkel.

Nálunk az a szokás, hogy az első napokat a szülőkkel együtt töltik a gyerekek  az óvodában. Fontosnak tartjuk a fokozatosságot. Minden gyermek másképp fogadja az új környezetet, a szülőktől való elválást. Vannak, akik édesanyjukkal szépen eljátszadoznak az első napokban, vannak akik csak nézelődnek, de rángatják anyjuk karját, hogy induljanak már haza. 2-3 nap eltelte után tudunk tanácsot adni a szülőknek, hogy az ő gyermekük esetében mi legyen a következő lépés. Legtöbbször jó megoldásnak bizonyul, ha  együtt játszás után 1-2 órára elmegy a szülő, majd visszajön a gyermekéért és együtt indulnak haza. Ez az idő minden nap egy kicsivel hosszabb lehet. Persze mindezt meg is beszélik a gyermekükkel!

Az óvodai életre való átállás még így sem könnyű! Vannak gyermekek, akik az első héten semmi ellenállást nem tanúsítanak, de a következő hetekben vigasztalhatatlanok. Vannak, akik nem esznek,vagy nem pisilnek. Így próbálnak ellenállni az új helyzetnek. Ez szívbemarkoló szülőnek, óvónőnek egyaránt, de általában hamar elmúlnak ezek a problémák. Hiszen annyi új, kellemes élmény éri őket: sok új játék, mese, ének, bábozás, az óvó néni dédelgetése, simogatása, a nagyobb gyerekek kedveskedései.

Nagy nehézség a kicsik számára a délutáni alvás. Lefeküdni egy idegen helyen, anya nélkül......nem könnyű elfogadnia a gyermekeknek, bármit is mondanak nekik. 

Idén mi is egy hétig próbáltuk Andriskát meggyőzni, hogy próbálja ki az ágyikóját. Napról, napra "araszolgattunk". Először csak ücsörögtünk az ágyon (3 napig). A világ minden kincséért sem tette volna le a fejét, pedig a szeme már majdnem leragadt. Aztán végül is a mese segített: "Álomtündér" üzenete, ajándéka. Igaz, hogy pizsamát még nem húzott fel, de pénteken már egy jó nagyot aludt.

Erről  jutott most az eszembe, hogy 3 évvel ezelőtt egy pici (2,5 éves) fiú hetekig csak a hasamon tudott elaludni. Előtte hosszú heteken keresztül ölben töltötte az alvásidőt, hiába próbálkoztunk mindenfélével, nem aludt el. Mára már ügyes nagy ovis lett!

Sokszor leírtam már, hogy minden gyermek más-más egyéniség, de rövidebb, vagy néha egy kicsit hosszabb idő alatt mindegyikhez meg lehet találni az utat.

Kezdődik az óvoda

Már csak néhány nap és kezdődnek az óvodai mindennapok.

A hosszú nyári szünet után élményekkel telve érkeznek meg a régi ovisok,várva a találkozást társaikkal és az óvó nénikkel.

Teljesen más érzések kavarognak a leendő ovisok lelkében. Várják az óvodát, de igazából csak akkor szembesülnek azzal, hogy mit is jelent oviba járni, amikor anya reggel ott hagyja őket a csoportban.

Könnyebb a beilleszkedése annak a gyermeknek, akit életkorának megfelelő önállóságra szoktattak a szülei, nem csináltak meg mindig mindent helyette. Kihasználták gyermekük kíváncsiságát, tettvágyát - öltözködés, étkezés és a mindennapi tevékenységek során. Ezzel kialakítottak egy otthoni szokásrendszert és képessé tették gyermeküket arra, hogy döntéseket hozzon és oldjon meg. Ezek  a gyermekek könnyebben elfogadják és alkalmazkodnak is az óvoda új szokásrendszeréhez.

Még az ilyen gondos szülői nevelés sem garantálja, (de segítheti) hogy ellenállás nélkül kezdi gyermekünk az óvodát. Erre számítanunk kell.

Az elválás nehéz dolog! Hogyan segíthetünk ezen? Otthon is sokszor beszéljünk arról, milyen lesz óvodásnak lenni:

• kis asztalnál, több gyerekkel ebédelni,
• kicsi WC-t használni,
• együtt sétálni, játszani
• ügyesen, önállóan öltözni, vetkőzni,
• mesét hallgatni, bábozni,
• tornázni,
• rajzolni, festeni, barkácsolni.

Elbeszéléseinkből érezze a gyermekünk örömünket, hogy óvodás lesz, hiszen már "olyan nagy és ügyes". 

Mindig mondjunk igazat!! - Meddig kell maradnia, mikor jövünk érte, ki viszi haza, kell-e aludnia stb.

Ne riogassuk az óvodával!

A búcsúzkodási időt szabjuk rövidre! A hosszú búcsúzkodás elbizonytalanítja a gyermeket.

Mire lesz szükség?

Minden óvodában más a szokás, érdemes helyben tájékozódni. Praktikus mindent jellel ellátni, hiszen olyan sok az egyforma holmi és nem minden gyermek ismeri fel a saját dolgait.

• ovis zsák
• torna felszerelés 
• fogmosó felszerelés
• váltóruha, cipő 
• szivacs, ágynemű
• orvosi igazolás

Az óvodakezdés megváltoztatja az egész család életét. Fontos elfogadnunk,  hogy gyermekünk életének egy új szakasza kezdődik, melyben minden támogatásunkra szüksége lesz.

Az óvodáskorúak félelmei

Sok szülőnek okoz fejtörést, hogy mi okozhatja gyermeke félelmeit. December hatodika -Mikulás ünnepe, amit a gyerekek annyira várnak. Ám amikor szemtől, szembe állhatnának a Mikulással sok gyerek sírva fakad, fél odamenni a "jó öreg Mikuláshoz".

Mi lehet ennek az oka?

A félelem része az ember életének. A gyermekek is, fejlődésük során különféle félelmeket élnek át. Vannak akik többet és vannak akik kevesebbet. Szinte minden gyermek megtapasztalja az elválástól való félelmet. A biztonságot, a támaszt a szülő jelenti a gyermek számára, így elváláskor, fél, hogy teljesen magára marad. Nagyon sok gyermek fél az idegenektől, a sötétségtől, mások a szörnyektől, állatoktól, erős hangoktól. Az én csoportomba jár egy kisfiú, aki a mesefilmek sejtelmes zenéjétől fél és ez külsőleg is látszik rajta, elsápad, reszket. Ezért mindig nagyon meg kell válogatnom, hogy milyen filmet nézünk meg. Mostanában nagyon sok olyan mesefilm van, ami félelmet kelthet a gyerekekben. Érdemes válogatni!

Mi felnőttek nem tudunk magyarázatot adni ezekre a félelmekre, arra gondolunk, hogy esetleg a mi nevelésünkben lehet valami hiba.

A félelemnek több kiváltó oka lehet:

1. A fejlődést kísérő félelmek. Sok-sok tapasztalás hatására ezek a félelmek idővel megszűnnek, de a felnőtt biztonságot nyújtó jelenlétére szükség van.
2. Hajlam a félelemre. Az öröklődéssel szemben nincs teendőnk, de türelemmel, megértéssel bátorítani tudjuk a bátortalan gyermeket. Megtaníthatjuk, hogyan kezeljen bizonytalan helyzeteket.
3. Tanult, a nevelés hatására kialakult félelmek. A környezetnek, a felnőtt viselkedésének nagy szerepe van az ilyen típusú félelmek kialakulásában. A gyermek utánzás útján tanul. Ha mi félünk valamitől, ő is félni fog, pedig egyébként nem félne. Az örökösen valamiért aggódó, félénk, bizonytalan szülő viselkedése "átragad" a gyermekre, állandó félelmet kelt. Viszont a biztonságot sugárzó szülő erőt ad a gyermeknek. Gyakran a család nevelési eljárásai keltenek félelmet a gyermekben. A túlzott követelmények, büntetés, állandó kritizálás, elhanyagolás is lehet a félelem forrása.

Általános érvényű szabály nincs arra, hogyan bánjunk gyermekünkkel, ha félelmei vannak. Függ a szituációtól, a gyermekünk személyiségétől, az eddig szerzett tapasztalataitól. Bizonyára minden szülő ismeri a gyermekét annyira, hogy megtalálja a megfelelő módszert a félelmei kezelésére. A lényeg először is az, hogy vegyük észre, ha fél a gyermekünk, majd figyeljünk rá, támogassuk őt azok leküzdésében. Legyünk megértőek, erősítsük önbizalmát, hogy merjen új, ismeretlen helyzeteket kipróbálni.

Ha tehát fél a gyermeked a Mikulástól, tudnod kell, hogy számára mi a legbiztonságosabb megoldás: ha megfogod a kezét és vele együtt mész oda a Mikuláshoz, vagy elég, ha csak a háta mögött állsz, de érzi a közelségedet. Az is lehet, hogy idén még nem megy oda, de jövőre már igen, mert sok tapasztalásban lesz része egy év alatt, ami magabiztossá, bátorrá teszi.

Forrás: Johanna Friedl: Féleleműző játékok

Szeptemberi óvodakezdés

A szeptember nehéz időszak az óvodáskorú gyermekek számára. A három éveseknek azért, mert anyától távol, egy teljesen új, ismeretlen környezetbe kerülnek. A nagyobbaknak sem könnyű, mert a nyári nagy szabadság után újra bele kell rázódniuk az óvodai életbe. A nagycsoportosoknak a tanévkezdés általában már nem okoz gondot, hiszen a szülők elmondásai alapján, már várják a találkozást pajtásaikkal.

Érdemes azonban néhány dologra odafigyelni, hogy zökkenőmentes, örömteli legyen a szeptemberi kezdés.

• A nyár folyamán lazul a családok addigi megszokott napirendje. Augusztus utolsó heteiben érdemes visszatérni az évközben bevált napirendünkhöz, mert a rendszeresség, az állandóság biztonságérzetet ad az óvodáskorú gyermekek számára.

• Ahhoz, hogy jól induljon a nap, nem lehet rohanni. Tudom, hogy nem egyszerű dolog a reggeli rohanást elkerülni, de megéri. A szülők ingerültségét átveszi a gyermek is. Keljünk fel úgy, hogy legyen idő egy rövid reggelire. Beszéljünk egy kicsit az előttünk álló napról. Már itt megbeszélhetjük, hogy délután mikor érünk az óvodába gyermekünkért - ezt mindig kössük egy óvodai tevékenységhez, mert a gyerekek számára így lesz érthető. "Amikor meguzsonnáztatok, ott leszek érted!"

• Ha nyugodtan indulunk, könnyebb lesz az elválás. Tapasztalatom szerint a búcsúzkodást nem érdemes sokáig húzni. A gyerekek többségénél nincs is ezzel semmi gond, egy puszi és már szaladnak is játszani.

A nehezebben elváló gyerekek próbálkoznak:

1. Csak még egy puszi (ez mehet a végtelenségig)
2. Sírás egy otthon hagyott játékért
3. Mikor jössz értem? Hamarabb gyere? (Soha ne ígérjünk olyat, amit nem tudunk teljesíteni, csak azért, hogy a gyerek megnyugodjon!)

A búcsúzkodásnak van egy határa, amit a szülőnek meg kell éreznie, eddig és nem tovább! A gyerekek azonnal megérzik, ha meginog a szülő és a kérdések után jön a sírás, kapaszkodás stb. Ez elrontja a felnőtt napját is, mert aggódik, hogy vajon meddig sírt a gyermeke. A sírva elváló gyermekek többsége is rövid időn belül megnyugszik és bekapcsolódik a játékba.

• Délután ígéretünknek megfelelően érkezzünk az óvodába. Ha tehetjük szervezhetünk egy kis programot is. Beszéljük meg, mi történt az óvodában. Tényleg figyeljünk oda a beszámolóra! Hazafelé menet megfigyelhetjük a környezet változásait, leveleket, terméseket gyűjthetünk. Ezeket másnap büszkén vihetik az óvodába. Ilyen apróságokkal észrevétlen fejleszthetjük gyermekeinket: beszédkészségüket, emlékezetüket, megfigyelőkészségüket, bővíthetjük ismereteiket.

• Az esti házimunkába is bevonhatjuk a gyerekeket, segíthetnek teríteni, szalvétát hajtani stb. Ilyenkor folytatható a délutáni beszélgetés.

• A napirend egyik fontos eleme az esti lefekvés. Sajnos sokszor tapasztalom, hogy az esti filmeket elmesélik nekem az óvodásaim. Ez nem helyes, a filmek tartalma miatt sem és az időpont miatt sem. Másnap fáradtak, nehéz őket felkelteni, nyűgösek és máris rosszul indul a nap. Soha ne TV, vagy videó mellett aludjon el a gyermek. Az esti lefekvés kitolásával is próbálkoznak a gyerekek. Csak határozottságot és következetességet tudok javasolni. Lehet, hogy napokig, esetleg hetekig fog tartani a "harc", de ki kell alakítani az esti lefekvés rendjét is. Legmegnyugtatóbb a gyermek számára elalvás előtt a szülők simogatása, meséje, egy jó éjt puszi.

Beszoktatás, egészséges leválás

A napokban Dr Hegyi Ildikó könyvét olvasgattam. Nagyon szeretem az írásait, mert közvetlen, érthető hangvételű, szülőknek és óvónőknek egyszerre szólnak.

A közelgő beszoktatás kapcsán az "Add a kezed!" könyvéből idézek. Ajánlom az elolvasását minden szülőnek, aki most kezdi gyermekével az óvodát, de azoknak is akik még előtte állnak.

A könyv egyik fejezetének a címe: Az elektromos póráz. Halló, itt vagyok!
A lényeg, hogy egy anyuka az óvodába lépést úgy akarta gyermeke számára megkönnyíteni, hogy mobiltelefonnal küldte be a csoportba, hogy a nap folyamán bármikor hívják fel őt és telefonon keresztül majd megnyugtatja a gyermekét. Az óvónő meggyőzte az anyukát, hogy ezzel még zaklatottabbá teszi kisfia életét, nem lesz képes átadni magát a játéknak, ha állandó készenléti állapotba kényszeríti.

A történet leírása után következnek Hegyi Ildikó tanácsai:

"Törvényszerűség, ha túl sokáig és túl szorosan kötődik a gyermek egy-egy személyhez, szűkebb környezethez, ez később - amikor a szülő már szeretné elengedni a gyermek kezét, szívesen venné önálló szárnypróbálgatásait - visszafelé sül el : az önállótlanság és a bizonytalanság, a csekély önbizalom és gyenge én-erő megakadályozza a talpra állást, az egészséges leválás folyamatát. Rövid időn belül a gyermek a többiek céltáblája lesz, csúfolják, kigúnyolják, megszégyenítik.
Éppen ezért célszerű feltérképezni a következőket is:

• volt-e a gyermeknek kapcsolata más gyermekekkel,
• volt-e a gyermeknek kapcsolata más felnőttekkel,
• hogyan viselkedik a gyermek számára idegen helyen (ismeretlen játszótéren, szomszédoknál, rokonoknál, vendégségben),
• tapasztaltak-e érdeklődést nála új dolgok iránt,
• hajlandó-e körülnézni, felfedezni, kutakodni az új, idegen helyzetekben, környezetben,
• van-e bátorsága egyedül bemenni-belépni eddig ismeretlen helyre (üzlet, közlekedési eszköz, uszoda, strand, stb.) úgy, hogy a felnőtt csak követi őt,
• elfogadja-e mások szociális közeledését (beszédbe elegyedés utazás közben, vásárlás közben),
• kezd-e kommunikációt másokkal (gyermek-felnőtt) az őt kísérő felügyelete mellett?

A gyermek még óvodás korban is igényli a felnőtt jelenlétét, részvételét, együttműködését a játékban.....
A felnőtt "árnyékában" élése mellett egyre és egyre hosszabb időre ellép mellőle, kipróbálni saját magát, erejét, képességeit, tudását. A megmérettetés idején túl viszont bármikor visszatérhet oda, ahol tárt karokkal fogadják, szemrehányás nélkül. A "van hova visszamenni" tudata biztonságot jelent, újabb és újabb utakra, felfedezésekre, tevékenységekre sarkallja. Ez ad erőt és biztonságot, kitartást és motivációt a világ egyre teljesebb megismeréséhez."

Szobatisztaság 1.

Régebben az óvodába lépés szigorú feltétele volt a szobatisztaság. Ma már az óvodák többségében rugalmasabban kezelik a kérdést. A gyermekek fejlődési üteme eltérő, de a többség 3 éves kora körül válik szobatisztává. Szobatiszta az a gyermek, aki vizeletét, székletét visszatartja, szól az anyukájának, kéri a bilit, vagy szalad a WC-re. Tehát ő figyelmezteti a felnőttet, nem pedig fordítva. Nem szobatiszta még az a gyermek, akit az anyukája bilire ültet, amikor mocorogni kezd játék közben, vagy étkezés után és ez legtöbbször sikerrel jár.

A szobatisztaság eléréséhez bizonyos testi lelki, értelmi fejlettségre van szükség. Ez kb. 2-3 éves kor között következik be. Ebben a korban szinte egyik napról a másikra szobatisztává válnak a gyerekek. A nappali szobatisztaság kialakulása után hamarosan az ágytisztaság is kialakul - éjjel is száraz marad a pelus. Szakemberek véleménye szerint nem jó, ha éjjel felébresztjük a gyermeket, bilire ültetjük, mert így később fogja megszokni, hogy pisilés nélkül átaludja az éjszakát.

Nem érdemes siettetnünk, erőltetnünk a szobatisztává válást, esetleg büntetni a gyermeket a sikertelenség miatt, mert ezzel csak késleltetjük a szobatisztaság kialakulását. A bilire szoktatást is játékosan kezdhetjük, ültessük a babát is a bilire, hátha kedvet kap a gyermekünk is. Ha a gyermek már készségesen ráül a bilire, zavarja már a pelenka és a tartalma, állandóan letépi magáról a pelust, akkor elkezdődött a szobatisztává válás folyamata. Ezután már rövid időn belül jelezni fogja szükségleteit.

Az óvodakezdés időszakában a gyerekek egy részénél előfordulhat, hogy sorozatosan bepisilnek. Ez a gond a beszoktatás után legtöbbször megszűnik. Nem kell nagy gondot fordítani rá!

Ha a szobatisztaság évekkel későbbre tolódik ki, annak már valószínű, hogy valami testi, vagy pszichikai okai lehetnek. Bár újabban, az orvosok véleménye is megoszlik, nem mindenki tartja kórosnak, ha a szobatisztaság 4-5 éves korra alakul ki.

Óvodai beszoktatás

Az én gyerekeim már rég kinőttek az óvodáskorból, de nagyon jól emlékszem erre az időszakra. Az óvodába lépés előtt, egész nyáron lázban égett az egész család.

Óvónőként minden évben átélem a leendő ovisok szüleinek aggodalmait.



Óvodánként más-más szokások alakultak ki a beszoktatással kapcsolatban. Az azonban biztos, hogy óvónőknek és szülőknek is feladatai vannak, mert csak így lesz zökkenőmentes az új környezetbe való beilleszkedés. Az együttes beszoktatás a mi óvodánkban is jól működik.

Az óvónő feladatai:

• A beíratás után a szülők értesítést kapnak arról, hogy gyermekük felvételt nyert óvodánkba.
• Az első szülői értekezleten, még a nyár folyamán, megismerkednek az óvónőkkel, óvodánk programjával, házirendjével, praktikus tanácsokat kapnak a szeptemberi óvodakezdéshez. Üdvözlőkártyát küldünk az új ovisoknak, amin rajta van a jelük is.
• Még nyáron meglátogatjuk a leendő ovisokat, ismerkedünk velük és az otthoni környezetükkel. Ők is bármikor, többször bejöhetnek játszani. (Nagyon jó, ha a szülők élnek ezzel a lehetőséggel.)
• A csoportban felkészítjük a "régi" ovisokat az újak fogadására: ajándékot készítünk nekik, megbeszéljük, hogy mire számíthatunk (sírás, bepisilés, a kicsik sok törődést igényelnek kezdetben, a nagyobbak segítsenek az ismerkedésben, stb.).
• Amikor szeptemberben elérkezik a NAGY NAP, nálunk úgy szokás, hogy kolléganőmmel mind a ketten egész nap dolgozunk, amíg szükséges. (A beszoktatás után, kétheti váltásban dolgozunk.) A gyerekek szüleikkel töltik az első napokat az óvodában. A szülő jelenléte biztonságot ad a gyermeknek. Biztonságban pedig a gyermek nagyobb hajlandóságot mutat az újdonságok, az első kedvező benyomások befogadására és megnyugszik. Ebben az időszakban a gyermek minden érzelmi megnyilvánulása elfogadható. Tapasztalatunk szerint azonban az sem jó, ha a szülők hetekig az óvodában tartózkodnak, mert a gyerekek ezt fogják majd természetesnek tartani. Előbb, vagy utóbb egyedül kell ott maradniuk az óvodában! A bölcsiből jött gyermekeknek egy kicsit könnyebb a helyzetük, ők már átestek a beszoktatás nehézségein. Ezekben a hetekben igyekszünk megismerni minden gyermeket, információkat gyűjtünk a szülőktől. Próbáljuk kipuhatolni, hogy melyik gyermekhez, milyen úton tudunk legeredményesebben közel kerülni.
• Legnehezebb a délutáni alvás elfogadtatása a gyermekekkel. Van aki még az ágyra sem hajlandó leülni, nem hogy lefeküdni. Volt olyan ovisom, aki hetekig az ölembe aludt, mire végre lefeküdt az ágyába. Vannak, akik ülve sírdogálnak az ágyukban, aztán a fáradságtól eldőlve elalszanak. Vannak akik egyáltalán nem tűrnek semmiféle testközelséget velünk. Igyekszünk minden gyermeknél kipuhatolni, mi nyugtatja meg leginkább: hátát, fejét simogatjuk, fogjuk a kezét stb. Egy alvós állatka, "szopóka" a gyermekek többségének biztonságot ad és elalszik.

A szülők teendői:

• A nyár folyamán beszélgessetek sokat az óvodáról, pozitív érzelmeket közvetítve.
• Még a beszoktatás előtt jó, ha körül néztek az óvoda környékén, az óvoda udvarán - többször.
• Jó, ha megbeszélitek a leendő óvó nénivel a beszoktatás módját: hányra menjetek, hol helyezkedjetek el a csoportban, mennyire kapcsolódjatok be a játékba, ami nem zavarja a csoport életét és segíti gyermeketek beilleszkedését a közösségbe.
• Tájékozódjatok a csoportban kialakított szokásokról.
• Ha már teljes napot tölt gyermeketek az óvodában, törekedjetek arra, hogy mindig valós dolgot állítsatok. Ha megígéritek, hogy délben jöttök érte, akkor az úgy legyen! Az ígéretek be nem tartása félelmet kelt a gyermekekben, bizonytalanná teszi őket.
• Érdeklődjetek, hogyan telt a nap, beszélgessetek róla otthon!
• Ajánlani tudom, ha lehetőségetek van rá, kezdetben ébredés után azonnal legyetek az oviban, mert a gyermekeknek nagyon hosszúnak tűnik az az idő, amit távol kell tölteniük szüleiktől. Később az érkezés idejét fokozatosan ki lehet tolni.

Hiperaktivitás

Néhány évvel ezelőtt volt egy kislány a csoportunkban, aki tündér-aranyos volt, de feladta nekünk a leckét. Ő volt az "egy személyes gyerek", akire állandóan figyelni kellett, nehogy valami baj érje. Olyan volt, mint a szemfényvesztés: állandóan mozgásban volt, általában futva közlekedett. Hol az asztalról, hol valamelyik polcról kellett leszedni. Nehezen tudott egy helyben ülni, még akkor is izgett-mozgott. Mindenre volt magyarázata, kifogása. Bűbájosan tudott bocsánatot kérni, tágra nyílt szemekkel, a kezemet simogatva. Persze a következő pillanatban már újra rótta a köröket, képtelen volt bármely játéktémában huzamos ideig bekapcsolódni.

Erről pedig ő nem tehetett!

A hiperaktivitás 5-6 éves kortól, szakemberek által diagnosztizálható. Háromszor annyi fiút érint, mint lány.

A viselkedés három fő területén jelenik meg:

• motorium
• impulzivitás
• figyelemzavar

Motorium

1. A gyermek megállás nélkül futkározik, a helység bútorait rendszeresen mászókának használja.
2. Képtelen egy helyben ülni.
3. Még ülő helyzetben is izeg-mozog.
4. Alvás közben is sokat mocorog.
5. Mindig úton van, olyan, mintha "fel lenne húzva".

Impulzivitás

1. Gyakran előbb cselekszik, mint ahogy gondolkodna.
2. Feltűnően gyorsan és sokszor vált át egyik cselekvésről a másikra.
3. Feladatait, munkáját képtelen megszervezni.
4. Szinte állandó ellenőrzést igényel.
5. Nehezen tudja kivárni, míg egy játékban, vagy csoportban sorra kerül.

A figyelem zavara

1. Gyakran nem tudja befejezni, amit elkezdett.
2. Gyakran nem figyel oda.
3. Figyelme könnyen elterelhető
4. Képtelen koncentrálni folyamatos figyelmet igénylő feladatokra.
5. A játék sem tudja lekötni, nem tud tartósan játszani egy játékot.

Hiperaktivitásról minimum két motoros, három impulzív, három figyelmi tünet együttes előfordulása esetén beszélünk.

(Pinczésné: Tanulási zavarok, fejlesztő gyakorlatok)

Ha bővebben érdekel a téma, esetleg érintett vagy, itt érdekes cikkeket találsz:

www.harmonet.hu

Nyári szünet az óvodában

A minap egy nagyon jó szülői kezdeményezésről olvastam (Tappancs) a nyári óvodai szünettel kapcsolatban.

Talán másnak is hasznos lehet!

A szülők többségének gondot jelent gyermeke elhelyezése a nyári szünet idejére. Ugyan van lehetőség kérni az elhelyezést az éppen ügyeletet tartó óvodában, de ez nem mindig szerencsés. A gyermekek többsége ugyanis nehezen viseli az új környezetet, az ismeretlen felnőtteket és gyerekeket. Ez az oka annak, hogy reggelente nehezen válnak el a szülőktől, sírnak. Így a szülők is nehezebben indulnak a munkába, gondolataik egész nap a gyermekük körül jár. Szerencséseknek mondhatók azok a szülők, akik nagymamákra, rokonokra tudják bízni csemetéiket a szünet 1-2 hetére.

Íme a jó ötlet, amit továbbítani szeretnék:

Az egy csoportba járó gyerekek anyukái, 3-4 fős csoportokat alkottak, beosztották szabadságukat: sorban, egymás után egy-egy hétig vigyáztak napközben egymás gyermekére, s így minden szülőnek csak egy heti szabadságába került az óvodaszünet. A gyerekek jól érezték magukat az új környezetben, hiszen csoporttársaikat és az anyukákat az oviból már jól ismerték.


Természetesen nagyon fontos, a cikk írója is hangsúlyozza, hogy "mindenki csak annyi gyermek felügyeletét vállalja, amennyit még türelemmel, ötletekkel, tárgyi feltételek megteremtésével elbír. Hasonló megoldásokat más közösségek is találhatnak, pl.: az egy utcában, lakótömbben élők, unokatestvérek, munkatársak stb., a lényeg, hogy a felnőttek és a gyerekek ne legyenek teljesen ismeretlenek egymás számára".


Mi a véleményetek? Esetleg van már tapasztalatok (jó-rossz) ezzel kapcsolatban? Osszátok meg velünk!!

Dackorszak - Hagyjam, vagy ne hagyjam?

A dac mindig úgy jön, mint derült égből a villámcsapás.

A második életévtől fenekestől felfordul az eddig nyugodt világ. A gyerekek felfedezik saját céljaikat, vágyaikat és mindent felforgatnak maguk körül, ami eddig jó volt.

"Én nem..."
"Egyedül akarom csinálni!"
"Nem akarom!"

Jaj annak a szülőnek, aki megpróbál ellenállni az "akarom"-nak, vagy büntetéssel reagál az "egyedül akarom csinálni"-ra! Ha ezzel próbálkozik, számolhat a dühroham kitörésével.
"Azért is kibírom...." határozza el a szülő. De meddig tart ez még? Mikor lesz az én kicsikém megint olyan jó gyerek, mint egy éves korában? Hát, már sohasem! De a dacolás sem tart örökké!!

Ez egy olyan szakasz, amikor a gyermek személyiségének fejlődése robbanásszerű.
Ami nekünk felnőtteknek teljesen természetes, az a gyermek számára egy ismeretlen világ. Gyakran halljuk tőlük: "Mi ez" "Miért?" Egyre többet szeretnének megtudni, felfedezni a világból és már nem csak szóban, hanem tapasztalni is szeretnének. Eközben rengeteg "butaságot" követnek el, ami azonban nem rettenti őket el, mindig újra és újra próbálkoznak. Ez pedig egyre erősebben őrli a szülők idegeit. Egyre gyakoribb lesz a konfliktus a szülők és gyermekeik között.

A felfedezések során egyre több akadályba ütköznek a gyerekek, amelyeket a felnőttek állítanak fel - legtöbbször jó okkal.
Valójában az a szülő, aki támogatja gyermeke önállósulási törekvéseit, hasznos tapasztalatokhoz juttatja. A tapasztalatok által tanulja meg a gyermek a helyes és a helytelen közötti különbséget. De milyenek a lelkiismeretes szülők? Óvják, védik gyermeküket, minden veszélytől , rossz tapasztalattól meg akarják kímélni.
A kis dacos viszont pont ezt nem akarja! Ellenszegül a tiltásoknak és puhatolja a lehetőségeit. Ez a dac lényege!

Egy egyszerű példa,mellyel biztos sok szülő szembesült már - az öltözködés.
Sok 2,5-3 éves gyermek képes már önállóan öltözni. Rábízzuk, hogy válasszon ruhát és öltözzön fel. Amikor elkészül, várja a dicséretet, hiszen ügyesen felöltözött. A baj akkor kezdődik, ha nem megfelelő ruhát vett fel, (télen nyári ruhát). Ésszerű érvekkel nem lehet meggyőzni, hogy hideg van, megfázik stb. Nem ért semmit, hiszen ő ügyes és önálló volt, még sem kap dicséretet. És ekkor jön a dac - "Én ebben akarok menni!" - sírás, toporzékolás....

Megoldás: Ne kelljen több lehetőség közül választania a gyereknek. "Ma ezt a ruhát vesszük fel!" "Had lássam, milyen ügyes vagy, fel tudsz egyedül öltözni?"
Ha a gyermekre bízzuk a döntést, el kell fogadnunk a választását!

Vigyázat!!
A dacnak szakaszai vannak!
A 2-3 évesek dacolnak a leghevesebben, de szándékaik ártatlanok.
A nagyobbak, 3-6 évesek már célzottan vetik be a dacrohamokat, hogy megkapják, amit akarnak.


Összegzés:

• Kiváltó okai:

1. 1. Tárgyak, melyek nem úgy működnek, ahogy a gyerek akarja
2. 2. Korlátozások
3. 3. Egy harmadik személy

• A gyermek biztonsága érdekében határokat kell szabnunk.
• Indokoljuk meg tiltásainkat.
• Legyünk következetesek. Lényeges dolgokra szorítkozzunk.
• Többet dicsérjünk, mint büntessünk.
• A túl sok tiltás hatástalan - immúnissá teszi a gyermeket.
• Mutassuk ki és mindig érezze a gyermek a szeretetünket.

Mit tehetek még a nagycsoportos gyermekemért?

Az óvodában azt tapasztalom, hogy az iskolába készülő gyermekek szüleinek fejében egyre több kérdés kavarog:

• Elkísérjük az iskolába, vagy nem? Meddig?
• Segítsünk a házi feladat elkészítésében, vagy nem?
• Tanuljunk "előre" egy kicsit, vagy nem?
• Beszámoltassuk az iskolában történtekről?
• Hogyan tartsuk a kapcsolatot a tanítónővel?
• Mit csináljunk, ha hanyatlik a tanulásban?
• Hogyan vesszük észre, ha többet várunk el gyermekünktől, mint amire képes?
• Büntessük-e, ha rossz az eredménye, jutalmazzuk, ha jó?

És még sok hasonló kérdés!
Mindent jó szeretnénk csinálni, hiszen minden szülő vágya, hogy gyermeke zökkenőmentesen illeszkedjen be az új közösségbe, jól tanuljon, minél kevesebb kudarc érje.
Nehéz megjósolni, hogy az egyébként iskolára érett gyermek hogyan fog viselkedni az iskolában. Szorongó lesz, vagy hamar beilleszkedik az új környezetbe? A szülők feladata bátorítani, buzdítani a csüggedőt, megőrizni a jól induló gyermek önbizalmát.

Néhány hasznos tanács:

• Vásároljuk meg együtt a tanszereket gyermekünkkel. Az ésszerűség határain belül hagyjuk válogatni a táskák, füzetborítók, tolltartók között, hiszen ő fogja majd használni. Kötődjön ezekhez a tárgyakhoz, vigyázzon rájuk az első perctől kezdve.
• Otthon be lehet rendezni a tanulósarkot: íróasztal, kényelmes szék, jó megvilágítás stb. Olyan hely, ahol majd rendben tudja tartani iskolai eszközeit.
• Folytassuk az önállóságuk erősítését nyáron is. Kapjanak feladatokat, amit el kell végezniük, ha nincs is hozzá kedvük.
• Augusztustól napirendjüket közelítsük az iskolai élettel várható időbeosztáshoz: esti lefekvés, reggeli kelés, étkezés ritmusa, játékidő.
• A tanulásban kezdetben segíthetünk, de van olyan gyermek, aki ezt nem is igényli. Szoktassuk gyermekünket önállóságra a tanulásban is! Beszéljük meg a teendőket, de ne üljünk feltétlenül mellette. Viszont, ha segítséget kérne, akkor segítsünk. Célszerű a tanulás közben szünetet tartani, lehetőséget adni egy kis mozgásra. Ne tanuljunk előre gyermekünkkel csak azért, hogy kitűnjön a többiek közül. Más az, ha a gyermek önkéntelen érdeklődéssel kérdez, többet olvas a kötelezőnél. Az efféle buzgalmat támogatni kell!
• Beszélgessünk, érdeklődjünk az iskolai élet iránt, mert ez megerősíti és megőrzi a gyerekek családhoz való kötődését a későbbi korban is. Ez ne csak számonkérés legyen: feleltél, hoztál piros pontot... A meghitt beszélgetés módot ad arra, hogy megismerjük gyermekünk véleményét az osztálytársairól, a pedagógusokról.
• Sajnos még manapság is vannak családok, ahol a piros pontot, jó jegyeket pénzzel jutalmazzák a szülők. A különböző teljesítményeknek így lassan kialakul a tarifája, amit a gyerek idővel már követelni fog. Az elismerésre szükség van, de minden szülőnek meg kell találnia a jutalmazás helyes módját és mértékét.
• Ha szorgalmában, eredményeiben visszaesik a gyermek, feltétlenül keresnünk kell a kapcsolatot a tanítónővel. Persze nem csak akkor, ha már baj van! Problémamentesség esetén is ajánlatos kapcsolatot tartani a nevelővel, hiszen a nap egy részében ők veszik át a szülői felelősséget, oktatják, nevelik gyermekeinket. Minden szülőnek érdemes kihasználni a szülői értekezletek, fogadóórák lehetőségét.

A tanulás öröm is lehet! Ezt kívánom minden leendő kisiskolásnak és szüleiknek.

Iskolaérett a gyermekem?

Az iskolára való alkalmasságot az iskolaérettségi vizsgálat hivatott eldönteni. Az óvodákban ősszel elvégzik ezeket a vizsgálatokat, melyek feltárják a gyermekek fejlettségét azokon a területeken, melyeknek az iskolai munka szempontjából elsődleges jelentőségük van.
Amelyik gyermeknél hiányosságot tapasztalnak, javasolják a fejlesztő foglalkozásokon való részvételt.
Ajánlom minden érintett szülőnek, hogy éljen ezzel a lehetőséggel!
Tanköteles az a gyermek, aki az adott évben, május 31-ig betölti a hatodik életévét.

Az iskolaérettség komplex jellegű, több tényezőből tevődik össze.

Vegyük sorra, melyek ezek!

1.) Megfelelő testi fejlettség és egészségi állapot

Ez magában foglalja:

• a gyermek életkorának megfelelő fejlettséget (testsúly, magasság)
• a mozgásszervek statikai funkciók, az idegrendszer, a látás, hallás épségét és a beszéd érthetőségét (a hangok ejtésének tisztaságát)
• a megfelelő egészségi állapotot
• teherbíró képességet.

2.) Akaratlagos figyelemre (koncentrációra) való képesség és megfigyelőképesség

Ez tárgyak, jelenségek fontosabb jegyeinek megfigyelésére való képességet jelent.


3.) Megbízható emlékezet

A gyermeknek képesnek kell lennie:

• ismeretlen fogalmat nem tartalmazó egyszerű bővített, vagy összetett mondat pontos visszaadására hallás után,
• hallott rövid mesék, történetek szándékos megjegyzésére és a lényegesebb mozzanatok, cselekmények, kérdések alapján történő felidézésére.

4.) A gondolkodás életkornak megfelelő fejlettsége

Ennek összetevői:

• a lényeglátás bizonyos fejlettségét,
• annak felismerését, hogy az egész részekből áll és részekre bontható (analitikus-szintetikus gondolkodás)
• az elemi fogalmak (mennyiségfogalom), ítéletek és következtetések alkotására való képességet,
• a dolgok, jelenségek közötti elemi összefüggések felismerésére való képességet (differenciáló, viszonyítási képesség, ok-okozati összefüggések felismerése)
• az életkornak megfelelő szóbeli kifejezőképességet,
• a tervezés képességét az életkornak megfelelő szinten.

5.) A tanuláshoz szükséges tapasztalatok, alapismeretek és gyakorlati készségek

Ennek összetevői:

• a természeti és társadalmi környezetre vonatkozó tapasztalatok, alapismeretek (tájékozottság),
• ábrázolókészség (utánzás útján és önállóan),
• megfelelő kézügyesség és mozgásbeli fejlettség (ceruza fogás)
• a mozgások célnak megfelelő irányítása (vonalvezetés, különböző munkaeszközök használata: olló, kés stb.)

6.) Munkára érettség

Ide tartozik:

• a tanulékonyság, a feladatok életkorra jellemző (átlagos) időn belül történő felfogása,
• a feladattudat,
• a feladattartás (monotónia-tűrés)
• legalább átlagos munkatempó,
• önálló munka végzésére való képesség.

7.) Szociális magatartás fejlettsége

Következők:

• a közösség igénye és az abban való beilleszkedés készsége,
• szabálytudat,
• kapcsolatfelvételi és együttműködési készség a pedagógussal és a társakkal,
• a felnőtt irányításának elfogadása, képesség a közösségben végzett munkára,
• érzelmi kiegyensúlyozottság

Ezeknek az oldalaknak az átböngészése hasznos lehet:

www.mimi.hu
www.csaladnet.hu
www.hoxa.hu
www.pihgy.hu
www.vital.hu
www.tudatosszulo.hu

Óvodaválasztás, de hogyan?

Nem könnyű kérdés!

Nagyon sok szülő áll nehéz döntés előtt, kire bízza legféltettebb Kincsét. Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy hol tölti gyermekünk napjainak nagy részét. Manapság a gyermekek többsége 8-9 órát tölt az óvodában. Az óvodakezdés megváltoztatja az egész család életét. Nem egyszerű dolog a gyermeknek elfogadni, hogy kikerül a biztonságos, meleg családi fészekből, ismeretlen felnőttek és gyerekek közé. És persze, a szülőknek sem könnyű! Nehéz az elválás! Megesik, hogy az első napokban a Pici a csoportban, az anyuka pedig az utcán sír. Ezt én is átéltem!

Minden szülő a legjobbat szeretné adni gyermekének. De, mi lenne a legjobb?

Számtalan kérdés, gondolat kavarog ilyenkor a gondos szülők fejében.

Nézzük sorban, mire érdemes odafigyelni:

- Egyre többen élnek azzal a lehetőséggel, hogy megnézik a szóba jöhető óvodákat. Nagyobb városokban fontos szempont lehet, hogy a közelben legyen az óvoda, ne kelljen sokat utazni. Gondoljunk csak arra, milyen nehéz egy gyermeket korán reggel felkelteni!

- Érdemes tájékozódni, milyen az óvoda környéke, milyen benyomást kelt maga az óvoda épülete. Sok óvoda tart a beiratkozás előtt „nyitott napokat”, ami egy nagyon jó tájékozódási lehetőség a szülők számára.

- Fontos, szempont, hogy milyen program szerint dolgoznak a szóba jöhető óvodákban. Az oktatási rendszer első állomása az óvoda, ahol az Óvodai nevelés országos alapprogramja szerint folyik a munka. Ez minden óvodára nézve kötelező. Az elmúlt időszakban megjelentek az alternatív irányzatok (Tevékenységközpontú óvodai nevelés; Óvodai nevelés játékkal, mesével; Komplex prevenciós óvodai program stb.) Az óvodák választhattak a kész programok közül, vagy megírták saját nevelési programjukat. Mára már minden óvodának van helyi nevelési programja. Ezzel azt szeretném érzékeltetni, hogy amint egy gyermek bekerül élete első intézményébe, ott nem véletlenszerűen történik a nevelése, hanem egy meghatározott program szerint. A szülők az óvodai beiratkozás alkalmával megválaszthatják, melyik óvoda programja áll hozzájuk a legközelebb, hol érezhetné magát a legjobban gyermekük, hol fejlődhetne a legoptimálisabban.

- Nem gondolom, hogy az lenne a legjobb óvoda, amelyik a fakultatív programok sokaságát kínálja. (Ez ma nagyon divatos.) A 3-6 éves gyermeknek az állandóság (biztos napirend óvodában és otthon) adja a nyugalmat és a biztonságérzetet. Ilyen környezetben fejlődik igazán! Nem lehet őket állandóan kizökkenteni a megszokott napirendjükből! Sajnos vannak olyan óvodások, akiknek több a programjuk, mint egy iskolásnak! Nem vagyok ellene, hogy óvodáskorúak is részt vegyenek programokban, de csak okosan, módjával, megválogatva!

- Az óvoda óvó-védő, nevelő, személyiségfejlesztő szerepét én abban látom, hogy a családi neveléssel együttműködve, szeretetteljes, biztonságérzetet nyújtó, érzelemgazdag légkört teremt a gyermekek számára. Biztosítja számukra a legfontosabb tevékenységi formát a játékot. A játékon keresztül pedig az ismeretszerzés lehetőségét. Így fejlődnek testi, szociális, értelmi képességeik, alakulnak viselkedési szokásaik, erkölcsi tulajdonságaik.

- Az utolsó, de talán a legfontosabb az óvónő személye. Az óvodai látogatás jó lehetőséget ad a beszélgetésre, kapcsolatteremtésre. Ez talán megkönnyíti a döntést, hogy ő-e az a pedagógus, akire rá tudnám bízni 3-4 évre a gyermekem nevelését?

Kívánom hogy a leendő ovis szülők találják meg a leg…,leg….ovit, ahová örömmel viszik majd gyermekeiket!