Nyári versek 2.

Várnai Zseni: Nyári zene

Kis pacsirta zeng az égen,
bárány béget puha réten,
lubickol a kis halacska,
ringatja a patak habja.

Sárgarigó lombok árnyán,
fuvolázgat fuvoláján
illatot sodor a szellő,
lassan száll a fehér felhő.

Bogár zümmög, döng a méhecske,
be szép is a nyárzenéje!
Dalolj te is, kis virágom,
mint a madár fönn az ágon.


Kányádi Sándor: Nyári alma ül a fán

Nyári alma ül a fán,
fa alatt egy kisleány.
Néz a kislány fel a fára,
s le az alma a kisleányra.
Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.
Gondolkozik, mit tehetne,
álla a kislány lábujjhegyre,
nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik.
De az alma meg sem moccan,
csak mosolyog a magosban.
És a kislány pityeregve
csüccsen, huppan le a gyepre.
Lomb közt szellő szundít csendesen,
de a sírásra felserken,
sajnálkozva néz a lányra,
és az ágat meglóbálja.
S hull az alma, örömére,
pont a kislány kötőjébe.


Drégely László: Nyári zápor

Eső, eső
Megered,
Sírnak fenn a
Fellegek.

Patak fölött
Mint a híd,
Szivárványból
Magos ív.

Azon át csak
Madár jár,..
Egyenest a
Napba száll.


Pákolitz István: Veréb

Csip csirip, csöpp veréb
csipkedi a meggyet;
csip csirip, csöpp veréb
csípj nekem is egyet;
ha nem csípsz, csöpp veréb,
csiripelj is egyet,
mert amíg csiripelsz,
nem csíped a meggyet!

Csip csirip,
csípek neked meggyet,
csip csirip, csip csirip,
a legédesebbet;
csip csirip, csip csirip,
szedd a piros meggyet,
csip csirip, csip csirip,
jóízűen edd meg!


Osváth Erzsébet: Pipacs

Piros selyem
sapkát visel,
barátkozik
mindenkivel.
Táncba megy a
kósza széllel,
súg-búg sok-sok
testvérével.

A pillangókat
elaltatja,
mintha volna
édesanyja.
Nézd csak,
nézd csak
szelíd szemét -
szinte, szinte repes feléd.


Gazdag Erzsi: Akácvirág

Minden akác földre néz
Pillantásuk tiszta méz.
Virágszemmel pillognak,
Fehér ingben villognak.

Méhek járnak csapatban
egész méhe-vihar van.
Mind a mézért csatázik,
míg az akác virágzik.

Nyári versek

Drégely László: Nyári tánc

Tarka réten,

fák alatt,

fiúk, lányok

játszanak.

Körbe állva,

táncot járva,

mindenkinek

víg a párja-

Velük mulat

tündér lánya,

napsugár a

koronája.

Osváth Erzsébet: Villám villan

Villám villan,

ég dörög

sivítnak

szélördögök.

És felhők zuhanyából

Záporoz a nyári zápor.

Győri D. Balázs: Nyári szellő

Nyári szellő ficánkol,

füttyöt hoz a madártól,

trallala, trallala,

ágat tép a fűszálról.

Ugra-bugrál az úton,

folyó felett a hídon,

trallala, trallala,

táncol árkon bokrokon.

Megcsiklandoz engen is,

s nevet rajtam a hamis,

trallala, trallala,

vidám leszek magam is.

Osváth Erzsébet: Aranyszárnyú nyár

Aranyszárnyán

száll a nyár,

tavaszhúgát váltja

Sereg madár,

víg énekes

a tarka uszálya.

Szitakötők kísérik

-mint drágakő, zöldek-

amíg lába

fürge lába

érinti a földet.

Pipacsot nyit,

pirulót,

nefelejcset,

kéket,

mosolyától virulnak a

szelíd százszorszépek.

Rózsabimbót,

hogyha bont-

a leggyönyörűbbet-

pacsirták dalolnak

tücskök hegedülnek.

Fecske Csaba: Nyári éj

Pislákol a nyári Hold,

ellobban kanóca,

messzi rétről haza, most

biceg a kabóca.

Túl a parton zsong a nád,

brácsázik a béka

Fű bajszáról hull a gyöngy:

álmok buboréka.

Kertész Éva: Nyári vihar

Szél hajlik, lengve leng

Eső koppan csengve cseng,

Nap eltűnik, villám csattan,

Itt a vihar, fuss el gyorsan.

Égi-tenger felhőcápa

Rettenetes nagy a szája,

A sok vizet csak okádja,

Megfullad a kert virága.

Részeg lett az erdő, mező

Megtépázta a jégeső.

Borzong a fa, mintha fázna.

Nocsak, elérte a nátha?

Gyors patakom kérve kérlek,

Mondd meg óceán nénédnek,

Zárja el a felhők csapját,

S küldje vissza a Napocskát.

Osváth Erzsébet: Csupakék

A csupakék sátorég

közepén egy trón van.

Ég királya, a Nap ül

rajta csendben, szótlan.

Tüzes sárga sugarát

szórja le a tájra:

a rétre, a mezőre,

kertek virágára.

Osváth Erzsébet: Madárijesztő

Madárijesztőnek

nincs a mezőn

dolga.

Álldogál kócosan,

magában morogva.

Azután bóbiskol

ő is egy keveset.

Ki bírná ki ezt a

rekkenő meleget?!