A szüret - filcmese

 Ez egy nagyon aranyos mese, különösen ilyenkor szüret idején.

Anne Geelhaar: A szüret

Volt egyszer egy barátságtalan, szürke patkány. Dombon lakott egy házikóban, onnan járt vadászni, és mindent megevett, ami csak az útjába került.

Egy napon kedve támadt valami édes csemegére.

A nyár melege pirosra érlelte a bogyókat, a diót, az almát, a körtét meg a szőlőt: a kertekben vidáman lengedezett az őszi szél. Megcibálta a fákat, bokrokat, hogy csak úgy potyogott róluk a sok gyümölcs.

A cickány vette a kis kocsiját és ussu neki, elindult a dombról lefelé, a kertekhez.

Odalent mindent összehordott, amit csak talált; ne maradjon itt másnak semmi!

Amikor jól megtelt a kiskocsi, indulni akart vele. De nehéz volt ám a kocsi, és a dombra meredek út vezetett.

-          Megtoljuk! – huppant le a mókus a fáról. A fűből előugrándozott a béka, a bokorból a sün is előtipegett a káposztásból. Valamennyien segíteni akartak.

A cickány rájuk mordult: - Magam is elboldogulok! – Félt, hogy az állatok részt kérnek a gyümölcsökből.

Csak húzta, húzta egymaga a kocsiját. De a dombra vezető út meredek volt, a kocsi pedig nehéz. A cickány hiába erőlködött, a kocsi egyszer csak nekiiramodott és visszagurult a lejtőn.

Odaugráltak, odatotyogtak erre az állatok, fogták és jól megtolták a kocsit. – Hó – rukk! - . Egykettőre ott is állt már a ház előtt.

A cickány döbbenten kérdezte: - Miért segítettetek?

-          Mert láttuk, hogy nem bírsz vele egyedül! – felelték az állatok és indulni akartak.

Elszégyellte magát erre a barátságtalan, szürke patkány. Tüstént asztalt terített és jó szívvel megvendégelt mindenkit.

A béka örömében a patakhoz ugrándozott, italt hozott és csaptak együtt olyan mulatságot, hogy máig is szívesen emlegetik, ha találkoznak.

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

Az oroszlán és a kisegér - filcmese

 Elég régen készült már filcmese. A "Szeressük az állatokat!" projekt egyik meséje az "Oroszlán és a kisegér" volt.

A mintát innen letölthetitek.

Az oroszlán és a kisegér

Egyszer az oroszlán a hosszú vadászat után megpihent a szavannában, egy nagy fa árnyékában. Annyira kifáradt, hogy el is szenderedett. Arra ébredt, hogy egerek futkároznak a hátán. Éktelen haragra gerjedt, és hangosan elbődült, a kisegerek szerteszét szaladtak. Az egyik azonban megbotlott egy ágacskában, s azon nyomban elkapta az oroszlán. Már be akarta kapni, amikor megszólalt a kis cincogi:
- Jaj! Kíméld meg életemet, meglásd, ha bajba kerülsz, segítségedre leszek!
Az állatok királya akkorát nevetett, hogy m,ég a könnye is kicsordult.
- hogyan tudnál te, kisegér segíteni a föld kerekség legerősebb állatának? De mert így megnevettettél, szabadon engedlek.
Örült a kisegér a szabadságnak, s az oroszlán is sokat nevetett az eseten. Nem sok idővel ezután az oroszlán, mikor a hegyek között járt, csapdába esett. Nyomorultul kiáltozott, ordított. Meghallotta a kisegér, felismerte a hangját, és gyorsan a segítéségre sietett. Elrágta a csapda kötelét, így az oroszlán kiszabadult. Az állatok királya többé egyik állat segítségét sem becsülte le, a kisegérrel pedig örök barátságot kötött.

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

Az örök kedvenc: A répa - filcmese

 Korosztálytól függetlenül a  gyerekek egyik kedvenc meséje a "A répa". Feldolgozása sokféle módon történhet: kesztyűbábbal, ujjbábbal, dramatizálva, filcmesével, síkbábokkal stb.

Biztos kitaláljátok, hogy én melyik feldolgozási módot választottam!

A répa

(Orosz népmese)

Az apóka ültetett egy répát, és így biztatgatta:
- Nőj, nőj, répa, növekedjél, gyökérke, jó édesre, szép kövérre, óriási nagyra!
Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett, óriási nagy lett.
Ment az apóka, hogy kihúzza.

Húzta-húzta, tépte-cibálta, ráncigálta, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta az apóka az anyókát.

Anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát -
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta az anyóka az unokáját.

Unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát -
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta az unoka a kutyát, Bogárkát.

Bogárka húzta unokát,
unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát -
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult

Hívta Bogárka a tarka macskát.

Macska húzta Bogárkát,
Bogárka húzta unokát,
unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát -
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta a macska az egérkét.

Egérke húzta a macskát,
macska húzta Bogárkát,
Bogárka húzta unokát,
unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát -
húzták-húzták, jót rántottak rajta – erre aztán engedett a répa, kifordult a földből.

                                                                           (Átdolgozta: Rab Zsuzsa)

 A formák egy kicsit kicsire sikerültek, de ez nem zavarta a gyerekeket, talán csak engem...egy kicsit.

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!

Szutyejev: Az alma - filcmese

Újabb filcmese az őszi témakörhöz.

Késő őszre járt az idő. A fákról már réges-régen lehullottak a levelek, egyedül csak a vadalmafa legtetején árválkodott egyetlenegy alma.

Nyúl futott át az erdőn, és meglátta az almát.

Hogyan lehetne megszerezni? Nagyon magasan van – nem tud odáig felugrani.
- Kárr – kár!
Körülnéz Nyúl, és meglátja, hogy a szomszédos fenyőfán ott üldögél a Varjú, és jóízűen nevet rajta.
- Hallod-e, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl. – Szakítsd le nekem azt az almát.
Varjú átrepült a fenyőről a vadalmafára, és letépte az almát. De az kiesett a csőréből, le a földre.
- Köszönöm szépen, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl, és fel akarta emelni az almát, de az – uramfia, mit látnak szemei?! – szusszant egyet, és elszaladt.
- Hát ez meg miféle csoda?
Megijedt a nyúl, de aztán rájött, mi történt. Az alma a fa alatt összegömbölyödve alvó Sündisznócska hátára pottyant. Az álmából fölriasztott Sündisznócska ijedtében futásnak eredt, és tüskéin magával vitte az almát is.
- Állj meg, állj meg! – kiáltozott Nyúl. – Hová viszed az almámat?
- Ez az én almám. Leesett a fáról, és én elkaptam.
Nyúl odaugrott Sündisznócskához
- Azonnal add vissza az almámat! Én találtam rá!
Odarepült hozzájuk a Varjú.
- Felesleges vitáznotok, ez az én almám, én téptem le a fáról, magamnak!
Sehogy sem tudtak megegyezni, mindegyikük a magáét hajtogatta, kiabálta:
- Ez az én almám, az enyém!
Veszekedésük felverte az erdő csendjét. Verekedésig fajult a dolog: Varjú csőrével belecsípett a Sündisznócska orrába, Sündisznócska tüskéivel megszúrta Nyulat, Nyúl pedig oldalba rúgta Varjút…
Ekkor ért oda hozzájuk a medve. Rájuk bömbölt:
- Mi történik itt?! Mi ez a lárma?!
Azt felelik a veszekedők:
- Mihail Ivanovics, te vagy itt az erdőn a leghatalmasabb, a legbölcsebb. Légy te a bíró. Azé legyen az alma, akinek te ítéled.
Ezzel elmesélték a medvének, hogy s mint esett a dolog. Medve gondolkodott, töprengett egy ideig, megvakarta a füle tövét, aztán megkérdezte:
- Ki találta az almát?
- Én! – felelte a Nyúl.
- De ki tépte le a fáról?
- Bizony, hogy én! – károgta a Varjú.
- Jól van. De ki kapta el?
- Én kaptam el! – kiáltotta Sündisznócska.
- Nos hát akkor – ítélte a Medve – mindhármótoknak joga van az almára.
- De csak egy almánk van! – kiáltotta egyszerre Sündisznócska, Nyúl és Varjú.
- Osszátok el az almát szép egyforma darabokra, és mindegyiktek vegye el a maga részét.
Megint egyszerre kiáltották mindhárman:
- Hogy a csudába nem jutott ez az eszünkbe?
Sündisznócska elvette az almát, és négy egyforma részre vágta. Egy darabot a Nyúlnak kínált.
- Tessék, ez a tiéd, Nyúl, mert te láttad meg elsőnek.
A másodikat Varjúnak adta.
- Ez a tiéd, mert te tépted le.
A harmadik darabot ő nyelte le.
- Ez az enyém, mert én kaptam el.
A negyedik darabkát pedig a Medve mancsába nyomta.
- Ez a tiéd, Mihail Ivanovics.
- Ugyan miért? – ámuldozott a Medve.
- Azért, mert te békítettél össze és vezettél a helyes útra bennünket!
És mindannyian megették a részüket az almából, és mindenki elégedett volt, mert a Medve igazságosan döntött, senkit sem bántott meg.

 

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

Betlehem - filcmese

 A karácsony lényegét elég nehéz megértetni a 3-6 éves korú gyerekekkel. Hiszen számukra a lényeg az, hogy ajándékot kapnak a Jézuskától.
Idén, az idáig jól bevált filcmeséléssel próbálkoztam. A teljesen leegyszerűsített történetben talán sikerült azt kiemelnem, hogy karácsonykor Jézus születését, az egymás iránti szeretet fontosságát ünnepeljük. A szeretetünket pedig ajándékozással is kifejezhetjük, de nem csak azzal.

 

Karácsony története

Réges régen a római császár, akit úgy hívtak, hogy Augusztus népszámlálást rendelt el. Összeszámolták, hogy hány ember él a birodalomban. Ezért mindenkinek a szülővárosába kellett mennie. Mária és József is útra keltek Betlehembe.

Akkoriban az emberek még gyalog közlekedtek, vagy lóháton, szamár háton, a gazdagabbak lovas kocsival. Hosszú és fárasztó volt az útjuk és amikor megérkeztek Betlehembe, sehol sem kaptak szállást. Végül egy város széli istállóban húzódtak meg. Itt született meg Jézus a világ megváltója. Mária pólyába takarta és jászolba fektette.

Amikor Jézus megszületett pásztorok tanyáztak ezen a vidéken a szabad ég alatt és éjnek idején őrizték a nyájukat.

Hirtelen nagy fényesség támadt és ott állt előttük egy angyal, az Úr angyala. A pásztorok nagyon megijedtek, de az angyal megnyugtatta őket.

Azt mondta nekik: „Ne féljetek! Örömhírt hoztam nektek! Ma megszületett a kis Jézus, a Megváltótok! Istállóban találjátok, édesanyja bepólyálta és jászolba fektette.”

Az angyal eltűnt pásztorok pedig tanakodni kezdtek:

„Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk, ami történt – nézzük meg a kis Jézust!”

Gyorsan útra keltek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.

Nem csak a pásztorok látogatták meg a kis Jézust, hanem messzi földről érkezett királyok is: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Fénylő csillag vezette őket az istállóig. Bementek, és meglátták a gyermeket anyjával Máriával. Leborultak és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

Ilyenkor karácsonykor Jézus születését ünnepeljük.

Jézus szeretetből jött közénk.

Arra tanít, hogy szeressük egymást.

Szeretetünket azzal is megmutatjuk, hogy ajándékkal lepjük meg egymást.

Így ünnepeljük meg Jézus születését, a szeretet ünnepét.

  

Forrás: Elsőáldozók könyve

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

A ravasz harkály - filcmese

 Nagyon megkedveltük a filcmeséket, én is és a gyerekek is! 

Ez a mese is a Mini Manóban jelent meg (XI. évf. 2.szám.)

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

Miért fekete a varjú? - filcmese

Egy újabb filcmese kellékeivel készültem el. A Mini Manó X. évf. 9. számában találtam ezt a mesét. Témánk az elkövetkező két héten: Hidegebbre fordul az idő. Változások megfigyelése: színek, hőmérséklet, szél, eső, köd, dér, zúzmara, öltözködés stb. Az óvoda környékén, ha lehűl a levegő, mindig sok a varjú, sokszor nézegettük őket tavaly is. Idővel olyan szelídek, hogy egészen közelről meg lehet őket figyelni. Remélem tetszeni fog ez a filcmese is a gyerekeknek, ugyanúgy, mint az Iciri piciri.

És a mese:

A szkennelés nem sikerült túl jól, nézzétek el!

 

Tök jó hét - csütörtök - Iciri piciri (filcmese)

Ez a  nap különleges volt, mert vendégeket vártunk, a Cica csoportosokat.
Előtte azért még sok játékra volt időnk:

• Tök-várost építettünk. Nagyon sok tök gyűlt össze a pénteki tök faragó versenyre, ezeket használtuk fel. Számláltunk, összehasonlítottunk, nyitott, zárt vonalakkal körbekerítettük őket.
• Használtuk a minimatt matematikai készlet zöldségeit, amiből periodikus sort raktunk ki.
• Nálunk is, mint a legtöbb óvodában minden nap lehetőség van ábrázolásra. Minden eszköz (festék, ecset, ragasztó, olló, gyurma, stb.) a gyerekek által elérhető helyen van, akkor és az használják, amihez éppen kedvük van.
• Zöldség füzéreket vágtak és krumplival nyomdáztak.

Míg elraktuk a játékokat és átrendeztük a termet, a dajka nénink zöldségeket pucolt, hogy megkínálhassuk a vendégeket egy kis csemegével. Mint később kiderült, ők sem jöttek üres kézzel, sült tököt kaptunk ajándékba.

 Mesehallgatásra hívtuk őket, Móricz Zsigmond: Iciri-piciri meséjét mondtam el. Az interneten találkoztam a filcmeséléssel, ami egy interaktív mesélési forma. Nagyon megtetszett!

Először én meséltem, aztán a gyerekek próbálkoztak. Laptopon megnéztük a rajzfilmes változatot is, végül pedig meghallgattuk a zenés változatot is a Kaláka együttes előadásában. Minden nagyon jól sikerült, remekül éreztük magunkat!