Visszajött a répa - asztali paravánnal

 Ez a mese sem aktuális most, de sorra fog kerülni!

Visszajött a répa ( kínai mese alapján)

Igen nagy hó esett, a völgyeket, a hegyeket mind magas hó takarta. A nyuszinak elfogyott az ennivalója, útnak indult hát, hogy szerezzen valamit. Egyszer csak boldogan kiáltott fel a nyuszi:
- Hohó! Két répát találtam!
Megette az egyik répát. Maradt meg egy. Azt gondolta a nyuszi: ,,Nagy a hó, hideg az idő. A csacsi otthon van, bizonyára nincs mit
ennie. Elviszem ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a nyuszi a csacsi házához, hanem a csacsi nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a csacsi házában.
Azért nem volt otthon a csacsi, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy nagy édeskrumplit, örömmel hazavitte.
Belepett csacsi a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon: ,,Hát ez hogy került ide?!"
A csacsi megette az édeskrumplit, aztán azt gondolta: ,,Nagy a hó, hideg az idő. A bárányka otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a csacsi a bárányka házához, hanem a bárányka nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a bárányka házában.
Azért nem volt otthon a bárányka, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy káposztát, örömmel vitte haza.
Belepett a bárányka a házába, látta ám a répát, csodálkozott nagyon: ,,Hát ez hogy került ide?"
A bárányka megette a káposztát, aztán azt gondolta: ,,Nagy a hó, hideg az idő. Az őzike otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki azt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a bárányka az őzike házához, hanem az őzike nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta az őzike házában.
Azért nem volt otthon az őzike, mert ő is ennivaló után járt. Talált is karalábét, örömmel hazavitte.
Belepett az őzike a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon: ,,Hát ez hogy került ide?!"
Az őzike megette a karalábét, aztán azt gondolta: ,,Nagy a hó, hideg az idő. A nyuszi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt az őzike a nyuszi házához. Hanem a nyuszi mar jóllakott, és aludt édesen. Az őzike nem akarta felkelteni a nyuszit, letette a répát, s otthagyta.
Felébredt a nyuszi, s nagyra nyitotta a szemet csodálkozásában.
,,Ejnye! Visszajött a répa! Nohát!" Gondolkozott egy keveset a nyuszi, s hamar kitalálta, hogy csak a barátai hozhatták neki ajándékba.

Forrás: http://meseolvasok.network.hu/blog/mesedoboz-hirei/visszajott-a-repa

 Szereplők: nyuszi, csacsi, bari, őzike

 
A paraván alapja és háttere

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

A katicabogár elveszett pöttyei - asztali paravánnal

Nem igazán őszi mese, inkább tavaszi. Nekem nagyon megtetszett, így bábok is készültek hozzá.

Paulovkin Boglárka nyomán : A katicabogár elveszett pöttyei

( dramatizált változat )

Egyszer volt, hol nem volt egy katicabogárka.

Nagyon büszke volt piros szárnyaira és hét szép fekete pöttyére. Szeretett a tó felett repkedni, ahol jól láthatta magát a víztükörben.

- Oh, milyen szép vagyok! - kiáltotta vidáman

A tó hullámain megcsillant a napsugár. Körülötte hatalmas nád zöldellt. Katicának egyszer csak csúszdázni támad kedve. Ráült egy nádlevélre.

- Jaaaaj! – kiabált a katica. A levél megbillent és a katica belebukfencezett a vízbe.

Éppen arra úszott a Ponty. Ahogy a nádlevelek között megpillantotta a piros katica szárnyakat rögtön kitalálta mi történt.

-          Szegényke! Megpróbálok segíteni rajta.- gondolta

A Ponty olyan gyorsan úszott, ahogy csak bírt. Tudta, ha baj van, minden pillanat számít. Az orrán egyensúlyozva kiemelte Katicát a vízből.Katica szerencsésen megmenekült

- Köszönöm, hogy segítettél kedves ponty. Megmentettél!-  köszönte meg udvariasan a katica.De jajj! a pöttyei! A katicabogát hét pöttye!

- Hová tűntek?- szomorkodott

- Pöttyök nélkül nem is vagyok igazi Katica, csak egy kis piros bogár.

- Ne búsulj!- vigasztalta a Ponty.

- Szólok a többieknek, és megkeressük az elveszett pöttyeidet.

Lassacskán egyre több vízi állat vette körül a síró-rívó katicát.

- Gyerünk, ne késlekedjünk!- adta ki a jelszót a Béka. – Irány a tó mélye! Küldetés: megtalálni a tó mélyén rejtőzködő katicapöttyöket!

Nem is csoda, hogy ő volt az első,aki felbukkant a vízből.

- Tessék, Katica- nyújtotta diadalmas ábrázattal a pöttyöt Katica felé.

- Nagyon köszönöm, kedves Béka!

Így Katicának egy pöttye újra meg volt.

Katica visszatette legfelső pöttyét a helyére, és egy nádlevél széléről izgatottan kémlelte a tavat.

Két fürge molnárka érkezett.

- Én érek oda gyorsabban!

- Én adom oda először neki.

- Az enyémnek fog jobban örülni!

De aztán pont egyszerre értek oda, és Katica mind a két pöttynek pont ugyanannyira örült. Így már három pöttye volt.

A béka újabb segítőtársakat keresett. A víziboglárkák között talált rá a mindig vidám Vízipókra.–Kedves Vízipók , kérlek segíts megtalálni a katica pöttyeit! – kérte a béka.  A Vízipók csinos légnadrágjában azonnal lemerült a pöttyöket keresni és sok-sok éles szemének köszönhetően hamarosan vissza is tért egy újabbal.

- Tessék, itt a negyedik!

Így már katicának négy pöttye volt.

- Vízisikló, kedves vízisikló, kérlek add vissza azt a pöttyöt, amit a szádban viszel-kiáltott fel hirtelen a Katica. A félelmetes vízisikló pont az ő levele alatt úszott el gyors kígyózó mozdulattal. És a szájában egy pöttyöt tartott.

- Tudod én vesztettem el előbb,amikor a vízbe pottyantam –tette hozzá a Katica pironkodva.

- Tudom, tudom. Neked hoztam. Nem akarom megenni. - mondta a vízisikló, aki annyira nem is volt félelmetes.

Katicának így már öt pöttye van.

- Háp, háp, most rajtam a sor ! És a vadkacsa egyetlen víz alatt bukással egy újabb katicapöttyöt halászott ki. A Katicának így már hat pöttye volt.

- Egy, kettő, három, négy, öt, hat - számlálgatta pöttyeit a Katica.-Ugyan hol lehet a hetedik?

- Megnézem, vajon hol rejtőzhet az utolsó petty. – és a Béka még egyszer a vízbe vetette magát. – Már látom, a vénséges vén Harcsa szorongatja bajszai között, aki igencsak goromba hal hírében állt.-

- Sebaj, azért megpróbálom – gondolta a Béka.

- Harcsa add nekem a pöttyöt!

- Minek az neked! Nem adom!

– Nem félsz, hogy megharaplak?

- Nem félek – mondta remegő hangon a Béka.– A pötty a Katicáé! Szüksége van rá!- Megnézem én magamnak azt a Katicát – mormogta a Harcsa és felúszott a víz tetejére.- Hm, aranyos kedves arca van , szép piros szárnyai ,  tetszik nekem ez Katica- vette szemügyre a Katicalányt. - Talán igaza van a Békának! Ugyan mihez is kezdenék én ezzel a pöttyel?           - Tessék visszaadom a pöttyöd, olyan kedves bogárka vagy.

- Hála nektek megvan az összes pöttyöm! Mind a hét!- lelkendezett a Katica és a víz tükrében megcsodálta  pöttyös szárnyait.

Esteledett, eljött a búcsúzás ideje.

- Köszönöm, amit értem tettetek, sohasem fogom elfelejteni. - Viszontlátásra barátaim!

A  katica elköszönt az új barátaitól és ezután is boldogan  élt.

 

Szereplők:

 Katica, ponty, béka, molnárka, vízipók, vízisikló, vadkacsa, harcsa

 

A paraván alapja és háttere:

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

Asztali paraván lépésről, lépésre

 Készítettem már egy ilyen paravánt, de nagyobb méretűt. Most kisebb méretben is elkészítettem. Néhány gyermek mesehallgatásához, vagy önálló mesélésre is alkalmas.

Az elkészítéshez az  útmutatót INNEN töltheted le.

Köszönöm, hogy leírod a véleményed!

Parányi paraván

Ami igazából nem is paraván, csak egy doboz amit jó élénk színűre festettem. Remélhetőleg felfigyelnek majd rá a legapróbbak, ha megmutatom nekik, mit lehet vele játszani.

A bábozás is játék, amit a gyerekek szabadon választhatnak, akkor játszanak a bábokkal, amikor kedvük van hozzá. Persze a feltételeket biztosítani kell hozzá: paraván, bábok és a legfontosabb a bábos élmény.

Itt is érvényesül az utánzás, az óvónő bábjátéka után a gyerekek is kedvet kapnak a bábozáshoz. 

A piciket még a bábok mozgatása ragadja meg, nem túl lényeges számukra a báb. Az azonban lényeges, hogy könnyen tudják mozgatni a bábokat. Ilyenek lehetnek a síkbábok, fakanál bábok, csutkabábok, amiket könnyen marokra foghatnak és kedvükre mozgathatnak. A kesztyűbáb mozgatására ők még képtelenek. Játékukban nincs történés, még nagyon beszéd sem. Ilyenkor általában csak köszöngetnek a bábokkal. Az sem lényeges számukra, hogy elbújjanak a paraván mögé. A kicsiknél azt figyelhetjük meg, hogy szeretik látni a bábujukat, (nem emelik túl magasra) és a társaikat.

A nagyobbak, középsős kor körül  már kaphatnak méretüknek megfelelő kesztyűbábot. 4-5 éves korban  a bábokkal már verset mondanak, énekelnek, majd eljutnak egy jól ismert mese eljátszásához. Kezdetben csak néhány mondatból áll a mese, kevés a párbeszéd, sokszor leállnak, megbeszélni valamit, egymás szerepébe beleszólnak ("nem azt mondta a kutya..."), vagy eszközt keresnek és utána folytatják a mesét. Igazából még nem látják át teljesen a mesét.

Aztán ahogy telik az idő, tovább csiszolódik a játék és a nagycsoportosok már teljesen önállóan képesek az ismert mese eljátszására. Megoldják a szervezést, előkészítik a paravánt, kiválasztják a bábokat, elosztják a szerepeket és az óvónő játékát leutánozva elbábozzák  a mesét. Ha, jól sikerült, akkor napokon keresztül többször is, sokszor saját ötletekkel bővítve a történést. A nagyoknál már az is előfordul, hogy nem az óvónő játékát utánozzák, hanem saját élményüket játszák el, rögtönöznek. Na, ilyenkor sok minden kiderülhet.... Nálunk is volt erre példa.

A szakirodalomban sokat olvashatunk a bábozás fejlesztő hatásáról, az óvodai élet valamennyi területén alkalmazhatjuk. Nálunk a  beszoktatás alatt nélkülözhetetlen. Van egy "Kormika" cica bábunk, aki nagyon sok gyermeket vigasztalt már meg. A félénk, visszahúzódó gyerekek is,bábbal a kezükben megszólaltak. 

Érdemes minél többször elővenni a bábokat!

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!