Kezdődik az óvoda

Osváth Erzsébet: Járni tanul Gergő


A kilincsen lengő,
piros pettyes kendő.
Nézi, nézi Gergő,
be csodaszép kendő. Tipi, top egyet lép,
Kettőt lép most Gergő
Övé lett a lengő,
pettyes piros kendő.

Várnai Zseni: Új óvodás

Jött az óvodába ma egy új gyerek,
Persze én meg mindjárt elébe megyek.
Miért állsz így félre?
Itt senki se bánt!
Unalmas itt? Nézd csak
ott az elefánt.
Kockaházat építenek amott
a többiek,
Te is nemsokára építhetsz ilyet.
Játszál velünk együtt, menjünk oda hát
Nálunk minden gyerek jól érzi magát.


Tarbay Ede: Dagadj dunna

Dagadj, dunna,
kispaplan,
csíkos, pöttyös
huzatban;
puffanj, párna,
pufóka,
várjatok a
lakókra.

Most mosdanak,
víz csobog,
papucskájuk
nyiszorog.
Suttogó két
kislányok,
virágforma
zsiványok,
jó éjszakát
kívánok.


Osváth Erzsébet: Én korán kelek

Édesanyám engem
sosem ébreszt reggel,
ha hiszitek, ha nem,
magamtól kelek fel!

Sokáig tart, míg az
óvodába érek,
de büszkén mondhatom,
soha el nem kések.

Ébresztőóra áll
apám ágya mellett,
s ha kint felkel a nap,
bent az óra csenget.

édesapát kelti,
hívja a munkába,
de nekem is csenget:
Kati! Óvodába!