Az oldalamon óvodával és az óvodás korú gyermekekkel kapcsolatos dolgokról, valamint a varrott játékok készítéséről olvashatsz. Legszívesebben Waldorf babákat, manókat, bábokat készítek.

Ajánlom az oldalam óvónőknek, akik még kezdők és szükségük van egy kis "mankóra".

Szülőknek, akik szívesen olvasnak nevelésről, problémákról, megoldási lehetőségekről, esetleg saját készítésű játékok varrására vállalkoznának gyermekük fejlődése érdekében.

Örülnék, ha a nézelődés mellett az észrevételeiteket is leírnátok.


Rendszeres olvasók

2010. szept. 12.

A beszoktatás első hetei

Túl vagyunk az első nehézségeken!

Öt új kiscsoportos érkezett a csoportunkba, két pici lány és három kisfiú. Közülük ketten bölcsisek voltak. A beszoktatást könnyíti meg, hogy minden új gyermeket meglátogatunk otthon, ismerkedünk velük és szüleikkel.
Nálunk az a szokás, hogy az első napokat a szülőkkel együtt töltik a gyerekek  az óvodában. Fontosnak tartjuk a fokozatosságot. Minden gyermek másképp fogadja az új környezetet, a szülőktől való elválást. Vannak, akik édesanyjukkal szépen eljátszadoznak az első napokban, vannak akik csak nézelődnek, de rángatják anyjuk karját, hogy induljanak már haza. 2-3 nap eltelte után tudunk tanácsot adni a szülőknek, hogy az ő gyermekük esetében mi legyen a következő lépés. Legtöbbször jó megoldásnak bizonyul, ha  együtt játszás után 1-2 órára elmegy a szülő, majd visszajön a gyermekéért és együtt indulnak haza. Ez az idő minden nap egy kicsivel hosszabb lehet. Persze mindezt meg is beszélik a gyermekükkel!
Az óvodai életre való átállás még így sem könnyű! Vannak gyermekek, akik az első héten semmi ellenállást nem tanúsítanak, de a következő hetekben vigasztalhatatlanok. Vannak, akik nem esznek,vagy nem pisilnek. Így próbálnak ellenállni az új helyzetnek. Ez szívbemarkoló szülőnek, óvónőnek egyaránt, de általában hamar elmúlnak ezek a problémák. Hiszen annyi új, kellemes élmény éri őket: sok új játék, mese, ének, bábozás, az óvó néni dédelgetése, simogatása, a nagyobb gyerekek kedveskedései.
Nagy nehézség a kicsik számára a délutáni alvás. Lefeküdni egy idegen helyen, anya nélkül......nem könnyű elfogadnia a gyermekeknek, bármit is mondanak nekik. 
Idén mi is egy hétig próbáltuk Andriskát meggyőzni, hogy próbálja ki az ágyikóját. Napról, napra "araszolgattunk". Először csak ücsörögtünk az ágyon (3 napig). A világ minden kincséért sem tette volna le a fejét, pedig a szeme már majdnem leragadt. Aztán végül is a mese segített: "Álomtündér" üzenete, ajándéka. Igaz, hogy pizsamát még nem húzott fel, de pénteken már egy jó nagyot aludt.
Erről  jutott most az eszembe, hogy 3 évvel ezelőtt egy pici (2,5 éves) fiú hetekig csak a hasamon tudott elaludni. Előtte hosszú heteken keresztül ölben töltötte az alvásidőt, hiába próbálkoztunk mindenfélével, nem aludt el. Mára már ügyes nagy ovis lett!

Sokszor leírtam már, hogy minden gyermek más-más egyéniség, de rövidebb, vagy néha egy kicsit hosszabb idő alatt mindegyikhez meg lehet találni az utat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves hozzászóló

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...