Egy rövid, vagy talán hosszabb időre elköszönök Tőletek!

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!

Egyszerű koszorú

Ősztől tavaszig nagyon sok teamécsest használok el. Mindig sajnáltam kidobni a tartókat, arra gondoltam, hogy talán egyszer még fel tudom valamire használni.

Be is ugrott egy ötlet, csillagokat vágtam ki a leégett teamécses tartókból. Egyszerűen V alakban bevagdostam a szélüket.

Hungarocell koszorút bevontam arany szalaggal.

 Masnit kötöttem rá.

Majd kipróbáltam, hogy a kivágott csillagok hogyan néznek ki a legjobban a koszorún.

Először teljesen körbe akartam rakni csillagokkal a koszorút, de nem tetszett.

Végül három csillagot raktam egymásra és gombostűvel a koszorúhoz erősítettem. Közepére pedig egy angyalka került.

Így már elégedett voltam!

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!

Kérés

Régi varrógéphez "Naumann 8014/26-os" keresek használati útmutatót. 

Talán tud valaki segíteni! Előre köszönöm!

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!

Kuckó

A gyerekek szeretnek néha elbújni. Egyszer azért, mert tényleg szeretnének egy kicsit egyedül lenni, máskor meg azért, mert fontos titkokat osztanak meg egymással a barátok. 

Ezért készült ez a kis kuckó! Azt hiszem, hamarosan elkészül a párja is, mert egy darab kevésnek bizonyult.

Összevarrás előtt:

Összevarrás után:

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

A három csibe

Fakanál bábokat készítettem a meséhez, a szokásos módon, mint a "Kiskakas gyémánt félkrajcárja" meséhez. Nem kell a paraván mögé mennem, jobban látom a gyerekek reakcióját.

A három csibe

(Francia népmese)

Élt egyszer egy tyúkanyó. Ennek a tyúkanyónak volt három csibéje. Az egyik vörös, mint a róka, a másik fekete, mint a korom, a harmadik pedig fehér, mint a frissen esett hó. S mert rosszak voltak és engedetlenek, tyúkanyó egy napon elkergette őket.

Ment, ment a három kiscsibe, addig mendegélt, míg egy irdatlan nagy erdőbe nem ért. Ott egy kis tisztás szélén állt egy kicsi kis kunyhó. A fekete csibe ajánlkozott, hogy majd megvizsgálja: jól zár-e a kilincs. Azzal már be is röppent a kunyhóba, és úgy magára csapta az ajtót, hogy azon egy lélek sem juthatott be. Csúfondárosan kiáltott ki az ablakon:

- Künn tágas, benn szoros! Építsetek magatoknak másik kunyhót!

Sírva bandukolt tovább a két kis testvér. Mentek, mendegéltek, míg egy másik szép kis tisztásra nem értek. Nekiláttak tüstént a kunyhóépítésnek. Amint a kunyhó elkészült, a vörös csibe ajánlkozott, hogy megnézi: jól zár-e a kilincs. Azzal máris beröppent a kunyhóba, és úgy becsapta maga után az ajtót, hogy azon egy lélek sem juthatott be. Aztán kiszólt az ablakon:

- Most aztán eredj, építs te is kunyhót magadnak!

A szegény kis fehér csibe ott maradt árván, egyes-egyedül, nem segített rajta senki, nem volt se anyja, se testvére. Egyszer csak csudálatos fényesség támadt! Amikor felpillantott, egy tündér állt előtte. Olyan szép, oly kedves volt, hogy aki csak rátekintett, tüstént elfelejtette minden búját-bánatát. A kis fehér csibe elmosolyodott, és valami köszönésfélét pityegett a maga csibenyelvén. A tündér puha tenyerébe vette a pelyhes kis jószágot, és így szólt hozzá:

- Ne búsulj, kiscsibém, tudom én, mi bánt téged. Indulj el bátran, és ha megint tisztásra érsz, építs ott házat magadnak. Meglátod, erős lesz, mint egy vár.

S azzal, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is tűnt. A fehér csibe pedig csak ámult-bámult egy darabig, aztán továbbtipegett az úton. Nem kellett messze mennie, hamarosan egy szép, nagy tisztásra bukkant, s nyomban nekilátott a munkának. Ahogy elkészült a kunyhó, megcsodálta kívülről, megbámulta belülről, aztán beköltözött, és vacsorát főzött magának. Alig telt el néhány nap, a róka megorrontotta a csibeszomszédságot. Odalopakodott a fekete csibe házához, és se szó, se beszéd, bedöntötte a falat. A kiscsibének épp csak annyi ideje maradt, hogy elszaladjon. Addig futott, míg a vörös csibe házához nem ért. De azt hiába kérlelte, hiába könyörgött neki, nem nyitotta ki az ajtót. Eközben odaért a róka is. Míg a fekete csibe remegve lapult a ház egyik falához, a róka beszakasztotta a másikat. Most már együtt futott a két ostoba jószág. Éppen csak hogy elérték a fehér csibe házát, már jött is utánuk száját nyalogatva, nagyokat cuppogtatva a ravaszdi róka. A fehér csibe gyorsan kinyitotta az ajtót, a vörös meg a fekete - hess! - beröppent.

- Nyissátok ki, de tüstént! - morogta vészjóslóan a róka.

- Hát csak gyere, ha tudsz! - ingerkedett a fehér csibe.

A róka nekirugaszkodott az ajtónak, megpróbálta betörni. De láss csodát! Az ajtó meg se mozdult, hiába döngette, feszegette. Nekifutott a róka a ház oldalának. De bárhogy erőlködött, a fal állta az ostromot. A kiscsibe meg annál bátrabban kiabált:

- No, te híres, gyere, ha tudsz! Hadd lássuk, megbírsz-e velünk!

A róka tehetetlen mérgében fejjel szaladt neki a falnak, és összezúzta rajta a fejét. A három pelyhes, a fekete, a vörös meg a fehér csibe azóta boldog egyetértésben éldegél. Álló nap sütnek-főznek, vigadoznak. Legyetek ti is a vendégeik!

                                                                                                          (Átdolgozta Tímár Éva)

  Háttér

 Szereplők

A szabásmintákat itt és itt tölthetitek le.

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!

Testtartásjavító gyakorlatok - játékosan

Régóta kedves játékunk ez a mozgásos játék. Igazából nincs is neve. Csak kb. 15X20 cm-es lapokra van szükség hozzá, amire a mozgásformákat felrajzoljuk, szétszórjuk a teremben és már kezdődhet is a játék. Persze a gyerekeknek jól kell ismerniük a mozgások kivitelezését!
A játék menete: Futkározás, jelre (hangjel, kézjel, fényjel, mikor mi..) gyorsan egy lapot keresni és a rajta lévő mozgást utánozni. Majd újra futás...

 

 

 

 

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!