Öltöztethető baba

 Az évszakok kapcsán mindig szóba kell, hogy kerüljön az öltözködés is.

Még egy évszakon belül is sokat változik az időjárás és az öltözködésünk is. Másképp öltözünk ősz elején és másképp, amikor hidegebbre fordul az idő. Sokféle játékos lehetőséggel érzékeltethetjük ezt a gyerekeknek: saját ruháik válogatása, babaruhák válogatása, képek válogatása stb.

Szerintem egy kicsit elfelejtett játék a papírbaba öltöztetése. Gondoltam, kipróbálom, vajon érdekli-e a gyerekeket? Sablont kerestem a neten és ezen az oldalon érdekes babákat találtam:

www.pandurohobby.dk 
 

Elég újszerű az elgondolás, teljesen minimál stílusú. Nekem nagyon tettszett, de aztán elgondolkodtam azon, hogy mit mondok majd a gyerekeknek, ha megkérdezik, miért nincs keze a babáknak? Ezért készítettem egy sablont kézzel, lábbal.

A továbbiakban a leírásnak megfelelően dolgoztam: hungarocellből készült a fej, hurkapálcára pedig  ráragasztottam a testet. A ruhákat a gyerekek sablonok segítségével vágták ki, majd díszítették vágással, rajzolással. 

Na, és a legjobb, senki nem kérdezte meg, hogy miért nincs keze a babának! Ilyen gazdag a gyermeki képzelet!

Munka közben észre sem vették, hogy mennyi új ismerethez jutottak!

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!

Az örök kedvenc: A répa - filcmese

 Korosztálytól függetlenül a  gyerekek egyik kedvenc meséje a "A répa". Feldolgozása sokféle módon történhet: kesztyűbábbal, ujjbábbal, dramatizálva, filcmesével, síkbábokkal stb.

Biztos kitaláljátok, hogy én melyik feldolgozási módot választottam!

A répa

(Orosz népmese)

Az apóka ültetett egy répát, és így biztatgatta:
- Nőj, nőj, répa, növekedjél, gyökérke, jó édesre, szép kövérre, óriási nagyra!
Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett, óriási nagy lett.
Ment az apóka, hogy kihúzza.

Húzta-húzta, tépte-cibálta, ráncigálta, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta az apóka az anyókát.

Anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát -
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta az anyóka az unokáját.

Unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát -
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta az unoka a kutyát, Bogárkát.

Bogárka húzta unokát,
unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát -
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult

Hívta Bogárka a tarka macskát.

Macska húzta Bogárkát,
Bogárka húzta unokát,
unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát -
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta a macska az egérkét.

Egérke húzta a macskát,
macska húzta Bogárkát,
Bogárka húzta unokát,
unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát -
húzták-húzták, jót rántottak rajta – erre aztán engedett a répa, kifordult a földből.

                                                                           (Átdolgozta: Rab Zsuzsa)

 A formák egy kicsit kicsire sikerültek, de ez nem zavarta a gyerekeket, talán csak engem...egy kicsit.

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!

Meseképsor

 Biztos sokan ismeritek és használjátok is az "Amit az óvónőnek észre kell vennie" c. könyvet.

Több meseképsor van a könyvben, amit már régóta használok én is.

Játék közben megfigyelhetjük, hogy képesek-e a gyerekek időrendi sorrendbe elhelyezni a képeket, ami utal többek között az emlékezet, figyelem fejlettségére is.

Pl:

 Már régebben az "Ovivarázs" blog írója tett közzé, egy logopédus által nagyon jónak tartott meseképsort. Szeretném ezt veletek megosztani, mert tényleg nagyon jó! Használjátok Ti is! Sajnos ez a blog már megszűnt, új blogot indított az írója "Hétalvóka" címmel. Ide is érdemes benézni!

Először elmondjuk el a történetet a gyerekeknek, azután próbálják időrendi sorrendbe tenni és próbálják ők is elmesélni a történetet.

Jó szórakozást!

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

Halloween koszorú

Mindenszentek napján gyertyát gyújtunk a temetőben. Minden család elhunyt szeretteire emlékezik ezen a napon.

Halloween, Mindenszentek előtti este egyre népszerűbb ünnep nálunk is, főképp a gyermekek körében.

 Sokan bújnak ijesztő jelmezekbe, mulatnak és a kifaragott töklámpásokba mécsest gyújtanak.

Az én Halloween koszorúm  nem saját ötlet a "Kifli és levendula" blogon láttam, annak a mintájára készítettem, de egy kicsit másképp.

Az elkészítése egyszerű: a Kinder tojásokat úgy kell összeilleszteni, hogy az egyik tetejét a következő aljára nyomjuk. Ezután jöhet a díszítés.

Húsvétkor is Kinder tojásból készült a koszorúm. Az ötletet szintén a "Kifli és levendulán" láttam.

Jó sok csokit "kellett megennünk", hogy elkészüljenek a koszorúk! Egy koszorúhoz 12 db tojás kell. Azért túléltük!!

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!

Manó házikó

Nem egy világot rengető ötlet, de főképp a kislányok szeretik.

Légfrissítő műanyag tartójából készültek a legó emberkék, állatok vagy manók házai - ki minek használja.

Csak ablakot és ajtót rajzoltunk rá alkoholos filccel, aztán kezdődhetett a "költözés".

Tovább gyűjtögetem a tartókat, hogy egy egész várost tudjunk majd építeni.

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!

Szutyejev: Az alma - filcmese

Újabb filcmese az őszi témakörhöz.

Késő őszre járt az idő. A fákról már réges-régen lehullottak a levelek, egyedül csak a vadalmafa legtetején árválkodott egyetlenegy alma.

Nyúl futott át az erdőn, és meglátta az almát.

Hogyan lehetne megszerezni? Nagyon magasan van – nem tud odáig felugrani.
- Kárr – kár!
Körülnéz Nyúl, és meglátja, hogy a szomszédos fenyőfán ott üldögél a Varjú, és jóízűen nevet rajta.
- Hallod-e, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl. – Szakítsd le nekem azt az almát.
Varjú átrepült a fenyőről a vadalmafára, és letépte az almát. De az kiesett a csőréből, le a földre.
- Köszönöm szépen, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl, és fel akarta emelni az almát, de az – uramfia, mit látnak szemei?! – szusszant egyet, és elszaladt.
- Hát ez meg miféle csoda?
Megijedt a nyúl, de aztán rájött, mi történt. Az alma a fa alatt összegömbölyödve alvó Sündisznócska hátára pottyant. Az álmából fölriasztott Sündisznócska ijedtében futásnak eredt, és tüskéin magával vitte az almát is.
- Állj meg, állj meg! – kiáltozott Nyúl. – Hová viszed az almámat?
- Ez az én almám. Leesett a fáról, és én elkaptam.
Nyúl odaugrott Sündisznócskához
- Azonnal add vissza az almámat! Én találtam rá!
Odarepült hozzájuk a Varjú.
- Felesleges vitáznotok, ez az én almám, én téptem le a fáról, magamnak!
Sehogy sem tudtak megegyezni, mindegyikük a magáét hajtogatta, kiabálta:
- Ez az én almám, az enyém!
Veszekedésük felverte az erdő csendjét. Verekedésig fajult a dolog: Varjú csőrével belecsípett a Sündisznócska orrába, Sündisznócska tüskéivel megszúrta Nyulat, Nyúl pedig oldalba rúgta Varjút…
Ekkor ért oda hozzájuk a medve. Rájuk bömbölt:
- Mi történik itt?! Mi ez a lárma?!
Azt felelik a veszekedők:
- Mihail Ivanovics, te vagy itt az erdőn a leghatalmasabb, a legbölcsebb. Légy te a bíró. Azé legyen az alma, akinek te ítéled.
Ezzel elmesélték a medvének, hogy s mint esett a dolog. Medve gondolkodott, töprengett egy ideig, megvakarta a füle tövét, aztán megkérdezte:
- Ki találta az almát?
- Én! – felelte a Nyúl.
- De ki tépte le a fáról?
- Bizony, hogy én! – károgta a Varjú.
- Jól van. De ki kapta el?
- Én kaptam el! – kiáltotta Sündisznócska.
- Nos hát akkor – ítélte a Medve – mindhármótoknak joga van az almára.
- De csak egy almánk van! – kiáltotta egyszerre Sündisznócska, Nyúl és Varjú.
- Osszátok el az almát szép egyforma darabokra, és mindegyiktek vegye el a maga részét.
Megint egyszerre kiáltották mindhárman:
- Hogy a csudába nem jutott ez az eszünkbe?
Sündisznócska elvette az almát, és négy egyforma részre vágta. Egy darabot a Nyúlnak kínált.
- Tessék, ez a tiéd, Nyúl, mert te láttad meg elsőnek.
A másodikat Varjúnak adta.
- Ez a tiéd, mert te tépted le.
A harmadik darabot ő nyelte le.
- Ez az enyém, mert én kaptam el.
A negyedik darabkát pedig a Medve mancsába nyomta.
- Ez a tiéd, Mihail Ivanovics.
- Ugyan miért? – ámuldozott a Medve.
- Azért, mert te békítettél össze és vezettél a helyes útra bennünket!
És mindannyian megették a részüket az almából, és mindenki elégedett volt, mert a Medve igazságosan döntött, senkit sem bántott meg.

 

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!