A három pillangó

Az új kicsik nagyon szeretik a a három pillangóról szóló mesét. Igaz, hogy nem őszi mese, de mivel többször kérték, ma egy kesztyű segítségével meséltem el.

A három pillangó

Volt egyszer három pillangótestvér: egy piros, egy fehér és egy sárga. Vidáman repdestek, játszadoztak kinn a réten.
Hirtelen beborult az ég, vihar készülődött, elkezdett esni az eső. A pillangóknak már nem volt idejük hazarepülni, ezért a tulipánokhoz menekültek, hogy védelmet találjanak az eső elől.
Először a piros pillangó kérlelte a piros tulipánt:
- Kicsi Tuli, kérlek, hogy engedj be minket szirmaid közé, mert ázunk-fázunk az esőben!
- Téged, piros pillangó beengedlek, de a sárgát és a fehéret már nem!
- Márpedig, ha a testvéreimet nem engeded be, akkor inkább én is velük ázom-fázom, de nem hagyom el őket! - válaszolta a piros pillangó.
Azzal elrepültek a sárga tulipánhoz. Ott a sárga pillangó kezdte kérlelni:
- Kis Tuli, nyisd ki kelyhedet, hadd húzódunk meg nálad az eső elől!
De a sárga tulipán így válaszolt:
- Téged, sárga pillangó beengedlek, de a pirosat és a fehéret már nem!
- Akkor inkább együtt maradok a testvéreimmel! - válaszolta a sárga pillangó, és tovább repültek.
Ekkor a fehér pillangó javasolta, hogy repüljenek el a fehér liliomhoz, hátha annak jobb szíve van. A fehér pillangó elkezdte kérlelni a liliomot:
- Kicsi liliom, kérlek, nyisd ki kelyhedet, hadd repüljek be az eső elől testvéreimmel!
De a liliom is azt válaszolta:
- Téged, fehér pillangó szívesen beengedlek, de testvéreidet, a pirosat és a sárgát, már nem! Ekkor a fehér pillangó - testvéreihez hasonlóan - visszautasította a liliom ajánlatát.
A pillangók tovább vergődtek az esőben. Egyszer csak szél kerekedett, s a felhők mögül kikukucskált a Napocska. A pillangók énekelve kérlelték:

"Süss fel Nap, süss fel Nap,
Szárogasd meg szárnyamat,
Nyisd ki a virágokat!

Meghallotta ezt a Nap. Annyira meghatódott, hogy ilyen jó testvéreket látott, hogy azonnal elkergette az esőfelhőket, s megszárította a pillangók szárnyait.
A három pillangó újra táncra perdült, és szárnyat- szárnyba öltve, boldogan hazarepültek.

 
 

Nehéz napok után....

Elmúlt a nyár és mi lázasan készülődtünk az új kicsik fogadására. Augusztus utolsó hetében a leendő ovisok szüleikkel együtt töltöttek néhány napot az óvodában. Ismerkedtek az új környezettel, a gyerekekkel és velünk. 

Idén 12 új gyermek érkezett a csoportunkba, közülük ketten 2,5 évesek. Nálunk az a szokás, hogy néhány óvodában együtt töltött nap után, a szülők egy-egy órára elmennek, majd a következő napokban egyre hosszabb ideig bízzák ránk gyermekeiket. Az persze teljesen változó, hogy melyik gyermek, meddig képes elviselni édesanyja hiányát. Idén sok gyermek érkezett otthonról, úgyhogy nem volt könnyű az elválás. Sajnos néhányan betegek is lettek, így a gyógyulás után mindet kezdhettünk elölről.

Nagy kihívást jelentett ez mindenki számára. A picurkák többségénél nem ment sírás nélkül az elválás. Mindegyik igényelte az egyéni törődést, ölbevételt, simogatást, vigasztalást. A gondozási teendők is előtérbe kerültek, hiszen még a szobatisztasággal is gondok vannak. A legtöbben a cumihoz is ragaszkodnak,  van akinek három kedvenc cumija van, amelyik közül mindig eltűnik valamelyik.

A régebben oviba járó gyermekeknek sem volt könnyű az elmúlt hét. Hősiesen viselték a sírást maguk körül és azt, hogy kevesebb időt tudunk velük tölteni. Próbálták vigasztalni a piciket, bár legtöbbször nem jártak sikerrel. Tündérek voltak, lesték, hogy miben segíthetnek nekünk, hiszen "ők már igazi nagyok" (a vegyes csoport előnye).

Igyekeztünk az új szüleinkhez is ugyanolyan empátiával fordulni, mint a gyermekeikhez, hiszen az ő helyzetük sem volt könnyű. Elengedni gyermeküket, rábízni idegenekre, nagyon nehéz! Volt olyan szülő, aki gyermekével együtt sírt, volt olyan, akin látszott az idegesség, feszültség. Hogy jobban megismerjen bennünket a család, minden gyermeket meglátogattunk az otthonában. A családlátogatás jó alkalom volt arra, hogy elbeszélgessünk a szülőkkel, megnyugtassuk őket és mi  is sok hasznos útbaigazítást kaptunk tőlük gyermekeikről.

 

 

Forróság!

Ma tikkasztó hőség volt, benn és kinn az udvaron is. Ezért vizeztünk egy kicsit. Sajnos medencénk nincs, ezért be kellett érnünk egy kis pancsolással. A gyerekek ezt is nagyon élvezték! Több kádat vízzel tettünk fel, lehetett hajót hajtogatni és úsztatni na és spriccelni - ez volt a legjobb móka!

Egész évben gyűjtögettük a mosogatós flakonokat, amiket most teletöltöttünk vízzel és különféle formákat "rajzoltunk" a betonra.

Közben méricskéltük, melyik flakon a könnyebb, amelyik üres, vagy amelyik vízzel teli, melyikbe fér  a legtöbb víz. Megfigyeltük, hol szárad fel hamarabb a víz, (miért?) kinek milyen az árnyéka, rá tudunk-e lépni a saját árnyékunkra és a másokéra.

Amikor meguntuk, homokvárat építettünk, természetesen a várárkot vízzel töltöttük fel.

Így gyorsan eltelt a délelőtt és még egy kis ismerettel is gazdagodtunk!
 

Beszoktatás

Egy kis segítség a szülőknek, amit a faliújságra is ki szoktunk tenni:

7 tipp a könnyebb beszoktatáshoz

1. Beszélgessünk sokat az óvodáról, pozitív képet alakítsunk ki az elkövetkező időszakról.
2. Néhány napig legyünk együtt az oviban gyermekünkkel, akár anya, vagy apa, de akár mindketten.
3. Elbúcsúzás nélkül soha ne hagyjuk ott és ne csapjuk be gyermekünket, hogy rögtön jövök érted!
4. Elköszönés után ne forduljunk vissza könybelábadt szemekkel, bármennyire is fájó ott hagyni síró, esetleg toporzékoló gyermekünket, ami ebben a helyzetben természetes.
5. Vigyünk az "otthonból egy darabot" (plüss figurát, kedvenc játékot, pelukát, cumit), ami növeli a gyermek biztonságérzetét.
6. Ha néhány hét elteltével nincs kedve oviba járni, - mert megszűnt az új dolgok varázsa - akkor se engedjünk a kérésnek, hisz úgy nehezebb lesz a beilleszkedés az óvodai csoportba.
7. Nagyfokú türelemmel éljük át gyermekünkkel együtt ezt a kezdeti, nehéz időszakot!

 

Közeledik.....

Igaz, hogy a naptár szerint még csak augusztus eleje van, de én már a szeptembert tervezgetem. A szabadságomból van még három nap, aztán számomra elkezdődik az új tanév. 

Ilyenkor annyi minden kavarog a fejemben! Aki óvónő, tudja, hogy temérdek a  teendő ilyenkor, hogy szeptember 1-én egy szép tiszta, otthonos óvoda, mosolygós, jól felkészült óvó néni várja az új kiscsoportosokat és persze a régieket is.

Mióta a csoportunkban a Kompetencia alapú óvodai programcsomag bevezetésre került, próbálkozunk a projektmódszer alkalmazásával, több-kevesebb sikerrel. Ez a módszer számunkra teljesen ismeretlen volt, folyamatosan képezzük magunkat és javítgatjuk a gyakorlati munkánkat. Projektekben dolgozni teljesen más, mint a hagyományos módszerrel. Most a hagyományos anyaggyűjtésünket alakítjuk át projektszerű tervezésre. Nem kis munka! Idén a  kompetencia munkaközösségben is sokat foglalkozunk majd a projektpedagógia elméleti kérdéseivel és a kivitelezés lehetőségeivel.

Mivel tíz kicsi érkezik a csoportunkba foglalkoztat egy könnyen ide-oda tehető kis asztali paraván készítése, mert a báb, csodákra képes a beszoktatás ideje alatt  is. Persze kellenek hozzá új bábok is.

Valamelyik nap a neten paraván keresgélés közben találtam  ezeket a "manó-vár" képeket, valamelyik fórumon: 

Milyen jó lenne nekünk is az építkezéshez, imádnák a gyerekek! Talán, majd az ezermester karbantartónk csinál egyet!!! Csak anyagot kellene szereznünk.

Névnapi és szülinapos ajándékok készítéséhez  még ötletem nincs, de majd kipattan a szikra. Kivágásra vár egy halom jel, hogy mindenki tudja, mit hová tegyen. Rend a lelke mindennek!

Egy szó, mint száz, nem fogunk unatkozni a következő hetekben.

 

Elkészültem!!!!

Nem volt kis munka, de végre kész!! 

A festékes boltban kettő az egyben festéket ajánlottak (alapozó és zománc). Kerítés festék van ráírva, féltem is, hogy milyen lesz, de bevált.

Talán látszik a képeken, hogy milyen szép fehérek lettek a csövek és az ajtók.

A festés után jó pár napig tartott az alapos takarítás. Mindig nyáron csinálom nagytakarítást, ilyenkor van rá időm. Mindent át- ki- és lemosok, ami mozdítható.

Így mára már majdnem teljesen készen vagyok, még egy-két apróság van hátra.

Még maradt egy hetem a pihenésre is!