Nyári versek

Drégely László: Nyári tánc

Tarka réten,

fák alatt,

fiúk, lányok

játszanak.

Körbe állva,

táncot járva,

mindenkinek

víg a párja-

Velük mulat

tündér lánya,

napsugár a

koronája.

Osváth Erzsébet: Villám villan

Villám villan,

ég dörög

sivítnak

szélördögök.

És felhők zuhanyából

Záporoz a nyári zápor.

Győri D. Balázs: Nyári szellő

Nyári szellő ficánkol,

füttyöt hoz a madártól,

trallala, trallala,

ágat tép a fűszálról.

Ugra-bugrál az úton,

folyó felett a hídon,

trallala, trallala,

táncol árkon bokrokon.

Megcsiklandoz engen is,

s nevet rajtam a hamis,

trallala, trallala,

vidám leszek magam is.

Osváth Erzsébet: Aranyszárnyú nyár

Aranyszárnyán

száll a nyár,

tavaszhúgát váltja

Sereg madár,

víg énekes

a tarka uszálya.

Szitakötők kísérik

-mint drágakő, zöldek-

amíg lába

fürge lába

érinti a földet.

Pipacsot nyit,

pirulót,

nefelejcset,

kéket,

mosolyától virulnak a

szelíd százszorszépek.

Rózsabimbót,

hogyha bont-

a leggyönyörűbbet-

pacsirták dalolnak

tücskök hegedülnek.

Fecske Csaba: Nyári éj

Pislákol a nyári Hold,

ellobban kanóca,

messzi rétről haza, most

biceg a kabóca.

Túl a parton zsong a nád,

brácsázik a béka

Fű bajszáról hull a gyöngy:

álmok buboréka.

Kertész Éva: Nyári vihar

Szél hajlik, lengve leng

Eső koppan csengve cseng,

Nap eltűnik, villám csattan,

Itt a vihar, fuss el gyorsan.

Égi-tenger felhőcápa

Rettenetes nagy a szája,

A sok vizet csak okádja,

Megfullad a kert virága.

Részeg lett az erdő, mező

Megtépázta a jégeső.

Borzong a fa, mintha fázna.

Nocsak, elérte a nátha?

Gyors patakom kérve kérlek,

Mondd meg óceán nénédnek,

Zárja el a felhők csapját,

S küldje vissza a Napocskát.

Osváth Erzsébet: Csupakék

A csupakék sátorég

közepén egy trón van.

Ég királya, a Nap ül

rajta csendben, szótlan.

Tüzes sárga sugarát

szórja le a tájra:

a rétre, a mezőre,

kertek virágára.

Osváth Erzsébet: Madárijesztő

Madárijesztőnek

nincs a mezőn

dolga.

Álldogál kócosan,

magában morogva.

Azután bóbiskol

ő is egy keveset.

Ki bírná ki ezt a

rekkenő meleget?!

Tavaszi versek

Szilágyi Domokos: Lepke-dal

Apró lepke,

öttyöm-pöttyöm,

letelepedett egy

harmatcsöppön

arcát mossa,

s hogy ha szárad,

derekára teker egy

sugár-szálat.

Ez itten a csigaház,

Melyben a csiga tanyáz.

Ő nem Pali, se nem Zsiga,

Csak egy névtelen csiga.

Szalai borbála: Szellő szökken

Szellő szökken

fürge, friss:

április van,

április.

Haragszik a

kispatak,

tajtékozva

fut, szalad.

Áprilisi

napsugár

felhők közül

kandikál.

De, nini, most

hová lett?

az eső is

megeredt:

kinyílt az ég

vízcsapja

no, lesz megint

pocsolya!

(részlet)

Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

Bodzavirágból,

Bodzavirágból

hullik a, hullik a

sárga virágpor.

Fennt meg a felhők

szállnak az égen,

bodzafehéren,

bodzafehéren.

Szállj, szállj, felhő,

pamacsos,

hullj le, te zápor

aranyos,

hullj le, te zápor,

égi virágpor,

égen nyíló

bodzavirágból.

Tasnádi Varga Éva: Messze száll a szél..

Messze száll a szél,

Merre, hova tér?

Lombot fúj meg, bimbót ringat,

elmúlt már a tél.

Merre, hova jár?

zöldtollú madár?

Ágon ülve énekelget,

s napsugárra vár.

Vízbe néz a fű,

sok ezüstgyűrű

fonja át a kék lapátot,

milyen gyönyörű

Szállj csak, szállj, te szél,

virágról beszélj,

fújd a bokrot, fújd a fákat,

elmúlt már a tél!

Csukás István: Kicsi dalunk

Kicsi dalunk szálljon, szálljon

zöld levél nő ágon, fákon

májusi nap süssön, süssön

árpa, búza jól megnőjön!

Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Alszik a hóban

a hegy, a völgy,

hallgat az erdő,

hallgat a föld.

Egyszerre mégis

rezzen a táj

hármat fütyül

egy kis madár.

Háromszor hármat

lüktet a dala,

vígan, szaporán, mint

éles fuvola.

Az a fuvolás

a Nyitnikék!

már kezdi is újra

az énekét:

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

szívnek és tavasznak

nyitni kék!

Fazekas Lajos:Tavaszhozó

Tavaszhozó kismadár

az alvó bokorra száll,

Csip-csip-csirip, csip-csirip…

Rügyek zöld pillája nyit.

Szellőhozta felhőcske,

pöttyen, csöppen hűs csöppje.

minden cseppje leesik,

kicsi patak megtelik.

Tavaszkeltő, fénylő Nap,

adj lombot a bokroknak,

adj a földnek, erdőnek

végtelen derűszöldet.

Tasnádi Varga Éva: Tavaszköszöntő

Erdő, erdő koszorú,

földed friss már, domború,

ágaidat nap süti,

felébrednek rügyei.

Rét közepén fűzfa ága

ráhajlik egy kis virágra.

így köszönti: - Jó napot

vegyél piros kalapot!

Elfutott a Télapóka,

nyújtózik a lompos róka,

bozont farkát hegyezi,

s zöldkabátos tengeri

kis sapkáját feljebb húzza,

fűszál húzódik az útra,

helyet ad a fénynek, magnak,

csupasz bokrok ringatóznak,

kihajtott egy csöpp levél,

kettő, három és egy fél,

s holnapután délután

tíz is lesz már tán a fán!

Fazekas Lajos: Künn a zöldben

Szép a tavasz! Künn a zöldben,

fönn a kékben madár röppen.

Künn a zöldben, fönn a kékben,

kertek szirom-özönében

szellő lábon jár a reggel,

madár-kar vár víg énekkel.

Szép a tavasz! Zöld domb, zöld rét.

Szép a tavasz! Kék ég, kék, kék.

Fönn a kékben, lenn a zöldben

dal kél, dal száll, madár röppen,

s hurrázások zengésétől

visszhangzik a domb, víz, ég s föld.

Pósa Lajos: Tavasz

Hajnali gyöngyharmat

Csillog a virágon,

Cseresznye virága

Mosolyog az ágon

Aranyos napsugár

Sorra csókolgatja,

A tavaszi szellő

Rengeti ringatja.

Ringasd szellő, ringasd

Csókolgasd napsugár,

Csalogasd ki a gesztenyét

Daloddal kismadár.

Lepkehívogató – népköltés

Pille, pille szállj le,

Szállj le az ölembe!

Szállj le, kis csapongó

Aranyos pillangó.

Komjáthy István: A kis fecskék

Megjöttek már a kis fecskék,

„de jó itthon” csicseregték.

Földre szálltak, vízre szálltak,

kis fészkükre rátaláltak.

Osvát Erzsébet: Télkergető

Fuss, Te Tél!

Fuss, te Tél!

Jön a Tavasz

utolér.

Jön óriás

sereggel,

maró, csípős

szelekkel,

eső dobol

hátadon,

a nap sem lesz

pártodon.

Hányszor mondjam,

tűnj el gyorsan,

szépszerivel,

míg lehet,

mert, ha vársz –

hát, jaj neked.

Zsadányi Lajos: Az én rétem

Az én rétem olyan rét,

Virágot hint szerteszét,

Fürjecskéket dédelget,

Bárányokat legeltet.

Harmat hull a füvére,

Gyere menjünk a rétre.

Osvát Erzsébet:Kakukkfűdal

A budai hegyoldalon

kakukkfűre leltem.

Kilenc szálat,

a legszebbjét

bokrétába szedtem.

Szagos lila virágait

friss vízzel itattam.

Telis-tele lett a szobám

kakukkfű illattal.

Bokrétámban gyönyörködtem

reggel, délben, este,

napkeltétől napnyugtáig

kedvem derítette.

Drégely László: Tavasz

Fák alatt a kertben

Nyílik az ibolya,

Kék ibolyavirág

A tavasz mosolya

Rügy fakad sz ágon,

Madár dala száll,

Daloló madarak

Megjöttek már –

Tavasz van hát újra,

Fény derül a tájra

A meleg napsugár

Földnek koronája.

Téli versek

Tordon Ákos: Csengő tél

A tél csengői csengnek,

harangoznak a csendnek,

vállukon fehér kendők,

alusznak mint az erdők.

alusznak mint az erdők,

vállukon fehér kendők,

a tél csengői csengenek,

harangoznak a csendnek.

Kányádi Sándor: Ez a tél

Ez a tél, nem is tél,

a hó csak pilinkél

Hullna már, hullna bár!

Meztelen a határ.

Csak a dér, csak a köd

borít rá lepedőt.

Méteres bunda-hó,

az volna, volna jó.

Lám tegnap hallatott

valami keveset.

Reggelre szétrágták

azt is a verebek.

Kányádi Sándor: Feketerigó

Ablakomban nagy a hó, halihó!-

ott sétálgat egy feketerigó.

Jár a szeme: oda néz, ide néz:

sétálgat, mint egy igazi zenész.

De most nekünk nagy a hó, halihó!-

nem fuvoláz a feketerigó.

Egyet-kettőt csitteget, csetteget,

kifizeti ennyivel a telet.

Czeglédy Gabriella: Első hó

Hópihe,

télcsoda,

fehér az útpadka.

Havas a

háztető,

útmenti

kisfenyő.

A kert is

fehérlik,

hulljon csak

reggelig!

Demjén István: Tél

Zizeg a drót,

dudorász,

fa, kerítés

zúzmarás.

Borzas tollú

madarak

keresik a

magvakat.

Egyre jobban

havazik,

kereshetik

tavaszig!

Csukás István: Országúton nagy a hó…

Országúton nagy a hó,

a kocsinak sose jó.

Domboldalon nagy a hó,

a szánkónak ez a jó.

Domboldalon fut a szán,

ez az öröm igazán.

Ha felborul az a szán,

hóba gurul fiú, lány.

Drégely László: Tél

Varjú csapat

Száll az égen

Itt a tél.

Hó borítja

Hegyek csúcsát,

Fúj a szél

Barna medve

Barlangjában

Alszik már,

Megnézheti,

Aki éppen

Arra jár.

Zelk Zoltán: Téli fák

Nem fáztok ti téli fák,-

Mikor meztelen az ág?

Eldobtátok a nyári zöld,

s az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye téli fák,

ez aztán a furcsaság.

Hideg télben levetkőztök,

nyáron viseltek ruhát!

Kányádi Sándor: Aki fázik

Aki fázik, vacogjon,

fújja körmét, topogjon,

földig érő kucsmába,

nyakig érő csizmába,

burkolózzék bundába,

üljön a kályhára-

mindjárt megmelegszik.

Szalai Borbála: Csattog a fagy

Itt a tél,

hideg tél…

Csattog a fagy,

csikorog.

Kőkeménnyé

dideregtek a

sárban hagyott

lábnyomok!

Kányádi Sándor:Ül a tél a hegy tetején

Ül a tél a hegy tetején,

Fehér kucsma van a fején.

A hátán meg fehér suba.

Készülődik a faluba.

Drégely László: Kiszámoló

Egy, három, öt,

Sárga a tök.

Kettő, négy, hat.

Jön már a fagy.

Ereszek alatt

Fázó madarak…

Egyet, hármat, ötöt,

Leszedtük a tököt.

Kettőt, négyet, hatot,

Kibírjuk a fagyot.

Kicsiknek:

Hull a dér, jön a tél,

Daru, gólya útra kél.

Liccs-loccs, locsogó,

Esik eső, hull a hó.

Minden ember jó ember,

A legrosszabb december.

Hull a hó, hull a hó,

Hólabdázni jaj de jó.

Hull a hó, hull a hó

Lesz belőle hógolyó.

Erdő, mező megáldja,

Lesz egy derék bundája.

Hull a hó, hull a hó,

Puha fehér takaró.

Hull a hó, hull a hó,

Van már búzatakaró.

Hull a hó, hull a hó,

Hógolyózni, jaj, de jó.

Ha-ha-ha, havazik,

He-he-he, hetekig.

Hu-hu-hu-, hull a hó,

Hi-hi-hi, jaj, de jó.

Varjú károg, fúj a szél,

Esik a hó, itt a tél.

Tél van most, nem nyár,

A pillangó sem jár.

Hull a hó, hull a hó,

Lesz belőle hógolyó.

Hull a hó, hull a hó,

Nem vagyok én mindig jó.

Tél az idő, nem nyár,

Cserebogár nem jár.

Hull a hó, hull a hó,

Szánkózik a kis Kató.

Tanfolyam ajánló

Pek-torna mozgásfejlesztő tanfolyamot ajánlom óvónőknek, tanítóknak, szülőknek.

Néhány éve lehetőségem nyílt kolléganőimmel együtt a Pek-torna tanfolyam elvégzésére, amely új irányt, szemléletet adott a munkámnak. A tanfolyam elvégzése előtt is nagyon fontosnak tartottam a mozásfejlesztést az óvodai nevelésben, hiszen a megváltozott életkörülmények miatt a gyermekek egyre kevesebbet mozognak. A családok zömére jellemző a mozgásszegény életmód.

Egyik tanárunk, Nagyné Kovács Ildikó tapasztalata szerint a gyermekek által „megszerzett mozgástapasztalatok, szoros összefüggésben vannak az általános fejlettségi szinttel, illetve a mozgásfejlettség alacsony szintje, vagy elmaradása egyértelműen gyenge szellemi teljesítmény oka lehet. A kisgyermek szellemi képességeit csak saját mozgásos tapasztalatai képesek pozitív irányba elmozdítani. Ezért van szükség a mozgástapasztalatok mennyiségének a növelésére, hogy ezek következményeként megszülethessen a minőségi változás.”

A tanfolyamnak még két kiváló oktatója volt:

Pektor Gabriella, akitől megtanultuk a Thera-Band, Over-Ball labda, Thera szalag használatának lehetőségéit az óvodában.

Ramocsa Gábor, akitől útmutatót kaptunk , hogyan-miként építhetjük be munkánkba a gyógy- testnevelés területén megszerzett ismereteinket.

A tanfolyamon elsajátított gyakorlat és ismeretanyag alkalmazása hozzájárul óvodánkban a gyermekek mozgáskoordinációjának, ügyességének, értelmi - érzelmi-akarati (bátorság, önállóság stb.) és fizikai képességeiknek a fejlődéséhez.

Vége az ünnepeknek.

Hát, eltelt! Sajnos? Vagy, végre? Kinek, hogyan!!

A gyermekeink megkapták az áhított ajándékokat. Vajon tényleg megfelelő játékokat vásároltunk nekik? A szülők többsége megfontoltan válogat a játékok között. Remélhetőleg egyre kevesebben vannak olyanok, akiknél a fő szempont az, hogy tudjon majd egyedül játszani az új játékkal a gyerek.

Egyre több képességfejlesztő játék kerül a piacra, melyek más és más területen fejlesztik gyermekeinket. Kiváló lehetőségeket adnak a kezünkbe ezek a játékok! Véleményem szerint a legfontosabb, amit ki kell használnunk, hogy játszunk egy kicsit együtt a gyermekünkkel! Tapasztalatom szerint ebben a rohanó világban, egyre kevesebb időnk marad arra, hogy együtt legyünk. Pedig gyermekeinknek ez a legfontosabb!! A játék a felnőtteknek is kellemes kikapcsolódás, de mindenek előtt az az érzés a legdrágább, amit a felszabadult együttlét jelenthet.

Sokszor felteszik a szülők azt a kérdést: Mitől fejlődik a gyerek? Megérik önmagától, vagy fejleszteni kell, különben ügyetlen és butácska marad?

Valószínűleg egyik sem igaz.

Csak néhány lélektani gondolat:

A fejlődést belső és külső tényezők, hatások együttesen hozzák létre. A belsőn bizonyos testi-lelki programot értünk, amely velünk született és az érés során kialakuló, belülről fakadó adottságok körét foglalja magába. Külső feltételek közé sorolhatók a társas élmények folyamán megszerzett tapasztalatok, nevelési-tanítási hatások.

A külső feltételek alakításában a családnak és a közösségnek igen nagy szerepe van.

A 3-6 éves korú gyermekek legfőbb tevékenységi formája a játék, amelynek segítségével legeredményesebben fejleszthetjük őket.

Egy praktikus tanács:

A gyermekek többsége még a legötletesebb játékok iránt is hamar elvesztik az érdeklődésüket, ha azok állandóan kéznél vannak. Bevált szokás óvodánkban, hogy az összes játék egyszerre soha nincs használatban. A játékok egy részét elrakjuk, majd 2-3 havonta megcseréljük őket. A csereberéléssel mindig az újdonság erejével hatnak az elővett játékok. Ez a módszer a könyvek esetében is jól működik.

Karácsonyi versek 1.

Ceglédy Gabriella: Itt a karácsony

Aranycsengő,

csilingel,

karácsonyról

énekel.

Megérkezett,

jaj, de jó!

minden csupa

fehér hó!

Sarkady Sándor: Kérlelő

Fenyő ága

hósubában,

mire vársz a

hófúvásban?

Hideg az a

kristálybunda,

gyere haza

kis házunkba.

Karácsonyfám

te lehetnél,

gyertyalángnál

melegednél-

Donászy Magda: Áll a fenyő

Áll a fenyő

az erdőben,

zöld ruhában,

ünneplőben.

Tél van.

Ága csupa hó.

ráfújta a

Télapó!

Szép Ernő: Karácsonyi köszöntő

Hurka, kolbász, szalonna,

Pásztoroknak jó volna,

Ha a gazdasszony adna,

Ha a gazdasszony adna.

Kanizsa József: Itt a karácsony

Fenyő illatával

érint meg a szél.

Körülöttem mindenki

karácsonyról beszél.

- Újra itt lesz,

karácsony megint eljő -

S havat hullat

vastag dunyha-felhő.

Csillagszóró fénynél

csillog az angyalhaj,

és hallatszik már

a játékvonat robaj.

Drégely László: Karácsonyi köszöntő

Csillagfény-gyertyafény

Karácsony estéjén.

Öröm és békesség,

Tündöklő fényesség.

Fenyőfa, ajándék:

Cukorka, sok játék…

Asztalon friss kalács,

Illata mily csodás!

Kis fiúk – kis lányok,

Minden jó kívánok!

Elek István: Karácsony

Halld a csengő szép szavát,

Míly vidáman száll!

Fényes titkok ajtaját

Nyitja, nyitja már.

Tárul ajtó, tárul szív,

Zendül a szoba:

Tündökölve ott virít

A karácsonyfa!

Mennyi gyertya, mennyi dísz,

Mennyi csillogás!

Szívrepesve vártuk is ,

Attól oly csodás!