Őszi ajtódísz

Nagyon szeretem az őszt, kedvenc évszakom. Szeretem, amikor még kellemesen meleg, álmosan süt a nap, de azt is szeretem, amikor morcosabb az idő. Most már tényleg a levegőben lehet érezni az ősz illatát. A falevelek is egyre színesebbek. A csoportszoba ajtajára készítettem ezt a koszorút az ősz csodás színeivel.

Pillangó

Készítheti felnőtt, de ügyes nagycsoportosok már önállóan is el tudják készíteni a mutatóujjra húzható pillangót. Röptetés közben pedig lehet verselni, mondókázni, énekelni.

Szabásminta ITT

 

A három pillangó

Az új kicsik nagyon szeretik a a három pillangóról szóló mesét. Igaz, hogy nem őszi mese, de mivel többször kérték, ma egy kesztyű segítségével meséltem el.

A három pillangó

Volt egyszer három pillangótestvér: egy piros, egy fehér és egy sárga. Vidáman repdestek, játszadoztak kinn a réten.
Hirtelen beborult az ég, vihar készülődött, elkezdett esni az eső. A pillangóknak már nem volt idejük hazarepülni, ezért a tulipánokhoz menekültek, hogy védelmet találjanak az eső elől.
Először a piros pillangó kérlelte a piros tulipánt:
- Kicsi Tuli, kérlek, hogy engedj be minket szirmaid közé, mert ázunk-fázunk az esőben!
- Téged, piros pillangó beengedlek, de a sárgát és a fehéret már nem!
- Márpedig, ha a testvéreimet nem engeded be, akkor inkább én is velük ázom-fázom, de nem hagyom el őket! - válaszolta a piros pillangó.
Azzal elrepültek a sárga tulipánhoz. Ott a sárga pillangó kezdte kérlelni:
- Kis Tuli, nyisd ki kelyhedet, hadd húzódunk meg nálad az eső elől!
De a sárga tulipán így válaszolt:
- Téged, sárga pillangó beengedlek, de a pirosat és a fehéret már nem!
- Akkor inkább együtt maradok a testvéreimmel! - válaszolta a sárga pillangó, és tovább repültek.
Ekkor a fehér pillangó javasolta, hogy repüljenek el a fehér liliomhoz, hátha annak jobb szíve van. A fehér pillangó elkezdte kérlelni a liliomot:
- Kicsi liliom, kérlek, nyisd ki kelyhedet, hadd repüljek be az eső elől testvéreimmel!
De a liliom is azt válaszolta:
- Téged, fehér pillangó szívesen beengedlek, de testvéreidet, a pirosat és a sárgát, már nem! Ekkor a fehér pillangó - testvéreihez hasonlóan - visszautasította a liliom ajánlatát.
A pillangók tovább vergődtek az esőben. Egyszer csak szél kerekedett, s a felhők mögül kikukucskált a Napocska. A pillangók énekelve kérlelték:

"Süss fel Nap, süss fel Nap,
Szárogasd meg szárnyamat,
Nyisd ki a virágokat!

Meghallotta ezt a Nap. Annyira meghatódott, hogy ilyen jó testvéreket látott, hogy azonnal elkergette az esőfelhőket, s megszárította a pillangók szárnyait.
A három pillangó újra táncra perdült, és szárnyat- szárnyba öltve, boldogan hazarepültek.

 
 

Nehéz napok után....

Elmúlt a nyár és mi lázasan készülődtünk az új kicsik fogadására. Augusztus utolsó hetében a leendő ovisok szüleikkel együtt töltöttek néhány napot az óvodában. Ismerkedtek az új környezettel, a gyerekekkel és velünk. 

Idén 12 új gyermek érkezett a csoportunkba, közülük ketten 2,5 évesek. Nálunk az a szokás, hogy néhány óvodában együtt töltött nap után, a szülők egy-egy órára elmennek, majd a következő napokban egyre hosszabb ideig bízzák ránk gyermekeiket. Az persze teljesen változó, hogy melyik gyermek, meddig képes elviselni édesanyja hiányát. Idén sok gyermek érkezett otthonról, úgyhogy nem volt könnyű az elválás. Sajnos néhányan betegek is lettek, így a gyógyulás után mindet kezdhettünk elölről.

Nagy kihívást jelentett ez mindenki számára. A picurkák többségénél nem ment sírás nélkül az elválás. Mindegyik igényelte az egyéni törődést, ölbevételt, simogatást, vigasztalást. A gondozási teendők is előtérbe kerültek, hiszen még a szobatisztasággal is gondok vannak. A legtöbben a cumihoz is ragaszkodnak,  van akinek három kedvenc cumija van, amelyik közül mindig eltűnik valamelyik.

A régebben oviba járó gyermekeknek sem volt könnyű az elmúlt hét. Hősiesen viselték a sírást maguk körül és azt, hogy kevesebb időt tudunk velük tölteni. Próbálták vigasztalni a piciket, bár legtöbbször nem jártak sikerrel. Tündérek voltak, lesték, hogy miben segíthetnek nekünk, hiszen "ők már igazi nagyok" (a vegyes csoport előnye).

Igyekeztünk az új szüleinkhez is ugyanolyan empátiával fordulni, mint a gyermekeikhez, hiszen az ő helyzetük sem volt könnyű. Elengedni gyermeküket, rábízni idegenekre, nagyon nehéz! Volt olyan szülő, aki gyermekével együtt sírt, volt olyan, akin látszott az idegesség, feszültség. Hogy jobban megismerjen bennünket a család, minden gyermeket meglátogattunk az otthonában. A családlátogatás jó alkalom volt arra, hogy elbeszélgessünk a szülőkkel, megnyugtassuk őket és mi  is sok hasznos útbaigazítást kaptunk tőlük gyermekeikről.