Bejegyzések
Az én gyerekeim már rég kinőttek az óvodáskorból, de nagyon jól emlékszem erre az időszakra. Az óvodába lépés előtt, egész nyáron lázban égett az egész család.
Óvónőként minden évben átélem a leendő ovisok szüleinek aggodalmait.
Óvodánként más-más szokások alakultak ki a beszoktatással kapcsolatban. Az azonban biztos, hogy óvónőknek és szülőknek is feladatai vannak, mert csak így lesz zökkenőmentes az új környezetbe való beilleszkedés. Az együttes beszoktatás a mi óvodánkban is jól működik.
Az óvónő feladatai:
- A beíratás után a szülők értesítést kapnak arról, hogy gyermekük felvételt nyert óvodánkba.
- Az első szülői értekezleten, még a nyár folyamán, megismerkednek az óvónőkkel, óvodánk programjával, házirendjével, praktikus tanácsokat kapnak a szeptemberi óvodakezdéshez. Üdvözlőkártyát küldünk az új ovisoknak, amin rajta van a jelük is.
- Még nyáron meglátogatjuk a leendő ovisokat, ismerkedünk velük és az otthoni környezetükkel. Ők is bármikor, többször bejöhetnek játszani. (Nagyon jó, ha a szülők élnek ezzel a lehetőséggel.)
- A csoportban felkészítjük a "régi" ovisokat az újak fogadására: ajándékot készítünk nekik, megbeszéljük, hogy mire számíthatunk (sírás, bepisilés, a kicsik sok törődést igényelnek kezdetben, a nagyobbak segítsenek az ismerkedésben, stb.).
- Amikor szeptemberben elérkezik a NAGY NAP, nálunk úgy szokás, hogy kolléganőmmel mind a ketten egész nap dolgozunk, amíg szükséges. (A beszoktatás után, kétheti váltásban dolgozunk.) A gyerekek szüleikkel töltik az első napokat az óvodában. A szülő jelenléte biztonságot ad a gyermeknek. Biztonságban pedig a gyermek nagyobb hajlandóságot mutat az újdonságok, az első kedvező benyomások befogadására és megnyugszik. Ebben az időszakban a gyermek minden érzelmi megnyilvánulása elfogadható. Tapasztalatunk szerint azonban az sem jó, ha a szülők hetekig az óvodában tartózkodnak, mert a gyerekek ezt fogják majd természetesnek tartani. Előbb, vagy utóbb egyedül kell ott maradniuk az óvodában! A bölcsiből jött gyermekeknek egy kicsit könnyebb a helyzetük, ők már átestek a beszoktatás nehézségein. Ezekben a hetekben igyekszünk megismerni minden gyermeket, információkat gyűjtünk a szülőktől. Próbáljuk kipuhatolni, hogy melyik gyermekhez, milyen úton tudunk legeredményesebben közel kerülni.
- Legnehezebb a délutáni alvás elfogadtatása a gyermekekkel. Van aki még az ágyra sem hajlandó leülni, nem hogy lefeküdni. Volt olyan ovisom, aki hetekig az ölembe aludt, mire végre lefeküdt az ágyába. Vannak, akik ülve sírdogálnak az ágyukban, aztán a fáradságtól eldőlve elalszanak. Vannak akik egyáltalán nem tűrnek semmiféle testközelséget velünk. Igyekszünk minden gyermeknél kipuhatolni, mi nyugtatja meg leginkább: hátát, fejét simogatjuk, fogjuk a kezét stb. Egy alvós állatka, "szopóka" a gyermekek többségének biztonságot ad és elalszik.
A szülők teendői:
- A nyár folyamán beszélgessetek sokat az óvodáról, pozitív érzelmeket közvetítve.
- Még a beszoktatás előtt jó, ha körül néztek az óvoda környékén, az óvoda udvarán - többször.
- Jó, ha megbeszélitek a leendő óvó nénivel a beszoktatás módját: hányra menjetek, hol helyezkedjetek el a csoportban, mennyire kapcsolódjatok be a játékba, ami nem zavarja a csoport életét és segíti gyermeketek beilleszkedését a közösségbe.
- Tájékozódjatok a csoportban kialakított szokásokról.
- Ha már teljes napot tölt gyermeketek az óvodában, törekedjetek arra, hogy mindig valós dolgot állítsatok. Ha megígéritek, hogy délben jöttök érte, akkor az úgy legyen! Az ígéretek be nem tartása félelmet kelt a gyermekekben, bizonytalanná teszi őket.
- Érdeklődjetek, hogyan telt a nap, beszélgessetek róla otthon!
- Ajánlani tudom, ha lehetőségetek van rá, kezdetben ébredés után azonnal legyetek az oviban, mert a gyermekeknek nagyon hosszúnak tűnik az az idő, amit távol kell tölteniük szüleiktől. Később az érkezés idejét fokozatosan ki lehet tolni.
