Amikor a blogomat indítottam az volt a célom, hogy betekintést nyújtsak a csoportom életébe, napi munkámba.
Segítséget adjak óvónőknek, akik még kezdők és szükségük van egy kis "mankóra", szülőknek, akik szívesen olvasnak nevelésről, problémákról, megoldási lehetőségekről.

Közben teltek az évek és 40 év után a pályám végéhez értem. A mozgalmas évek után nagy lett a „csend” körülöttem, annak ellenére, hogy továbbra is figyelemmel kísértem az óvodai élet változásait. Akkor határoztam el, hogy folytatom a blog írását és az évek alatt összegyűjtött tapasztalataimat, ötleteket megosztom az érdeklődőkkel.

Örülnék, ha a nézelődés mellett az észrevételeiteket is leírnátok.


Rendszeres olvasók

2017. máj. 13.

A falánk tyúkocska



A meséből megtanulhatják a gyerekek, hogy az ígéretünk betartása fontos dolog..
 "Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó".







Mese a falánk tyúkocskáról
(Burmai népmese)

 Így szólt egyszer tyúkocska tyúkanyóhoz.
- Éhes vagyok, kérlek szépen , süssél nekem kalácsot!
- Jól van, tyukocskám, sütök neked kalácsot – mondta tyúkanyó. – Most menj szépen, és hozzál nekem fát az udvarról, hadd rakjak tüzet, anélkül nem sül meg a kalács.
Ment a tyukocska, ment az udvarra fáért. Ahogy az udvarra ért, szembejött vele egy nagy-nagy kandúr. A nagy-nagy kandúr azt mondta a tyukocskának:
- Miau,hamm! Én most téged bekaplak, és meg is eszlek!
- Ne egyél meg, kandúrmacska, kérlek szépen, ne egyél meg engem! Fát viszek most tyúkanyónak, tyúkanyó kalácsot süt nekem, s ha nem bántasz, kapsz eg ynagy darab cukros kalácsot tőlem!
A kandúrmakcsa úgy gondolta, sokkal többet ér egy nagy darab cukros kalács, békén hagyta hát a tyúkocskát.
A tyúkocska összeszedte a fát az udvaron, bevitte tyúkanyónak.
- Jaj, tyúkanyó, nagy baj van! – mondta.
- Mi a baj, tyúkocskám?
- Az a baj, hogy az udvaron összetalákoztam a kandúrmacskával, s kandúrmacska – hamm! – be akart kapni, meg akart enni, én meg azt mondtam neki, ne kapjon be, ne egyen meg engem, inkább adok neki a kalácsomból.
- Egyet se búsulj, tyúkocskám. – mondta tyúkanyó. – Olyan nagy kalácsot sütök neked, hogy akár három kandúrmacskát is jóllakathatsz vele!
Hamarosan megsült a nagy kalács. Tyúkanyó enni hívta tyukocskáját és így bezsélt hozzá:
- Egyél, tyúkocskám, egyél jó étvággyal! De el ne feledd, hogy a kandúrmacksának is jár ebből a kalácsból! Megígérted neki!
 - Tudom – mondta a tyúkocska, s azzal nekilátott enni. Ette, ette a finom cukros kalácsot, addig ette, míg az utolsó morzsát is megette. Csak akkor jutott eszébe a kandúrmacska meg az, hogy ígért neki.
- Jaj, tyúkanyó – siránkozott-, mind megettem a kalácsot, egy morzsát sem hagytam belőle, jaj, most mitévő legyek?
- Ó, te falánk, ó te szószegő tyúkocska!
- Ne haragudj rám, tyúkanyó – siránkozott a tyúkocska. – Ne haragudj rám! A kandúrmacska azóta talán már el is feledkezett a kalácsról meg  rólam is! Meg ha nem is feledkezett el a kalácsról meg rólam, nem baj, úgyse tudja hol lakom!
Ebben a pillanatban a tyúkanyó is meg tyúkocska is meglátta a kandúrmacskát. Az udvaron át bársonytalpakon sétált a konyha felé.
- Jaj, végem van! – csipogta rémültn a tyúkocska.
Tyúkanyó meg nem csipogott semmit, hanem a szárnyánál fogva fölkapta tyúkocskát, a konyhába vitte, s vele együtt belebújt a nagy hasú agyagkorsóba.
A kandúrmacska csak annyit látott, hgy túkyanyú és tyúkocska a konyhában tűnt el. Nagy mérgésen megállt a küszöbön, s így pörölt:
- Hol a kalácsrészem? Ide vele, mert ha nem, mindkettőtöket bekaplak!
Aztán belépett a konyhába, de nem látta sem tyúkanyót, sem tyúkocskát.
- Pedig ide szaladtak be. – dünnyögött a kandúrmacska. – Elnem mozdulok innen, míg meg nem kapom a kalácsot, vagy be nem kapom azt a két szökevényt! – Azzal a kandúrmacska lefeküdt a küszöbre, és várt.
Tyúkanyó meg tyúkocska ott lapult a nagy hasú agyagkorsóban. Tyúkocska egyszer csak suttogni kezdett:
- Tyúkanyó, én úgy szeretnék prüsszenteni!
- Ne prüsszents, mert meghallja a kandúrmacska, s bekap mindkettőnket! – suttogta tyúkanyó.
Tyúkocska egy ideig békén maradt, aztán megint csak rákezdte:
- Tyúkanyó, igazán muszáj prüsszentenem!
Tyúkanyó türelmét vesztve szólt rá a tyúkocskára:
- Bánom is, prüsszents hát, úgyis végünk lesz!
Tyúkocska óriásit prüsszentett, de akkorát ám, hogy a nagy hasú agyagkorsó megingott a polcon, aztán elesett a földre, s ezer darabra tört.
A küszöbön a kandúrmacska ijedtében fölnyivákolt.
- Jaj, dörög az ég! – kiabálta, s eszeveszetten menekült.
Tyúkanyó meg tyúkocska kikászálódott a cserepek közül, s látták, hogy a kandúrmacska elszaladt.
 


Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves hozzászóló

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...