Rendszeres olvasók

2015. okt. 20.

A szüret - filcmese


 Ez egy nagyon aranyos mese, különösen ilyenkor szüret idején.




Anne Geelhaar: A szüret

Volt egyszer egy barátságtalan, szürke patkány. Dombon lakott egy házikóban, onnan járt vadászni, és mindent megevett, ami csak az útjába került.
Egy napon kedve támadt valami édes csemegére.
A nyár melege pirosra érlelte a bogyókat, a diót, az almát, a körtét meg a szőlőt: a kertekben vidáman lengedezett az őszi szél. Megcibálta a fákat, bokrokat, hogy csak úgy potyogott róluk a sok gyümölcs.
A cickány vette a kis kocsiját és ussu neki, elindult a dombról lefelé, a kertekhez.
Odalent mindent összehordott, amit csak talált; ne maradjon itt másnak semmi!
Amikor jól megtelt a kiskocsi, indulni akart vele. De nehéz volt ám a kocsi, és a dombra meredek út vezetett.
-          Megtoljuk! – huppant le a mókus a fáról. A fűből előugrándozott a béka, a bokorból a sün is előtipegett a káposztásból. Valamennyien segíteni akartak.
A cickány rájuk mordult: - Magam is elboldogulok! – Félt, hogy az állatok részt kérnek a gyümölcsökből.
Csak húzta, húzta egymaga a kocsiját. De a dombra vezető út meredek volt, a kocsi pedig nehéz. A cickány hiába erőlködött, a kocsi egyszer csak nekiiramodott és visszagurult a lejtőn.
Odaugráltak, odatotyogtak erre az állatok, fogták és jól megtolták a kocsit. – Hó – rukk! - . Egykettőre ott is állt már a ház előtt.
A cickány döbbenten kérdezte: - Miért segítettetek?
-          Mert láttuk, hogy nem bírsz vele egyedül! – felelték az állatok és indulni akartak.
Elszégyellte magát erre a barátságtalan, szürke patkány. Tüstént asztalt terített és jó szívvel megvendégelt mindenkit.
A béka örömében a patakhoz ugrándozott, italt hozott és csaptak együtt olyan mulatságot, hogy máig is szívesen emlegetik, ha találkoznak.




Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves hozzászóló

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...