Amikor a blogomat indítottam az volt a célom, hogy betekintést nyújtsak a csoportom életébe, napi munkámba.
Segítséget adjak óvónőknek, akik még kezdők és szükségük van egy kis "mankóra", szülőknek, akik szívesen olvasnak nevelésről, problémákról, megoldási lehetőségekről.

Közben teltek az évek és 40 év után a pályám végéhez értem. A mozgalmas évek után nagy lett a „csend” körülöttem, annak ellenére, hogy továbbra is figyelemmel kísértem az óvodai élet változásait. Akkor határoztam el, hogy folytatom a blog írását és az évek alatt összegyűjtött tapasztalataimat, ötleteket megosztom az érdeklődőkkel.

Örülnék, ha a nézelődés mellett az észrevételeiteket is leírnátok.


Rendszeres olvasók

2015. okt. 20.

A szüret - filcmese


 Ez egy nagyon aranyos mese, különösen ilyenkor szüret idején.




Anne Geelhaar: A szüret

Volt egyszer egy barátságtalan, szürke patkány. Dombon lakott egy házikóban, onnan járt vadászni, és mindent megevett, ami csak az útjába került.
Egy napon kedve támadt valami édes csemegére.
A nyár melege pirosra érlelte a bogyókat, a diót, az almát, a körtét meg a szőlőt: a kertekben vidáman lengedezett az őszi szél. Megcibálta a fákat, bokrokat, hogy csak úgy potyogott róluk a sok gyümölcs.
A cickány vette a kis kocsiját és ussu neki, elindult a dombról lefelé, a kertekhez.
Odalent mindent összehordott, amit csak talált; ne maradjon itt másnak semmi!
Amikor jól megtelt a kiskocsi, indulni akart vele. De nehéz volt ám a kocsi, és a dombra meredek út vezetett.
-          Megtoljuk! – huppant le a mókus a fáról. A fűből előugrándozott a béka, a bokorból a sün is előtipegett a káposztásból. Valamennyien segíteni akartak.
A cickány rájuk mordult: - Magam is elboldogulok! – Félt, hogy az állatok részt kérnek a gyümölcsökből.
Csak húzta, húzta egymaga a kocsiját. De a dombra vezető út meredek volt, a kocsi pedig nehéz. A cickány hiába erőlködött, a kocsi egyszer csak nekiiramodott és visszagurult a lejtőn.
Odaugráltak, odatotyogtak erre az állatok, fogták és jól megtolták a kocsit. – Hó – rukk! - . Egykettőre ott is állt már a ház előtt.
A cickány döbbenten kérdezte: - Miért segítettetek?
-          Mert láttuk, hogy nem bírsz vele egyedül! – felelték az állatok és indulni akartak.
Elszégyellte magát erre a barátságtalan, szürke patkány. Tüstént asztalt terített és jó szívvel megvendégelt mindenkit.
A béka örömében a patakhoz ugrándozott, italt hozott és csaptak együtt olyan mulatságot, hogy máig is szívesen emlegetik, ha találkoznak.




Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves hozzászóló

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...