Mikulás versek 3.

Széman Rózsa: Mikulásváró 

Piros sapka, nagy szakáll,

jaj, de régen várunk már!

Csizmácskáink kipucolva

ott sorjáznak az ablakban.

Meg is lesnénk nagy titokban,

de a lépted sosem koppan.

Szarvasaid nesztelen

suhannak a fellegen.

Ám ha kristálycsengő csendül,

kicsi szívünk összerezdül...

Álomporos pillanat:

mosolyod megsimogat!

Rád nevetnénk, de már késő,

szétfoszlott a csillaglépcső.

Hogy itt jártál, semmi kétség:

telt csizmánk a bizonyíték.

Őri István: Ki áll az ajtóban

Kabát, sapka, nagy szakáll,

nézd, Napocska,

nézd csak gyorsan,

az ajtóban meg ki áll?

Pici kis láb odaszalad,

pici kis száj tátva marad,

ajtó nyílik, nagy szél süvít,

Nap-szemére mosolyt kerít.

Szikrázó fény, hóförgeteg,

öreg szemben nagy szeretet,

szakáll, bajusz, mint a hó - 

kerülj beljebb, Télapó!

Harcos Katalin: Télapó szánja

Fagyos éjben fut a szán.

Ki szánkózik rajta?

Hószakállú vén apó,

piros bunda rajta.

Hová vágtat szaporán

a hat csodás szarvas?

Csengős nyakú valahány,

szelíd és szorgalmas.

Apó szánját repíti

ha jön a karácsony,

ajándékát elviszi

körbe a világon.

Bódi Irén: Mikulás ünnepére

Decemberben, amikor már

Hullni kezd a hó,

Egyet gondol, és elindul

Mikulás apó.

Piros zsákját telirakja

Mindenféle jóval,

Falut, várost meglátogat

Csilingelő szánnal.

Ilyenkor a Mikulásnak

Igen sok a dolga,

Gyermekeket látogat meg

Ajándékot osztva.

Mi is várjuk izgalommal,

Hogy eljöjjön újra,

Minden gyermek kiscsizmája

Az ablakban tiszta.

Mikulásnak ünnepére

Rajzot készítettünk,

Megtanultunk sok új verset,

Azzal is köszöntjük.

Széman Rózsa:Öröminas

Szarvas-szánon fut az öröm,

Ha hozzám ér: megköszönöm.

De ha engem elkerülne,

A szemembe könnycsepp ülne.

Észrevenné, megfordulna,

Arcom nyomban felragyogna.

Maga mellé felültetne,

A kisinasá tenne.

Így repülnénk házról házra,

Kéménylyukon furulyázva.

S mikor utunk véget érne,

Együtt szállnánk fel az égre.