Széman Rózsa: Mikulásváró
Piros sapka, nagy szakáll,
jaj, de régen várunk már!
Csizmácskáink kipucolva
ott sorjáznak az ablakban.
Meg is lesnénk nagy titokban,
de a lépted sosem koppan.
Szarvasaid nesztelen
suhannak a fellegen.
Ám ha kristálycsengő csendül,
kicsi szívünk összerezdül...
Álomporos pillanat:
mosolyod megsimogat!
Rád nevetnénk, de már késő,
szétfoszlott a csillaglépcső.
Hogy itt jártál, semmi kétség:
telt csizmánk a bizonyíték.
Őri István: Ki áll az ajtóban
Kabát, sapka, nagy szakáll,
nézd, Napocska,
nézd csak gyorsan,
az ajtóban meg ki áll?
Pici kis láb odaszalad,
pici kis száj tátva marad,
ajtó nyílik, nagy szél süvít,
Nap-szemére mosolyt kerít.
Szikrázó fény, hóförgeteg,
öreg szemben nagy szeretet,
szakáll, bajusz, mint a hó -
kerülj beljebb, Télapó!
Harcos Katalin: Télapó szánja
Fagyos éjben fut a szán.
Ki szánkózik rajta?
Hószakállú vén apó,
piros bunda rajta.
Hová vágtat szaporán
a hat csodás szarvas?
Csengős nyakú valahány,
szelíd és szorgalmas.
Apó szánját repíti
ha jön a karácsony,
ajándékát elviszi
körbe a világon.
Bódi Irén: Mikulás ünnepére
Decemberben, amikor már
Hullni kezd a hó,
Egyet gondol, és elindul
Mikulás apó.
Piros zsákját telirakja
Mindenféle jóval,
Falut, várost meglátogat
Csilingelő szánnal.
Ilyenkor a Mikulásnak
Igen sok a dolga,
Gyermekeket látogat meg
Ajándékot osztva.
Mi is várjuk izgalommal,
Hogy eljöjjön újra,
Minden gyermek kiscsizmája
Az ablakban tiszta.
Mikulásnak ünnepére
Rajzot készítettünk,
Megtanultunk sok új verset,
Azzal is köszöntjük.
Széman Rózsa:Öröminas
Szarvas-szánon fut az öröm,
Ha hozzám ér: megköszönöm.
De ha engem elkerülne,
A szemembe könnycsepp ülne.
Észrevenné, megfordulna,
Arcom nyomban felragyogna.
Maga mellé felültetne,
A kisinasá tenne.
Így repülnénk házról házra,
Kéménylyukon furulyázva.
S mikor utunk véget érne,
Együtt szállnánk fel az égre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves hozzászóló