Találós kérdések - növények 1.

Amíg él, mindig áll,

holta után szaladgál.

(kóró)

Nem is vetik,

nem is virágzik,

mégis minden ősszel megérik.

(fűzfa)

Fekete, piciny, jajvessző.

(tüske)

Csomó, csomó, meg csomó,

csomó fölött egy farok.

(nád)

Nem vetik, nem kapálják,

mégis terem.

(gyom)

Zöld vagyok tavasszal,

nyáron pedig sárga,

fehéren kerülök

malomban a zsákba.

(búza)

Kicsi voltam, mikor eltemettek,

nem akadtam torkán még a verébnek sem,

holtom után belőlem sokan élnek,

végül menyecskék engem ölelgetnek.

(búza, kenyér)

Nekem olyan kislányom van,

hogy a szemén nő a haja.

(kukorica)

Kicsiny magból terem,

nem bír tekintettel,

a királyt és koldust

tartja öltözötten.

(len)

Kiskorában földbe teszik,

virágjában leszakítják,

magasztalják, vízbe ölik,

s aztán ízzé-porrá törik.

(kender)

Hosszú száron aranytál,

benne jó falat,

szereti ezt Péter, Pál

s a kismadarak.

(napraforgó)

Láttam egy erdőben bizony olyanokat,

akik meleg nyárban ruházzák magukat,

télbe leveszik díszes ruhájukat,

égre fordítják borzas szakállukat.

(fák)

Amig él, mindig áll,

holta után szaladgál.

(falevél)

Csákót mindegyik fiának csinál,

de magának nem csinál.

(tölgyfa, makk)

Akit meg nem ijesztettek,

mégis szüntelenül reszket.

(nyárfa)

Tavasszal kap levelet,

s ősszel küld csak választ,

de nem egyet, nem is kettőt,

hanem sok-sok százat.

(fa)

Ha tél, ha nyár,

mindig egy ingben jár.

(fenyőfa)

Állandóan szép vagyok,

de büszke biz nem vagyok.

Karácsonykor ragyogok,

rám jézuska mosolyog.

(fenyőfa)

Lába földbe, ága égbe,

nyulacska a közepébe.

(bokor)

Kívül piros, belül szőrös,

korona a fejébe, pálca a végibe.

(csipkebogyó)