Halloween koszorú

Mindenszentek napján gyertyát gyújtunk a temetőben. Minden család elhunyt szeretteire emlékezik ezen a napon.

Halloween, Mindenszentek előtti este egyre népszerűbb ünnep nálunk is, főképp a gyermekek körében.

 Sokan bújnak ijesztő jelmezekbe, mulatnak és a kifaragott töklámpásokba mécsest gyújtanak.

Az én Halloween koszorúm  nem saját ötlet a "Kifli és levendula" blogon láttam, annak a mintájára készítettem, de egy kicsit másképp.

Az elkészítése egyszerű: a Kinder tojásokat úgy kell összeilleszteni, hogy az egyik tetejét a következő aljára nyomjuk. Ezután jöhet a díszítés.

Húsvétkor is Kinder tojásból készült a koszorúm. Az ötletet szintén a "Kifli és levendulán" láttam.

Jó sok csokit "kellett megennünk", hogy elkészüljenek a koszorúk! Egy koszorúhoz 12 db tojás kell. Azért túléltük!!

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!

Manó házikó

Nem egy világot rengető ötlet, de főképp a kislányok szeretik.

Légfrissítő műanyag tartójából készültek a legó emberkék, állatok vagy manók házai - ki minek használja.

Csak ablakot és ajtót rajzoltunk rá alkoholos filccel, aztán kezdődhetett a "költözés".

Tovább gyűjtögetem a tartókat, hogy egy egész várost tudjunk majd építeni.

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!

Szutyejev: Az alma - filcmese

Újabb filcmese az őszi témakörhöz.

Késő őszre járt az idő. A fákról már réges-régen lehullottak a levelek, egyedül csak a vadalmafa legtetején árválkodott egyetlenegy alma.

Nyúl futott át az erdőn, és meglátta az almát.

Hogyan lehetne megszerezni? Nagyon magasan van – nem tud odáig felugrani.
- Kárr – kár!
Körülnéz Nyúl, és meglátja, hogy a szomszédos fenyőfán ott üldögél a Varjú, és jóízűen nevet rajta.
- Hallod-e, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl. – Szakítsd le nekem azt az almát.
Varjú átrepült a fenyőről a vadalmafára, és letépte az almát. De az kiesett a csőréből, le a földre.
- Köszönöm szépen, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl, és fel akarta emelni az almát, de az – uramfia, mit látnak szemei?! – szusszant egyet, és elszaladt.
- Hát ez meg miféle csoda?
Megijedt a nyúl, de aztán rájött, mi történt. Az alma a fa alatt összegömbölyödve alvó Sündisznócska hátára pottyant. Az álmából fölriasztott Sündisznócska ijedtében futásnak eredt, és tüskéin magával vitte az almát is.
- Állj meg, állj meg! – kiáltozott Nyúl. – Hová viszed az almámat?
- Ez az én almám. Leesett a fáról, és én elkaptam.
Nyúl odaugrott Sündisznócskához
- Azonnal add vissza az almámat! Én találtam rá!
Odarepült hozzájuk a Varjú.
- Felesleges vitáznotok, ez az én almám, én téptem le a fáról, magamnak!
Sehogy sem tudtak megegyezni, mindegyikük a magáét hajtogatta, kiabálta:
- Ez az én almám, az enyém!
Veszekedésük felverte az erdő csendjét. Verekedésig fajult a dolog: Varjú csőrével belecsípett a Sündisznócska orrába, Sündisznócska tüskéivel megszúrta Nyulat, Nyúl pedig oldalba rúgta Varjút…
Ekkor ért oda hozzájuk a medve. Rájuk bömbölt:
- Mi történik itt?! Mi ez a lárma?!
Azt felelik a veszekedők:
- Mihail Ivanovics, te vagy itt az erdőn a leghatalmasabb, a legbölcsebb. Légy te a bíró. Azé legyen az alma, akinek te ítéled.
Ezzel elmesélték a medvének, hogy s mint esett a dolog. Medve gondolkodott, töprengett egy ideig, megvakarta a füle tövét, aztán megkérdezte:
- Ki találta az almát?
- Én! – felelte a Nyúl.
- De ki tépte le a fáról?
- Bizony, hogy én! – károgta a Varjú.
- Jól van. De ki kapta el?
- Én kaptam el! – kiáltotta Sündisznócska.
- Nos hát akkor – ítélte a Medve – mindhármótoknak joga van az almára.
- De csak egy almánk van! – kiáltotta egyszerre Sündisznócska, Nyúl és Varjú.
- Osszátok el az almát szép egyforma darabokra, és mindegyiktek vegye el a maga részét.
Megint egyszerre kiáltották mindhárman:
- Hogy a csudába nem jutott ez az eszünkbe?
Sündisznócska elvette az almát, és négy egyforma részre vágta. Egy darabot a Nyúlnak kínált.
- Tessék, ez a tiéd, Nyúl, mert te láttad meg elsőnek.
A másodikat Varjúnak adta.
- Ez a tiéd, mert te tépted le.
A harmadik darabot ő nyelte le.
- Ez az enyém, mert én kaptam el.
A negyedik darabkát pedig a Medve mancsába nyomta.
- Ez a tiéd, Mihail Ivanovics.
- Ugyan miért? – ámuldozott a Medve.
- Azért, mert te békítettél össze és vezettél a helyes útra bennünket!
És mindannyian megették a részüket az almából, és mindenki elégedett volt, mert a Medve igazságosan döntött, senkit sem bántott meg.

 

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

Gombolás

Az alapötletet a "Gyereketető" facebook oldalán láttam, amit módosítottam a heti témánknak (gyümölcsök) megfelelően.

Feladat: Szedjük ki a kosárból a gyümölcsöket, majd tegyük vissza. Figyelni kellett arra, hogy melyik színű gombhoz, melyik gyümölcs tartozik (piros gomb-alma, barna-dió, kék-szilva, sárga-körte).

Megszámláltuk melyik kosárban hány gyümölcs van, miből van több, miből kevesebb, miből ugyanannyi.

Közben pedig gombolgattunk, ami fejleszti a finommozgást és persze megkönnyíti majd az önálló öltözködést.

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

Finommotorika

Az elmúlt héten az őszi gyümölcsökkel foglalkoztunk.

Azt hiszem a "gyereketető blog" oldalán láttam egy nagyon jó ötletet, amit felhasználtam én is a "Hüvelykujjam" mondókához.

Hüvelykujjam almafa

Mutatóujjam megrázta, 

Középső ujjam felszedte,

Gyűrűs ujjam hazavitte,

A kisujjam mind megette,

Megfájdult a hasa tőle.

 Két pár kesztyű ujjaira különböző színű gombokat varrtam. A mondóka szövegének megfelelően minden ujjat a hüvelykujjhoz kellett érinteni. A kis koccanás jelezte, hogy az ujjak összeértek. Természetesen jobb és bal kézzel is próbálkoztak a gyerekek. Amikor a mondókázást megunták a gombok színei következtek.

Nem is volt olyan egyszerű!!

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!

Egeres ujjbábok

 Apró eszközökkel szívesebben mondókáznak a kicsik!

 Hosszú farkú kisegér

A cicáktól jaj, de fél.

Ha a cica meglátja,

a bundából kirázza.

Akárhogy fut, megfogja,

egykettőre bekapja, hamm!

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!