Beszoktatás, egészséges leválás

A napokban Dr Hegyi Ildikó könyvét olvasgattam. Nagyon szeretem az írásait, mert közvetlen, érthető hangvételű, szülőknek és óvónőknek egyszerre szólnak.

A közelgő beszoktatás kapcsán az "Add a kezed!" könyvéből idézek. Ajánlom az elolvasását minden szülőnek, aki most kezdi gyermekével az óvodát, de azoknak is akik még előtte állnak.

A könyv egyik fejezetének a címe: Az elektromos póráz. Halló, itt vagyok!
A lényeg, hogy egy anyuka az óvodába lépést úgy akarta gyermeke számára megkönnyíteni, hogy mobiltelefonnal küldte be a csoportba, hogy a nap folyamán bármikor hívják fel őt és telefonon keresztül majd megnyugtatja a gyermekét. Az óvónő meggyőzte az anyukát, hogy ezzel még zaklatottabbá teszi kisfia életét, nem lesz képes átadni magát a játéknak, ha állandó készenléti állapotba kényszeríti.

A történet leírása után következnek Hegyi Ildikó tanácsai:

"Törvényszerűség, ha túl sokáig és túl szorosan kötődik a gyermek egy-egy személyhez, szűkebb környezethez, ez később - amikor a szülő már szeretné elengedni a gyermek kezét, szívesen venné önálló szárnypróbálgatásait - visszafelé sül el : az önállótlanság és a bizonytalanság, a csekély önbizalom és gyenge én-erő megakadályozza a talpra állást, az egészséges leválás folyamatát. Rövid időn belül a gyermek a többiek céltáblája lesz, csúfolják, kigúnyolják, megszégyenítik.
Éppen ezért célszerű feltérképezni a következőket is:

• volt-e a gyermeknek kapcsolata más gyermekekkel,
• volt-e a gyermeknek kapcsolata más felnőttekkel,
• hogyan viselkedik a gyermek számára idegen helyen (ismeretlen játszótéren, szomszédoknál, rokonoknál, vendégségben),
• tapasztaltak-e érdeklődést nála új dolgok iránt,
• hajlandó-e körülnézni, felfedezni, kutakodni az új, idegen helyzetekben, környezetben,
• van-e bátorsága egyedül bemenni-belépni eddig ismeretlen helyre (üzlet, közlekedési eszköz, uszoda, strand, stb.) úgy, hogy a felnőtt csak követi őt,
• elfogadja-e mások szociális közeledését (beszédbe elegyedés utazás közben, vásárlás közben),
• kezd-e kommunikációt másokkal (gyermek-felnőtt) az őt kísérő felügyelete mellett?

A gyermek még óvodás korban is igényli a felnőtt jelenlétét, részvételét, együttműködését a játékban.....
A felnőtt "árnyékában" élése mellett egyre és egyre hosszabb időre ellép mellőle, kipróbálni saját magát, erejét, képességeit, tudását. A megmérettetés idején túl viszont bármikor visszatérhet oda, ahol tárt karokkal fogadják, szemrehányás nélkül. A "van hova visszamenni" tudata biztonságot jelent, újabb és újabb utakra, felfedezésekre, tevékenységekre sarkallja. Ez ad erőt és biztonságot, kitartást és motivációt a világ egyre teljesebb megismeréséhez."

Szobatisztaság 1.

Régebben az óvodába lépés szigorú feltétele volt a szobatisztaság. Ma már az óvodák többségében rugalmasabban kezelik a kérdést. A gyermekek fejlődési üteme eltérő, de a többség 3 éves kora körül válik szobatisztává. Szobatiszta az a gyermek, aki vizeletét, székletét visszatartja, szól az anyukájának, kéri a bilit, vagy szalad a WC-re. Tehát ő figyelmezteti a felnőttet, nem pedig fordítva. Nem szobatiszta még az a gyermek, akit az anyukája bilire ültet, amikor mocorogni kezd játék közben, vagy étkezés után és ez legtöbbször sikerrel jár.

A szobatisztaság eléréséhez bizonyos testi lelki, értelmi fejlettségre van szükség. Ez kb. 2-3 éves kor között következik be. Ebben a korban szinte egyik napról a másikra szobatisztává válnak a gyerekek. A nappali szobatisztaság kialakulása után hamarosan az ágytisztaság is kialakul - éjjel is száraz marad a pelus. Szakemberek véleménye szerint nem jó, ha éjjel felébresztjük a gyermeket, bilire ültetjük, mert így később fogja megszokni, hogy pisilés nélkül átaludja az éjszakát.

Nem érdemes siettetnünk, erőltetnünk a szobatisztává válást, esetleg büntetni a gyermeket a sikertelenség miatt, mert ezzel csak késleltetjük a szobatisztaság kialakulását. A bilire szoktatást is játékosan kezdhetjük, ültessük a babát is a bilire, hátha kedvet kap a gyermekünk is. Ha a gyermek már készségesen ráül a bilire, zavarja már a pelenka és a tartalma, állandóan letépi magáról a pelust, akkor elkezdődött a szobatisztává válás folyamata. Ezután már rövid időn belül jelezni fogja szükségleteit.

Az óvodakezdés időszakában a gyerekek egy részénél előfordulhat, hogy sorozatosan bepisilnek. Ez a gond a beszoktatás után legtöbbször megszűnik. Nem kell nagy gondot fordítani rá!

Ha a szobatisztaság évekkel későbbre tolódik ki, annak már valószínű, hogy valami testi, vagy pszichikai okai lehetnek. Bár újabban, az orvosok véleménye is megoszlik, nem mindenki tartja kórosnak, ha a szobatisztaság 4-5 éves korra alakul ki.

A világ hét csodája

Elgondolkoztál már azon, hogy miket tartunk csodálatos dolgoknak az életben?

Állatos mondókák 2.

Hogy a kakas?
-Kilenc garas.
Hát a tyúk?
-Az is úgy.
Hát a jérce?
-Fizess érte!


A kiscsirke nagy buksi,
A tojásból most bújt ki.
Bámulja a világot,
Ő még ilyet nem látott.


Libuskáim egyetek,
mindjárt hazamehettek,
mire a nap lenyugszik,
ti is otthon lehettek.


Héja, héja, vaslapát,
ne vidd el a kislibát,
se apját, se anyját,
csak a liba pásztorát!


Tányértalpas
Lompos farkas.
Huss el innen,
Huss, huss, huss.


kecske ment a kertbe',
a káposztát megette,
siess kecske, ugorj ki,
jön a gazda megfogni!


Búbos tyúkom, ide hallgass,
Kiskertemben ne kapargass,
Ha kivágod a virágot,
Gonosz búbos, majd megbánod.


Mese, mese, meskete
Volt egy kutyus, fekete.
Meg egy icur-picurka
Fehér lábú cicuska.


Szürke bundás kicsi nyúl,
Tapsi füle lekonyul,
Meglapul a szénába',
Meg se mozdul négy lába.


Hol tanyázol kis nyúl?
A nyárfa tövében.
Nem fázik a füled
Ebben az időben?
Bizony a nyúl fázik,
Ha a fűben ázik.


Felmászott a nyúl a fára,
Csizmát húzott a lábára.
Kalapot tett a fejére,
Ne süssön a nap szemébe.


Zengenek az erdők és a havasok,
keresik a rejteket a szép szarvasok,
futnak a kisnyulak sebesen,
morognak a medvék dühösen,
bimbom, bimbom, bimbom.

Állatos mondókák

„A gyermek a miénk is, az enyém, a tied, mindannyiunké.”
(Hermann Alice)


Az én cicám jó kis cica,
Egerészett az éjszaka.
Szomjas lett a pecsenyére,
Belenyúlt a kis bögrébe.


Macska fogott egeret,
Játszott vele eleget.
Mulatott is kedvére.
Kicsi egér vesztére!


Tekeredik a kígyó,
Tekereg a fára,
Addig-addig tekeredik,
Leesik a sárba.
sz-sz-sz-sz.


Szomorú kis pacsirta,
mindkét szemét kisírta.
Nem szeret a zöld erdőben,
jobb szeret a sík mezőben.


Én kis pintyőke vagyok,
hernyókat pusztítgatok,
fogdosom a férgeket,
dúdolok szép éneket.


Cserren a tarka
Hírmondó szarka.
A sok új hírtől
Illeg a billegő tarka farka.


Ó, te szegény denevér,
Sem nem madár, sem egér.


Fecske csicsereg,
mindent kifecseg.
Azt is, jön a nyár,
azt is, tovaszáll.


Fecske, fecske,
Villás fecske,
Ide fészkelj
Ereszünkbe.


Gólya, gólya, kelep, kelep,
Nagy útra megy, isten veled.
Isten veled, fiúk, lányok,
Kikeletkor visszaszállok.


Bújj be béka a bokorba,
erre lépdel most a gólya,
ha rád talál hosszú csőre,
nem mégy többet esküvőre.


Csigabiga, gyere ki,
szép idő van ideki!
Tejet adok, vajat adok,
ha megeszed, többet adok!


Szitakötő, mit csinálsz?
Hogy egész nap meg nem állsz?
Kicsi szita, nagy szita,
Haragszik a Katica.


Pille, pille aranypille,
szállj az égbe fütyörészve!


Kis pillangó, picike,
Ne légy mohó, szállj ide!
Tarka-barka szárnyadon
Gyönyörködöm én nagyon.


-Katica, katica, mondd meg nekem,
mikor lesz itt a nyár?
- Majd megmondom húsvét után,
Mikor a fák virágoznak,
Az asszonyok bolondoznak.


Cserebogár gyere elő,
mondd meg nekem, mikor lesz nyár?
Mikor a kislány mezítláb jár.


Ágon ugrált a veréb,
megrándult a lába,
üggyel-bajjal lejutott
a fekete sárba.
Most sír a veréb,
igen fáj a lába,
nem jár idén már
verébiskolába.


Baglyocska hunyorog,
Farönkön kuporog,
Nagy fejét forgatja,
Hol erre, hol arra.
Izeg, mozog, toporog,
Tipi, topi, top,top, top!


Alacsonyan száll a varjú,
Már nem károg, berekedt,
Irigyli a cserép alatt
Melegedő verebet.


Azt mondják a cinegék,
Itt a tavasz, nyitnikék.
Kék ibolya, hóvirág,
Csupa öröm a világ.

Nyári versek 2.

Várnai Zseni: Nyári zene

Kis pacsirta zeng az égen,
bárány béget puha réten,
lubickol a kis halacska,
ringatja a patak habja.

Sárgarigó lombok árnyán,
fuvolázgat fuvoláján
illatot sodor a szellő,
lassan száll a fehér felhő.

Bogár zümmög, döng a méhecske,
be szép is a nyárzenéje!
Dalolj te is, kis virágom,
mint a madár fönn az ágon.


Kányádi Sándor: Nyári alma ül a fán

Nyári alma ül a fán,
fa alatt egy kisleány.
Néz a kislány fel a fára,
s le az alma a kisleányra.
Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.
Gondolkozik, mit tehetne,
álla a kislány lábujjhegyre,
nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik.
De az alma meg sem moccan,
csak mosolyog a magosban.
És a kislány pityeregve
csüccsen, huppan le a gyepre.
Lomb közt szellő szundít csendesen,
de a sírásra felserken,
sajnálkozva néz a lányra,
és az ágat meglóbálja.
S hull az alma, örömére,
pont a kislány kötőjébe.


Drégely László: Nyári zápor

Eső, eső
Megered,
Sírnak fenn a
Fellegek.

Patak fölött
Mint a híd,
Szivárványból
Magos ív.

Azon át csak
Madár jár,..
Egyenest a
Napba száll.


Pákolitz István: Veréb

Csip csirip, csöpp veréb
csipkedi a meggyet;
csip csirip, csöpp veréb
csípj nekem is egyet;
ha nem csípsz, csöpp veréb,
csiripelj is egyet,
mert amíg csiripelsz,
nem csíped a meggyet!

Csip csirip,
csípek neked meggyet,
csip csirip, csip csirip,
a legédesebbet;
csip csirip, csip csirip,
szedd a piros meggyet,
csip csirip, csip csirip,
jóízűen edd meg!


Osváth Erzsébet: Pipacs

Piros selyem
sapkát visel,
barátkozik
mindenkivel.
Táncba megy a
kósza széllel,
súg-búg sok-sok
testvérével.

A pillangókat
elaltatja,
mintha volna
édesanyja.
Nézd csak,
nézd csak
szelíd szemét -
szinte, szinte repes feléd.


Gazdag Erzsi: Akácvirág

Minden akác földre néz
Pillantásuk tiszta méz.
Virágszemmel pillognak,
Fehér ingben villognak.

Méhek járnak csapatban
egész méhe-vihar van.
Mind a mézért csatázik,
míg az akác virágzik.

Kezdődik az iskola

Gazdag Erzsi: Ákom-bákom hadsereg

Ákom-bákom,
de bánom;
táncol az én írásom.

Nézd, az "i",
hogy imbolyog!
"f" betűm is tántorog.

Forog a "g",
penderül.
Az "e" mindjárt elterül.

De ostoba
hadsereg
ez a betű rengeteg!

Parancsomat megveti
Nyelvét rám öltögeti.

Ákom-bákom
hadsereg,
elbánok én teveled.


Kiss Dénes: Levél

Az írásod
ákombákom.
Nem lehetsz így
a barátom!

leveled, ha
meg is kapom,
betűidet
nem olvasom.

Bárhogy nézem,
papírháton
nincsen más csak
ákombákom.


Hárs Ernő: Iskolába megy a bíbic

Iskolába megy a bíbic,
kakukk a tanára,
tőle várja, hogy a számtant
megtanulja nyárra.

Egyetlen baj, hogy a kakukk
nem számol, csak tízig,
bíbic marad minden bíbic,
aki benne bízik.


Károlyi Amy: Arany ablak

Nyugvó nap fényét
őrzi az ablak.
Kisleány olvas
háttal a napnak.

Leckét betűzget,
szókat tagolgat:
a betűk szóvá
összefonódnak.

Szavakból mese
szövődik lassan,
kisleány olvas
arany ablakban.


Majtényi Erik: Gyurka írni tanul

Egyik betű pocakos,
a másik meg nyurga,
melyikkel fogsz elsőbben is
megbirkózni, Gyurka?

Ha az első görbe lesz,
nehogy kedved szegje,
hisz előbb a csúnyábbja jön,
csak később a szebbje.

Írj gyorsan egy másikat,
aztán még egyet,
a betűk a sor végén majd
kiegyenesednek!

S végül az a sok betű,
pocakos és nyurga,
éppen úgy áll össze, ahogy
te akarod, Gyurka.

Kezdődik az óvoda

Osváth Erzsébet: Járni tanul Gergő


A kilincsen lengő,
piros pettyes kendő.
Nézi, nézi Gergő,
be csodaszép kendő. Tipi, top egyet lép,
Kettőt lép most Gergő
Övé lett a lengő,
pettyes piros kendő.

Várnai Zseni: Új óvodás

Jött az óvodába ma egy új gyerek,
Persze én meg mindjárt elébe megyek.
Miért állsz így félre?
Itt senki se bánt!
Unalmas itt? Nézd csak
ott az elefánt.
Kockaházat építenek amott
a többiek,
Te is nemsokára építhetsz ilyet.
Játszál velünk együtt, menjünk oda hát
Nálunk minden gyerek jól érzi magát.


Tarbay Ede: Dagadj dunna

Dagadj, dunna,
kispaplan,
csíkos, pöttyös
huzatban;
puffanj, párna,
pufóka,
várjatok a
lakókra.

Most mosdanak,
víz csobog,
papucskájuk
nyiszorog.
Suttogó két
kislányok,
virágforma
zsiványok,
jó éjszakát
kívánok.


Osváth Erzsébet: Én korán kelek

Édesanyám engem
sosem ébreszt reggel,
ha hiszitek, ha nem,
magamtól kelek fel!

Sokáig tart, míg az
óvodába érek,
de büszkén mondhatom,
soha el nem kések.

Ébresztőóra áll
apám ágya mellett,
s ha kint felkel a nap,
bent az óra csenget.

édesapát kelti,
hívja a munkába,
de nekem is csenget:
Kati! Óvodába!