Téli versek

Tordon Ákos: Csengő tél

A tél csengői csengnek,

harangoznak a csendnek,

vállukon fehér kendők,

alusznak mint az erdők.

alusznak mint az erdők,

vállukon fehér kendők,

a tél csengői csengenek,

harangoznak a csendnek.

Kányádi Sándor: Ez a tél

Ez a tél, nem is tél,

a hó csak pilinkél

Hullna már, hullna bár!

Meztelen a határ.

Csak a dér, csak a köd

borít rá lepedőt.

Méteres bunda-hó,

az volna, volna jó.

Lám tegnap hallatott

valami keveset.

Reggelre szétrágták

azt is a verebek.

Kányádi Sándor: Feketerigó

Ablakomban nagy a hó, halihó!-

ott sétálgat egy feketerigó.

Jár a szeme: oda néz, ide néz:

sétálgat, mint egy igazi zenész.

De most nekünk nagy a hó, halihó!-

nem fuvoláz a feketerigó.

Egyet-kettőt csitteget, csetteget,

kifizeti ennyivel a telet.

Czeglédy Gabriella: Első hó

Hópihe,

télcsoda,

fehér az útpadka.

Havas a

háztető,

útmenti

kisfenyő.

A kert is

fehérlik,

hulljon csak

reggelig!

Demjén István: Tél

Zizeg a drót,

dudorász,

fa, kerítés

zúzmarás.

Borzas tollú

madarak

keresik a

magvakat.

Egyre jobban

havazik,

kereshetik

tavaszig!

Csukás István: Országúton nagy a hó…

Országúton nagy a hó,

a kocsinak sose jó.

Domboldalon nagy a hó,

a szánkónak ez a jó.

Domboldalon fut a szán,

ez az öröm igazán.

Ha felborul az a szán,

hóba gurul fiú, lány.

Drégely László: Tél

Varjú csapat

Száll az égen

Itt a tél.

Hó borítja

Hegyek csúcsát,

Fúj a szél

Barna medve

Barlangjában

Alszik már,

Megnézheti,

Aki éppen

Arra jár.

Zelk Zoltán: Téli fák

Nem fáztok ti téli fák,-

Mikor meztelen az ág?

Eldobtátok a nyári zöld,

s az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye téli fák,

ez aztán a furcsaság.

Hideg télben levetkőztök,

nyáron viseltek ruhát!

Kányádi Sándor: Aki fázik

Aki fázik, vacogjon,

fújja körmét, topogjon,

földig érő kucsmába,

nyakig érő csizmába,

burkolózzék bundába,

üljön a kályhára-

mindjárt megmelegszik.

Szalai Borbála: Csattog a fagy

Itt a tél,

hideg tél…

Csattog a fagy,

csikorog.

Kőkeménnyé

dideregtek a

sárban hagyott

lábnyomok!

Kányádi Sándor:Ül a tél a hegy tetején

Ül a tél a hegy tetején,

Fehér kucsma van a fején.

A hátán meg fehér suba.

Készülődik a faluba.

Drégely László: Kiszámoló

Egy, három, öt,

Sárga a tök.

Kettő, négy, hat.

Jön már a fagy.

Ereszek alatt

Fázó madarak…

Egyet, hármat, ötöt,

Leszedtük a tököt.

Kettőt, négyet, hatot,

Kibírjuk a fagyot.

Kicsiknek:

Hull a dér, jön a tél,

Daru, gólya útra kél.

Liccs-loccs, locsogó,

Esik eső, hull a hó.

Minden ember jó ember,

A legrosszabb december.

Hull a hó, hull a hó,

Hólabdázni jaj de jó.

Hull a hó, hull a hó

Lesz belőle hógolyó.

Erdő, mező megáldja,

Lesz egy derék bundája.

Hull a hó, hull a hó,

Puha fehér takaró.

Hull a hó, hull a hó,

Van már búzatakaró.

Hull a hó, hull a hó,

Hógolyózni, jaj, de jó.

Ha-ha-ha, havazik,

He-he-he, hetekig.

Hu-hu-hu-, hull a hó,

Hi-hi-hi, jaj, de jó.

Varjú károg, fúj a szél,

Esik a hó, itt a tél.

Tél van most, nem nyár,

A pillangó sem jár.

Hull a hó, hull a hó,

Lesz belőle hógolyó.

Hull a hó, hull a hó,

Nem vagyok én mindig jó.

Tél az idő, nem nyár,

Cserebogár nem jár.

Hull a hó, hull a hó,

Szánkózik a kis Kató.