Versek pedagógusnapra

Találtam néhány szép verset erre az alkalomra.


Osvát Erzsébet: A mi tanító nénink

Belép az osztályba,
elcsitul a lárma.
A sok gyerek szeme
szavát lesi, várja.

Amikor magyaráz,
repülnek a percek.
Szinte csodálkozunk,
már a csengő csenget?

Türelmes, megértő,
nem kiabál soha.
Ha tudjuk a leckét,
vidám a mosolya.

Megdicsér vagy dorgál,
tudjuk, szeret minket.
Vidítsuk fel minnél többször
tanító néninket.


Osvát Erzsébet: Igazi ünnep ez a nap!
Ünneplőben van ma az osztály:
a tanterem, a gyerekek.
Jókedvű fák játékos lombja
az ablakokba integet.

A lárma, a zaj elhal lassan,
pisszenés sincs, oly nagy a csend.
Oly nagy a csend és oly szokatlan,
mintha nem lenne senki bent.

Egyszerre csak nyílik az ajtó,
tanítónk arca felderül.
Tarka mosolygó csokrok várják
szótlan, meleg üdvözletül.

Karmester nélkül cseng az ének.
A sok gyerekhang szárnyra kap.
Madárdal kíséri a kertből...
Igazi ünnep ez a nap!


Osvát Erzsébet: Tanítómnak

Írni tanítottál.
Bizony nem ment könnyen.
Írás közben néha
hullott is a könnyem.
Odaültél mellém,
Vezetted a kezem,
s egyszerre a betűk
elindultak velem.
Andrist békítetted
nemegyszer a bével,
Borka is haragban
volt az ábécével.
Be sokszor biztattál:
- A betűk barátok!
Velük barangoljuk
be a nagyvilágot.
A könyvek visznek el,
mintha szárnyuk lenne,
űrutazásokra, erdőrengetegbe.
Kistestvéreinknek,
amikor csak kérnek,
mi olvasunk fel már
verseket, meséket.
Jó szóval, tanáccsal
te álltál mögöttünk.
Ünnepeden, engedd,
hogy ezt megköszönjük.


Osvát Erzsébet: Varázslat történt

Én az iskolától
varázslatot vártam.
Úgy képzeltem, hogy egy
mesebeli várban
varázsolni tanít
egy okos varázsló: termetre óriás,
két szeme parázsló,
szája varázsigét
mormolgat nekünk,
és egyszer majd mi is
varázslók leszünk.
Így is lett. Megtörtént
a várt nagy varázslat.
A betűk, a számok
barátokká váltak.
Az okos varázsló,
a tanító bácsi
segített hozzájuk
kulcsokat találni.
A varázsigékre,
ahogy megtanított,
könyvem sok meséje
azóta nem titok.
De nem titok többé
a tarka szivárvány,
s hogy a fák miért állnak
ősszel olyan árván...
És mégis, mégiscsak
varázslat marad
az a régi, első, szép
iskolanap.


Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél...

Velem voltál
örömben.
Velem voltál
bajban.
Velem voltál,
ha sírtam,
velem, ha
kacagtam.
Meséltél
és meséltél
igazakat,
szépet.

Kívántam,
hogy a meséd
sose érjen
véget.
Mit adtam én
cserébe?!
Te azt sosem
kérted.
De talán a
két szemem
elárulta
néked.


Szabó Lőrinc: Köszöntő

Érzés, tudás tiszta méze
gyűlt a szívbe, gyűlt az észbe;
betűk hordták: ők a mi
lelkünk arany méhei.
Züm-züm, rétet és virágot,
bejárják a nagyvilágot,
s ma mint hála, mint kiáltás
csordul szívünkből az áldás:
"ÉLJEN
A TANÍTÓ BÁCSI !"


Nemes Nagy Ágnes: Köszöntő

Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret?
Vonatot és síneket?
Kék építő-köveket?

Nem, már tudom mit vegyek:
néked tavaszt rendelek,
bodzafát és kék eget,
rajta csokros felleget.

Megrendelem jóelőre
a virágot a mezőre,
tél után a lomb-nyílást,
betegségre gyógyulást.

És ha meglesz egy napon:
bedobom az ablakon.