Versek farsangra 3.

Török Károly: Farsangoló

Elegünk van már a télből,

Hóból, fagyból, hideg szélből.

Jöttünk vígan maskarában

Tél bosszantó maszkabálba.

Zoli bohóc gólyalábon

Elcsúszott egy szalmaszálon.

Három kislány, bő szoknyában,

Fánkot hozott kiskosárban.

Urak, dámák nádparipán,

Aranysújtás leng a ruhán.

Rabló, pandúr együtt járja,

Tavasztündér, perdülj táncra!

Szóljon zene síppal, dobbal,

Fusson a tél vándorbottal!

Jöjjön tavasz hívó szóra,

Házunk előtt nyíljon rózsa!

Aki itt van, mind erre vár,

Kezdődjék már a karnevál!

Harcos Katalin: Farsangi topogós

Ide-oda lépek,

követlek most téged.

Apró lábam tipeg-topog, 

amíg veled táncot ropok.

Körben-karikában

táncolunk a bálban.

Jókedvemben, ihaj, csuhaj,

mégsem leszek sosem duhaj.

Fazekas Anna: Mit eszik a bohóc

Éhes volt a bohócom,

felfalta húsz gombócom.

Annyit evett meg belőle -

félreállt a hasa tőle.

Aztán gondolt egy nagyot - 

Kukutyinba utazott.

Gyanítom, hogy ott mit keres,

tompa késsel zabot hegyez,

ám lehet, hogy mint tavaly,

hét vödör jeget aszal,

vagy kanállal meregeti

tengerből a sós vizet ki.

Osváth Erzsébet: Töhötöm

A legnagyobb örömöm

tudjátok ki? Töhötöm.

Ugrabugra rongybohóc,

haja sárga kenderkóc,

arca, füle, krumpliorra

vörösre van bemázolva.

Olyan mókás, eleven.

együtt fekszik, kel velem.

Bukfencet vet egy nap százszor,

csudabohóc, hétig számol!

Tud egy szót is Töhötöm -

ritka szép szót: - Köszönöm.

Gyárfás Endre: Farsangoló

Farsang van, farsang van!

Ropjuk a táncot gyorsabban!

Förgeteges ez a bál.

Tücsökbanda muzsikál,

Százlábúnak minden lába

táncra, táncra, táncra áll.

Farsang van, farsang van!

Forgatagos ez a bál.

Táncszünetben tréfa jár.

Még az elveszett cipő is

Párra, párra párra vár.

Tarbay Ede: Farsangi maskarák

Három lyukas

vicsori fogas,

kivájt belű sárga tök,

mi volnánk az ördögök.

Három fehér

tollas pucér

inges, réklis szárnyasok,

mi lennénk az angyalok.

Azt kívánjuk reggel-este,

vidám kedvvel

feküdjenek, keljenek

e házban az emberek.

Fazekukban pulyka,

kappan,

mindenféle jó főjön,

kéményük is füstöljön.

Zelk Zoltán: Kóc, kóc

Kóc, kóc, csupa kóc,

Szemöldöke, haja kóc.,

Hát még az a kisze-kusza,

Földig érő nagy bajusza,

Az is csupa kóc!

Ág, ág, görbe ág,

Görbe ágból görbe láb,

El ne törd a derekát,

Az se egyéb, csak egy ág,

Az is görbe ág!

Ez meg a feje,

Törött bögre teteje,

Nem is bögre, semmise,

Vagy talán még ennyi se,

Ennyi a feje!

Volt, volt ember volt,

Se nem élő, se nem holt,

Nem a ruha, csak a folt,

Napsütésben telihold,

Talán sose volt!