Nagyon szeretik a gyerekek a "kuckó" mindenféle formáját.
Az ilyen kuckókban babázhatnak, könyveket nézegethetnek, társasjátékozhatnak. Ha elég nagy a kuckó, asztalt, széket is tehetünk be, így főzhetnek, barkácsolhatnak, akármi mást, amihez éppen kedvük van. Akár indiánok is lehetnek, bár ezt a játékot akkor jó játszani, ha többen vannak. Kifesthetik magukat, fejdíszeket készíthetnek. Mi télen papírból készítettünk indián fejdíszeket, mert nem volt madártollunk. A papírból készült tollakat kiszínezték, olyan volt, mint az igazi. Napokig nagyon jót játszottak vele!
Különösen a kislányok szeretnek mindenféle szalagot, kendőt, gyöngysort és mindent, amit találnak magukra aggatni. És miért ne tehetnék? A kuckó akkor már a hercegnő otthona lesz.
A lehetőségek tára korlátlan!
Felmerül a kérdés, miért szeretnek az óvodás korúak kuckóban játszani?
A játék valóságszerű, de nem valóságos. A játékban minden megtörténhet, nincsenek idő és térbeli korlátok. Sok minden megtörténhet egy helyen (egyik pillanatban eteti a babáját, a következő pillanatban már a cirkuszban van), de térben szétszórva is lefolyhat a játék. Többnyire azonban a játékot térbeli zártság jellemzi. Ezért szokták székekkel, leporellókkal körbe keríteni magukat. A nagy térből kikerítik a "játék világát".
Sokszor persze csak jó elhúzódni, megpihenni egy nyugodt kis kuckóban.
NÁLATOK VAN KUCKÓ AZ UDVARON,VAGY A SZOBÁBAN?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves hozzászóló