A beszoktatás első hetei

Túl vagyunk az első nehézségeken!

Öt új kiscsoportos érkezett a csoportunkba, két pici lány és három kisfiú. Közülük ketten bölcsisek voltak. A beszoktatást könnyíti meg, hogy minden új gyermeket meglátogatunk otthon, ismerkedünk velük és szüleikkel.

Nálunk az a szokás, hogy az első napokat a szülőkkel együtt töltik a gyerekek  az óvodában. Fontosnak tartjuk a fokozatosságot. Minden gyermek másképp fogadja az új környezetet, a szülőktől való elválást. Vannak, akik édesanyjukkal szépen eljátszadoznak az első napokban, vannak akik csak nézelődnek, de rángatják anyjuk karját, hogy induljanak már haza. 2-3 nap eltelte után tudunk tanácsot adni a szülőknek, hogy az ő gyermekük esetében mi legyen a következő lépés. Legtöbbször jó megoldásnak bizonyul, ha  együtt játszás után 1-2 órára elmegy a szülő, majd visszajön a gyermekéért és együtt indulnak haza. Ez az idő minden nap egy kicsivel hosszabb lehet. Persze mindezt meg is beszélik a gyermekükkel!

Az óvodai életre való átállás még így sem könnyű! Vannak gyermekek, akik az első héten semmi ellenállást nem tanúsítanak, de a következő hetekben vigasztalhatatlanok. Vannak, akik nem esznek,vagy nem pisilnek. Így próbálnak ellenállni az új helyzetnek. Ez szívbemarkoló szülőnek, óvónőnek egyaránt, de általában hamar elmúlnak ezek a problémák. Hiszen annyi új, kellemes élmény éri őket: sok új játék, mese, ének, bábozás, az óvó néni dédelgetése, simogatása, a nagyobb gyerekek kedveskedései.

Nagy nehézség a kicsik számára a délutáni alvás. Lefeküdni egy idegen helyen, anya nélkül......nem könnyű elfogadnia a gyermekeknek, bármit is mondanak nekik. 

Idén mi is egy hétig próbáltuk Andriskát meggyőzni, hogy próbálja ki az ágyikóját. Napról, napra "araszolgattunk". Először csak ücsörögtünk az ágyon (3 napig). A világ minden kincséért sem tette volna le a fejét, pedig a szeme már majdnem leragadt. Aztán végül is a mese segített: "Álomtündér" üzenete, ajándéka. Igaz, hogy pizsamát még nem húzott fel, de pénteken már egy jó nagyot aludt.

Erről  jutott most az eszembe, hogy 3 évvel ezelőtt egy pici (2,5 éves) fiú hetekig csak a hasamon tudott elaludni. Előtte hosszú heteken keresztül ölben töltötte az alvásidőt, hiába próbálkoztunk mindenfélével, nem aludt el. Mára már ügyes nagy ovis lett!

Sokszor leírtam már, hogy minden gyermek más-más egyéniség, de rövidebb, vagy néha egy kicsit hosszabb idő alatt mindegyikhez meg lehet találni az utat.