Mikulás versek 2.

„A gyermek a miénk is, az enyém, a tied, mindannyiunké.”
(Hermann Alice)



Zelk Zoltán: Mikulás

Hóval lepett égi úton
Mikulás már útra kél,
csillagok szállnak fölötte
s vígan fut vele a szél.

Világjáró a csizmája,
átlép várost, falvakat,
de olykor megáll elidőz,
egy-egy kis ablak alatt.

Előveszi aranykönyvét,
melyben gyereknevek
vannak gondosan felírva,
s nézi: jó, vagy rossz gyerek?

Hogyha rossz: hát virgács néki!
De ha jó, akkor cukor...
S már továbbmegy - szél és felhő
nem éri utol.



Czeglédy Gabriella: Jön a Mikulás

Jön már itt a Mikulás
Fehér, prémes hósapkás
Hétmérföldes csizmája,
A világot bejárja.

hatalmas a puttonya
Ajándékkal megrakva
Jó gyerekek megkapják,
Megtelnek a kiscsizmák.



Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Erdő mélyén farakás,
ott lakhat a Mikulás.
Piros arca, mint a kalács.
Szakálla, mint a faháncs.

Csalogasd ki, énekelj,
mint kerengő hópehely.
Dalolj, dalolj havakat,
álmodj paplanod alatt.

Ne lesd meg a Mikulást,
rajta varázsos palást:
úgy látsz át a süvegén,
mint az ablak üvegén.

A puttonya félvagon,
szánja vihar a havon,
éjszakába ne tekints -
meglesz reggelre a kincs.

Ott lakik ám a kalács
ízében a Mikulás.
Szeme, mint a hópehely,
hogyha csillog, énekelj!


Raggamby András: Télapó

Mi van?
Örömünnep!
Megjött Télapó!
A cipőkben
- Ugyan nézd csak! -
Mindenféle jó: cukorka és
csokoládé
Füge, datolya
Ó, hogy ragyog a sok gyerek
Boldog mosolya.

Ettől még jobb
Kedvre derül a jó Télapó
S nagy helyhekben
Hullani kezd
- Hujjahó...! a hó...
A világra puha fehér
Takaró terül
S lejtős úton
Dombokon
Száz kis szán repül...


Galambos Bernadett: Az ajándék

Mikulás ha volnék:
minden áldott éjjel,
havat szórnék két kezemmel
háztetőkön széjjel.

Mikulás ha volnék
decemberi éjben:
járnék csengettyűkkel,
fehér holdsütésben.

Mikulás ha volnék,
szívem arany lenne:
aranydiót, aranyalmát
raknék tenyeredbe!

Aranydióm, aranyalmám
szeretetté válna,
melegsége nem férne be
pici, kis szobádba!


Kiss Ferenc: Mikuláshoz

Mikulás, Mikulás, hol vagy már?!
Minden gyerek téged vár.
Mindannyian oly jók voltunk,
Rosszalkodni sosem szoktunk.

Fehér szakáll, piros kabát,
Mikor téged szemünk meglát,
Elfelejtünk minden gondot,
Várjuk már az ajándékot.

Hoztál, ugye, kis csomagot?!
Benne diót, csokit, cukrot!
Mondunk neked verset, szépet,
Jövőre is várunk téged.


Donászy Magda: Télapóka, öreg bácsi...

Télapóka, öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.


Miklós napkor minden évben
tele tömi puttonyát,
mézes-mázos ajándékkal
szánkózik az úton át.


Czeglédy Gabriella: Télapó az úton

Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.
Ajándékok szépen sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.
Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja őt az ablakokban
még sok üres kis csizma.


Gyárfás Endre: Ki mit hoz?

Mikulás hoz ezt is, azt is.
De ki hozza a Mikulást?
Megmondom: a vén December,
Válla körül hópalást.

Mit hoz a gyerekeknek?
Szánkózásra jó időt.
Síelésre, korizásra
Vidám kedvet és erőt!

Hoz még illatos karácsonyt,
Szünidei napokat.
Szilveszterkor - hadd vigadjunk -
Malacfarkot húzogat.


Gazdag Erzsi: Télapónak

Éjjel-nappal téged várunk,
El ne kerüld a mi házunk!
Gyere-gyere, jó télapó,
Nem lesz nálunk síró-rívó.

Zörgesd meg az ablakunkat,
Vedd elő a puttonyodat.
Keress benne nekünk valót,
Szaloncukrot és mogyorót.

Kifogyott a puttony,
Búcsúzik Télapó,
Visszajön jövőre,
Ha tél lesz, s ha hull a hó.


Dankó László: Télapó

Pilinkél a dér, a hó,
puttonyt cipel Télapó.

Csengő csendül, lép a ló,
hozzád tér be Télapó.

Verset mondjál, szép a szó,
annak örül Télapó!