Szeptemberi óvodakezdés

A szeptember nehéz időszak az óvodáskorú gyermekek számára. A három éveseknek azért, mert anyától távol, egy teljesen új, ismeretlen környezetbe kerülnek. A nagyobbaknak sem könnyű, mert a nyári nagy szabadság után újra bele kell rázódniuk az óvodai életbe. A nagycsoportosoknak a tanévkezdés általában már nem okoz gondot, hiszen a szülők elmondásai alapján, már várják a találkozást pajtásaikkal.

Érdemes azonban néhány dologra odafigyelni, hogy zökkenőmentes, örömteli legyen a szeptemberi kezdés.

• A nyár folyamán lazul a családok addigi megszokott napirendje. Augusztus utolsó heteiben érdemes visszatérni az évközben bevált napirendünkhöz, mert a rendszeresség, az állandóság biztonságérzetet ad az óvodáskorú gyermekek számára.

• Ahhoz, hogy jól induljon a nap, nem lehet rohanni. Tudom, hogy nem egyszerű dolog a reggeli rohanást elkerülni, de megéri. A szülők ingerültségét átveszi a gyermek is. Keljünk fel úgy, hogy legyen idő egy rövid reggelire. Beszéljünk egy kicsit az előttünk álló napról. Már itt megbeszélhetjük, hogy délután mikor érünk az óvodába gyermekünkért - ezt mindig kössük egy óvodai tevékenységhez, mert a gyerekek számára így lesz érthető. "Amikor meguzsonnáztatok, ott leszek érted!"

• Ha nyugodtan indulunk, könnyebb lesz az elválás. Tapasztalatom szerint a búcsúzkodást nem érdemes sokáig húzni. A gyerekek többségénél nincs is ezzel semmi gond, egy puszi és már szaladnak is játszani.

A nehezebben elváló gyerekek próbálkoznak:

1. Csak még egy puszi (ez mehet a végtelenségig)
2. Sírás egy otthon hagyott játékért
3. Mikor jössz értem? Hamarabb gyere? (Soha ne ígérjünk olyat, amit nem tudunk teljesíteni, csak azért, hogy a gyerek megnyugodjon!)

A búcsúzkodásnak van egy határa, amit a szülőnek meg kell éreznie, eddig és nem tovább! A gyerekek azonnal megérzik, ha meginog a szülő és a kérdések után jön a sírás, kapaszkodás stb. Ez elrontja a felnőtt napját is, mert aggódik, hogy vajon meddig sírt a gyermeke. A sírva elváló gyermekek többsége is rövid időn belül megnyugszik és bekapcsolódik a játékba.

• Délután ígéretünknek megfelelően érkezzünk az óvodába. Ha tehetjük szervezhetünk egy kis programot is. Beszéljük meg, mi történt az óvodában. Tényleg figyeljünk oda a beszámolóra! Hazafelé menet megfigyelhetjük a környezet változásait, leveleket, terméseket gyűjthetünk. Ezeket másnap büszkén vihetik az óvodába. Ilyen apróságokkal észrevétlen fejleszthetjük gyermekeinket: beszédkészségüket, emlékezetüket, megfigyelőkészségüket, bővíthetjük ismereteiket.

• Az esti házimunkába is bevonhatjuk a gyerekeket, segíthetnek teríteni, szalvétát hajtani stb. Ilyenkor folytatható a délutáni beszélgetés.

• A napirend egyik fontos eleme az esti lefekvés. Sajnos sokszor tapasztalom, hogy az esti filmeket elmesélik nekem az óvodásaim. Ez nem helyes, a filmek tartalma miatt sem és az időpont miatt sem. Másnap fáradtak, nehéz őket felkelteni, nyűgösek és máris rosszul indul a nap. Soha ne TV, vagy videó mellett aludjon el a gyermek. Az esti lefekvés kitolásával is próbálkoznak a gyerekek. Csak határozottságot és következetességet tudok javasolni. Lehet, hogy napokig, esetleg hetekig fog tartani a "harc", de ki kell alakítani az esti lefekvés rendjét is. Legmegnyugtatóbb a gyermek számára elalvás előtt a szülők simogatása, meséje, egy jó éjt puszi.