Rendszeres olvasók

2013. máj. 14.

Óvodai ballagás


A múlt hét pénteken volt az oviban a ballagás. Évekkel ezelőtt az volt a szokás nálunk, hogy az évzáró az édesanyák köszöntésével kezdődött, azután következett az évzáró műsor.  Ez túl hosszúnak, a gyermekek számára (főképp a kicsik számára) megterhelőnek bizonyult. Ezért úgy döntöttünk, hogy az édesanyákat  egy kicsit hosszabb, tartalmasabb műsorral köszöntjük, május első vasárnapjához közeli időpontban. Az évzáró helyett pedig az óvoda négy csoportjába járó nagycsoportosok számára ballagást rendezünk. Ezt mindig az udvaron tartjuk, így a nagycsoportos gyermekek szülei kényelmesen elférnek, a kicsiket  pedig nem kell, hogy  terheljük a ballagáson való részvétellel.

Idén is feldíszítettünk egy nagy paravánt, amely a műsor háttereként szolgált és előkészítettük a tarisznyákat.





 
Minden évben a nagyok valamilyen tánccal készülnek erre a napra, a felkészítést mindig más végzi. Idén a "Maci csoportos" óvó nénik.


A tánc végén a gyerekek bevonultak az óvoda épületébe, a kislányok átöltöztek.
Az is szokás nálunk, hogy mindig meghívunk elsősöket, akik a mi ovisaink voltak, ők verset, vagy mesét mondanak. Idén két kislány és egy kisfiú szavalt. (Ez idő alatt öltöztek át a kislányok).
A versek után újra kivonultak a nagyok - "A szeretet nem fogy el soha" zenére. Felálltak félkörben, majd a vezető óvónő köszöntötte a búcsúzókat és szüleiket. A köszöntés után minden csoport elmondta a saját búcsúzó versét. Két vers között a "Kedves óvodám" dalra körbe jártunk.

Újabb gyönyörű zene következett - "Titanic" pánsíp feldolgozása. Körbe járva mindenki megkapta a batyuját.


Néhány kör megtétele után közösen mondtak el egy verset, majd héliumos léggömböket osztottunk ki.
Természetesen közben zene szólt - Takács Nikolas: "Hallelujah".
Jelre mindenki felengedte a lufiját. Úgy elszálltak a lufik, ahogy ők is kirepülnek tőlünk az oviból. 




Nagyon megható volt! 
A gyönyörű ballagás után folytatódtak a dolgos hétköznapok, folytattuk a "dobozolást". Már szinte teljesen üres az ovi, olyan szomorú látvány!




Pünkösd után minden csoport egy másik óvodában vendégeskedik majd és csak remélni tudjuk, hogy szeptemberre befejeződik a felújítás, elkészül a tornaterem és visszaköltözhetünk az oviba.


Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!

2013. máj. 6.

Játék

Játszatok velünk Kaokánál!
Egy csodálatos illatos Vintage csomagot nyerhet, a legszerencsésebb.  Nézzetek körül nála, csodás dolgokat készít. Nekem a legjobban a babái tetszenek!

Ő Emma baba


Ő pedig Szerénke



Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

Fecskék


Komjáthy István: A kis fecskék

Megjöttek már a kis fecskék,
"de jó itthon" csicseregték.
Földre szálltak, vízre szálltak,
kis fészkükre rátaláltak.



 

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!

2013. máj. 5.

Édesanyámnak!


 Anyák napja - újra eljött!

Mire gondolunk ezen a csodás napon? Nehéz szavakba önteni! Szeretet, ölelés, odabújás, köszönet a sok jóért, amit Tőle kapunk, hála, hogy még velünk van és érezhetjük jelenlétét, gondoskodását, akár hány évesek is vagyunk. Ő a biztos pont, ahol mindig támogatásra, megértésre találunk. 

Sajnos, én már jó pár éve nem élhetem át ezeket a csodás pillanatokat, nem mondhatom neki, hogy "Köszönöm Anyuci, nagyon szeretlek!"
Olyan természetesnek, állandónak tartjuk, hogy Édesanyánk az életünk része és amikor elmegy örökre csak egy hatalmas űr marad, hiány, amit életünk végéig érzünk és nagyon fáj!
Én sem tehetek mást, mint őrzöm a sok kedves emléket, melyet vele éltem át, bölcs tanácsait megfogadva próbálom élni az életemet. A szeretetem virágait már csak nyughelyéhez vihetem el.


Nagy Lajos: Drága Édesanyám!

Szeresd a jó anyád
Ahogy szeretheted
Hordozd a szívedben
Ezt a drága kincset
Mert hogy egy édesanya
Milyen drága kincs
Azt csak az tudhatja
Akinek már nincs.
Adhat néked az élet
Márványkő palotát
Csak egyet nem adhat:
Két édesanyát.
Az életben csak addig lehetsz
Boldog és vidám,
Míg e szót mondhatod:
Drága Édesanyám!



Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

2013. ápr. 30.

Anyák napja


A múlt hét pénteken tartottuk az Anyák napját. Egy kicsit szerényebb keretek között, mint máskor, de így is nagyon szép és megható volt. Az ünnepség idejére leálltak a munkálatok, úgyhogy kopácsolás és a gépek zaja  nem zavarta az ünnepünket. Kicsit féltünk, hogy a picurkák, hogyan fognak reagálni a "közönségre", nem "hagynak-e ott csapot és papot". Szerencsére mindannyian, sírás nélkül végig ott maradtak a helyükön!
Már napokkal hamarabb készültek a mi és a gyerekek munkái, napról napra szebb lett a terem.










Saját emlékeim szerint én mindig azoknak az ajándékoknak örültem a legjobban, amit a gyerekeim saját kezűleg készítettek, persze az óvó néni kis segítségével. Még ma is jó látni az ujjacskáik nyomatát, vagy a kezdetleges kis virágokat, amelyek azért évről évre szebbek, díszesebbek lettek. 
Ezért én minden évben törekszem arra, hogy az óvónői munka mellett mindig legyen valami gyerek munka is az ajándékban!
Idén egy borítékos szívet készítettünk, mi felnőttek, a gyerekek pedig kidíszítették.
A mintát a neten találtam, de már nem tudom hol. Köszönet a feltöltőnek!


A nagyok virágot rajzoltak a szívekbe, a kicsik ujj nyomatából pedig mi alakítottunk ki virágokat (szárat, levelet rajzoltunk hozzá)

A csomagolás előtt minden borítékba került még egy apró kavics, melyet a nagyokkal dekupázs technikával díszítettünk.


 


A nagymamik hajtogatott szívecskét kaptak, melybe szintén rajzokat, ill. ujj nyomatokat készítettek a gyerekek.


A műsorunkat pedig ITT elolvashatjátok!

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
 

2013. ápr. 27.

Méhecskés koszorú


A kincseimet rendezgettem valamelyik nap. Aki barkácsolgat, minden apróságot félretesz, "hátha jó lesz valamire"! Így vagyok ezzel én is! A dobozok pedig csak gyűlnek, néha muszáj selejtezni.
Szóval, találtam egy valamit, amiről igazából nem tudom, hogy mi volt eredetileg. Valószínű, hogy valami csomagoló anyag, mert olyan habszilikátos.


 Nekem azonnal a méh kaptár jutott az eszembe róla. Volt itthon egy kicsi koszorú alapom, gombostűvel rátűztem.





Következtek a méhecskék dekorgumiból. Az alap lehet fekete, vagy sárga, ennek megfelelően a csíkok sárgák, ill. feketék. A fejet külön és egyben a testtel is vághatjuk, kinek hogy tetszik.




Az elkészült méhecskéket a koszorúra helyeztem szintén gombostűvel. Szerintem a gombostűzés azért jó, mert leszedhető és a koszorú alap újra felhasználható. 
Már csak az akasztó  hiányzott és a helyére került a "mű".
Egy darabig biztos ott marad, mert jópofák lettek ezek a méhecskék!




Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...