Drégely László: Nyári tánc
Tarka réten,
fák alatt,
fiúk, lányok
játszanak.
Körbe állva,
táncot járva,
mindenkinek
víg a párja-
Velük mulat
tündér lánya,
napsugár a
koronája.
Osváth Erzsébet: Villám villan
Villám villan,
ég dörög
sivítnak
szélördögök.
És felhők zuhanyából
Záporoz a nyári zápor.
Győri D. Balázs: Nyári szellő
Nyári szellő ficánkol,
füttyöt hoz a madártól,
trallala, trallala,
ágat tép a fűszálról.
Ugra-bugrál az úton,
folyó felett a hídon,
trallala, trallala,
táncol árkon bokrokon.
Megcsiklandoz engen is,
s nevet rajtam a hamis,
trallala, trallala,
vidám leszek magam is.
Osváth Erzsébet: Aranyszárnyú nyár
Aranyszárnyán
száll a nyár,
tavaszhúgát váltja
Sereg madár,
víg énekes
a tarka uszálya.
Szitakötők kísérik
-mint drágakő, zöldek-
amíg lába
fürge lába
érinti a földet.
Pipacsot nyit,
pirulót,
nefelejcset,
kéket,
mosolyától virulnak a
szelíd százszorszépek.
Rózsabimbót,
hogyha bont-
a leggyönyörűbbet-
pacsirták dalolnak
tücskök hegedülnek.
Fecske Csaba: Nyári éj
Pislákol a nyári Hold,
ellobban kanóca,
messzi rétről haza, most
biceg a kabóca.
Túl a parton zsong a nád,
brácsázik a béka
Fű bajszáról hull a gyöngy:
álmok buboréka.
Kertész Éva: Nyári vihar
Szél hajlik, lengve leng
Eső koppan csengve cseng,
Nap eltűnik, villám csattan,
Itt a vihar, fuss el gyorsan.
Égi-tenger felhőcápa
Rettenetes nagy a szája,
A sok vizet csak okádja,
Megfullad a kert virága.
Részeg lett az erdő, mező
Megtépázta a jégeső.
Borzong a fa, mintha fázna.
Nocsak, elérte a nátha?
Gyors patakom kérve kérlek,
Mondd meg óceán nénédnek,
Zárja el a felhők csapját,
S küldje vissza a Napocskát.
Osváth Erzsébet: Csupakék
A csupakék sátorég
közepén egy trón van.
Ég királya, a Nap ül
rajta csendben, szótlan.
Tüzes sárga sugarát
szórja le a tájra:
a rétre, a mezőre,
kertek virágára.
Osváth Erzsébet: Madárijesztő
Madárijesztőnek
nincs a mezőn
dolga.
Álldogál kócosan,
magában morogva.
Azután bóbiskol
ő is egy keveset.
Ki bírná ki ezt a
rekkenő meleget?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves hozzászóló