Őszi versek

Tasnádi Varga Éva: Itt van az ősz

Piros már a csipkebogyó

tetején ül egy manó

Hűvös szél fúj a nyakába,

les a szélbe, les a fára.

Megjött az ősz, mondja halkan,

nyuszi bujkál a bokorban,

Aludni megy most gyíkanyó,

egyet-kettőt szól a rigó.

Róka fiúk is bebújtak,

ködös már mind az utak,

Elmúlt már a nyár, szól a manó,

s hajlik, leng a csipkebogyó.

Pálvölgyi Pál: A fecske búcsúja

Egy kis fecske

egyik este,

mikor megtért

az ereszre,

keservesen

csicseregte:

„Szeptemberben

e berekben

nincsen fecske élelem.

El kell mennem,

mert a hideg

ellenségem

énnekem.

Megígérem,

tél végével,

ha megjön a

kikelet

és elűzi

a telet,

itt leszek az

eresz szélén

és a puha

fészek mélyén

kis fecskéket

nevelgetek.

Barabás Éva: Szilvásgombóc

Kabátot akart a szilva

Tudta, ez neki nincs tiltva.

Töprengett, hol vegyen,

Hogy szép és jó legyen ?

Hopp, megvan ! Gondolta,

S bebújt egy szilvásgombócba.

Majtényi Erik: Köd

Köd, köd

sűrű köd,

napsugárka

megszökött.

Eltakarja

hegyek lánca?

Belebújt egy

csigaházba?

Fergeteges

fellegekbe?

A tolvaj ősz

Zsebre tette?

Ki tudja,

mondja meg:

Hova bújt el,

hova lett?

Bars Sári: Ősz az erdőn

A som sötétpirosra érett

Kék fényben csillog a kökény

Elsorolni sem tudom,

Hányféle kincs az enyém.

Gyönysort fűzök gesztenyéből

Szedek rőtszínű falevelet,

Füttyszót csenek az őszi széltől

S a madarakkal elmegyek.

Fazekes Lajos: Őszi este

A tücsök szól

a bokorból,

hogy itt az ősz

már itt az ősz.

és zúg a szél

ha fákat ér,

és peregnek

a levelek.

Az utakon

elvész a nyomom,

csillag vezet

most engemet.

Pákolitz István: Dió

Kihasadt a dió

zöld zakója,

Nem csoda: viseli

Tavasz óta

Őszanyó megvarrná

ökörnyállal,

De az a pár öltés

mit használna?

Labdázik a szél

közel-távol:

Kirázza a diót

zakójából.

Sarkady Sándor: Ősz

Lomb lehullott,

Mák kipergett-

Őszi ágat

Szél diderget.

Hidegebb már a

Sugár is

Elment a fecskemadár is.

Már is, már is…?

Odavan a nyár is!

Sallay Gizella: Ősszel

Ősszel üres a határ

Gólya, fecske távol száll

A veréb itt marad,

Siratja a szép nyarat.

Lehullott a falevél

Nemsokára itt a tél.

Elbúvik a kisbogár,

Elmúlik a meleg nyár.

Mondókák:

Kopár dió, mogyoró,

kis mókusnak ez való.

Odújába elrakja,

télen elropogtatja.

♥

Esik eső csepereg,

sárga levél lepereg.

Feri, Teri felszedi,

kosárkába begyűjti.

♥

Október ber, ber, ber,

fázik benne az ember.

Szőlőt csipked a dere,

édes legyen szüretre.

♥

Hull a dér, hull a dér,

daru, gólya útra kél.

Költöznek a melegre,

napsütéses vidékre.

♥

Éva szívem Éva,

most érik a szilva!

Terítve az alja,

felszedjük hajnalra.