Tavaszi versek

Szilágyi Domokos: Lepke-dal

Apró lepke,

öttyöm-pöttyöm,

letelepedett egy

harmatcsöppön

arcát mossa,

s hogy ha szárad,

derekára teker egy

sugár-szálat.

Ez itten a csigaház,

Melyben a csiga tanyáz.

Ő nem Pali, se nem Zsiga,

Csak egy névtelen csiga.

Szalai borbála: Szellő szökken

Szellő szökken

fürge, friss:

április van,

április.

Haragszik a

kispatak,

tajtékozva

fut, szalad.

Áprilisi

napsugár

felhők közül

kandikál.

De, nini, most

hová lett?

az eső is

megeredt:

kinyílt az ég

vízcsapja

no, lesz megint

pocsolya!

(részlet)

Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

Bodzavirágból,

Bodzavirágból

hullik a, hullik a

sárga virágpor.

Fennt meg a felhők

szállnak az égen,

bodzafehéren,

bodzafehéren.

Szállj, szállj, felhő,

pamacsos,

hullj le, te zápor

aranyos,

hullj le, te zápor,

égi virágpor,

égen nyíló

bodzavirágból.

Tasnádi Varga Éva: Messze száll a szél..

Messze száll a szél,

Merre, hova tér?

Lombot fúj meg, bimbót ringat,

elmúlt már a tél.

Merre, hova jár?

zöldtollú madár?

Ágon ülve énekelget,

s napsugárra vár.

Vízbe néz a fű,

sok ezüstgyűrű

fonja át a kék lapátot,

milyen gyönyörű

Szállj csak, szállj, te szél,

virágról beszélj,

fújd a bokrot, fújd a fákat,

elmúlt már a tél!

Csukás István: Kicsi dalunk

Kicsi dalunk szálljon, szálljon

zöld levél nő ágon, fákon

májusi nap süssön, süssön

árpa, búza jól megnőjön!

Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Alszik a hóban

a hegy, a völgy,

hallgat az erdő,

hallgat a föld.

Egyszerre mégis

rezzen a táj

hármat fütyül

egy kis madár.

Háromszor hármat

lüktet a dala,

vígan, szaporán, mint

éles fuvola.

Az a fuvolás

a Nyitnikék!

már kezdi is újra

az énekét:

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

szívnek és tavasznak

nyitni kék!

Fazekas Lajos:Tavaszhozó

Tavaszhozó kismadár

az alvó bokorra száll,

Csip-csip-csirip, csip-csirip…

Rügyek zöld pillája nyit.

Szellőhozta felhőcske,

pöttyen, csöppen hűs csöppje.

minden cseppje leesik,

kicsi patak megtelik.

Tavaszkeltő, fénylő Nap,

adj lombot a bokroknak,

adj a földnek, erdőnek

végtelen derűszöldet.

Tasnádi Varga Éva: Tavaszköszöntő

Erdő, erdő koszorú,

földed friss már, domború,

ágaidat nap süti,

felébrednek rügyei.

Rét közepén fűzfa ága

ráhajlik egy kis virágra.

így köszönti: - Jó napot

vegyél piros kalapot!

Elfutott a Télapóka,

nyújtózik a lompos róka,

bozont farkát hegyezi,

s zöldkabátos tengeri

kis sapkáját feljebb húzza,

fűszál húzódik az útra,

helyet ad a fénynek, magnak,

csupasz bokrok ringatóznak,

kihajtott egy csöpp levél,

kettő, három és egy fél,

s holnapután délután

tíz is lesz már tán a fán!

Fazekas Lajos: Künn a zöldben

Szép a tavasz! Künn a zöldben,

fönn a kékben madár röppen.

Künn a zöldben, fönn a kékben,

kertek szirom-özönében

szellő lábon jár a reggel,

madár-kar vár víg énekkel.

Szép a tavasz! Zöld domb, zöld rét.

Szép a tavasz! Kék ég, kék, kék.

Fönn a kékben, lenn a zöldben

dal kél, dal száll, madár röppen,

s hurrázások zengésétől

visszhangzik a domb, víz, ég s föld.

Pósa Lajos: Tavasz

Hajnali gyöngyharmat

Csillog a virágon,

Cseresznye virága

Mosolyog az ágon

Aranyos napsugár

Sorra csókolgatja,

A tavaszi szellő

Rengeti ringatja.

Ringasd szellő, ringasd

Csókolgasd napsugár,

Csalogasd ki a gesztenyét

Daloddal kismadár.

Lepkehívogató – népköltés

Pille, pille szállj le,

Szállj le az ölembe!

Szállj le, kis csapongó

Aranyos pillangó.

Komjáthy István: A kis fecskék

Megjöttek már a kis fecskék,

„de jó itthon” csicseregték.

Földre szálltak, vízre szálltak,

kis fészkükre rátaláltak.

Osvát Erzsébet: Télkergető

Fuss, Te Tél!

Fuss, te Tél!

Jön a Tavasz

utolér.

Jön óriás

sereggel,

maró, csípős

szelekkel,

eső dobol

hátadon,

a nap sem lesz

pártodon.

Hányszor mondjam,

tűnj el gyorsan,

szépszerivel,

míg lehet,

mert, ha vársz –

hát, jaj neked.

Zsadányi Lajos: Az én rétem

Az én rétem olyan rét,

Virágot hint szerteszét,

Fürjecskéket dédelget,

Bárányokat legeltet.

Harmat hull a füvére,

Gyere menjünk a rétre.

Osvát Erzsébet:Kakukkfűdal

A budai hegyoldalon

kakukkfűre leltem.

Kilenc szálat,

a legszebbjét

bokrétába szedtem.

Szagos lila virágait

friss vízzel itattam.

Telis-tele lett a szobám

kakukkfű illattal.

Bokrétámban gyönyörködtem

reggel, délben, este,

napkeltétől napnyugtáig

kedvem derítette.

Drégely László: Tavasz

Fák alatt a kertben

Nyílik az ibolya,

Kék ibolyavirág

A tavasz mosolya

Rügy fakad sz ágon,

Madár dala száll,

Daloló madarak

Megjöttek már –

Tavasz van hát újra,

Fény derül a tájra

A meleg napsugár

Földnek koronája.