Mesevállfa másik oldala

A másik oldalra is téli mese került, szintén a "Sarkvidék" projekthez használható. Nem rég találtam rá Mézes Judit meséire. Nekem nagyon tetszenek! Készülök több meséjéhez is mesepárnát, vagy mesevállfát készíteni. ITT találjátok a meséit.

A választott mesém:

 Fóka móka 

Az északi Jeges tenger partján élt három jó barát: Joe, Sam és Jim. Három tavaly született fókakölyök. Mindig együtt játszottak. Egyszer épp a tengert járták, mikor találtak egy hajóroncsot.

- Odanézzetek! Egy hajóroncs! Ez aztán az izgalmas felfedezés! – kiáltott Jim.

- Nézzük meg! – javasolta Joe.

- Menjünk!

Közelebb úsztak.

- Mi lehet benne?

-  Ússzunk bele! - kérlelte barátait Jim. - Olyan kíváncsi vagyok!

- Vigyázzatok! Nagyon rozoga! Bármikor összeomolhat! – figyelmeztette társait a mindig óvatos Sam.

A sötét hajóroncsban minden nagyon érdekes volt. Széttöredezett deszkák, elmállott vásznak, csillogó fémpénzek, összetört hordók hevertek mindenütt.

- Talán egy nagy tengeri csatában süllyedt el. – töprengett Jim.

- Vagy kalóztámadáskor! – kiáltott Joe, és máris kalózzá vált. Kalóz hangon adta ki az utasításokat:

-  „Vitorlákat bevonni! Azonnal adják ide a kincseket!”

A nagy játék során megütött a farkával egy hordót. Az apró ütés is elegendő volt, hogy a korhadt hordó szétessen. Lepattant róla egy vaspánt. Düledezve gurult a kíváncsi fókakölykök előtt.

- Ez aztán a jó játék!

- Vigyük ki innen, mert ez a hajó bármikor összeomolhat, mint a hordó! – kérte a társait Sam.

- Jól van. Megyünk már!

Kiúsztak a hajóroncsból. Épp időben, mert az nagy robajjal összedőlt.

- Ezt megúsztuk! – fújták ki magukat a kis fókák. A figyelmüket azonban már más kötötte le.

- Játsszunk a vaskarikával!

- Jó! Jó!

Orrukkal meglökték. Felállították. Ide-oda gurítgatták. Átbújtak a guruló hordópánton. Rájöttek, hogy milyen jó játék, ha ketten tartják, és a harmadik átúszik a karikán. Igazán játékos tavalyi fókakölykök voltak! Kicsik és mozgékonyak.

- Emeljük ki a vízből! Így ugorjunk át a karikán! – ajánlotta Sam.

- Jó ötlet!

Már emelte is Jim és Sam, Joe pedig átugrált a felemelt karikán. Cseréltek. Mindannyian voltak tartók és ugrók is. Pezsgett a víz körülöttük. Annyira belemelegedtek a játékba, hogy megfeledkeztek a legfontosabbról, az óvatosságról. A hancúrozás zaját meghallotta egy éhes kardszárnyú delfin.

Észrevétlenül a fókák felé úszott. Meg-megállt. Figyelt. Várta a legmegfelelőbb pillanatot, hogy megszerezze zsákmányát. Épp Jim ugrott át a karikán, amikor elérkezettnek látta az időt. Támadásba lendült. Sam és Joe az orrán egyensúlyozta a karikát. Annyira megijedtek, hogy elúszni sem tudtak. A kardszárnyú pedig kettejük között akart Jim nyomába érni. S vajon mi történt? Olyan dolog, amire egyik fókakölyök sem számított. Beleugrott a vaskarikába a kardszárnyú delfin. De mert teste jóval nagyobb volt, mint a fókáké, fennakadt a karikán. A vaspánt rászorult a szájára, orrára. Meglepődött. Nem értette, hogyan került rá a szájzár. Elfeledkezve eredeti tervéről ide-oda csavargatta a fejét, hogy levegye róla a vaspántot. De az annál jobban rászorult. Ezt az időt használták ki a fóka-gyerekek és elmenekültek. Mire a pánt lepattant a kardszárnyú delfin orráról, ők már a parti sziklákon fújtattak, nevettek.

-          - Megmenekültünk! – kiáltották boldogan.

A nagy izgalom után úgy érezték, hogy jó lesz hazamenni. Mindhárman siettek az anyukájukhoz. Megbújtak az oltalmában. S végre megnyugodtak a nagy kaland után.

  

forrás: http://mezesmesek.blogger.hu/2012/04/18/foka-moka-legy-ovatos

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!