Oldalak

2009. ápr. 15.

Mit tehetek még a nagycsoportos gyermekemért?




Az óvodában azt tapasztalom, hogy az iskolába készülő gyermekek szüleinek fejében egyre több kérdés kavarog:
  • Elkísérjük az iskolába, vagy nem? Meddig?
  • Segítsünk a házi feladat elkészítésében, vagy nem?
  • Tanuljunk "előre" egy kicsit, vagy nem?
  • Beszámoltassuk az iskolában történtekről?
  • Hogyan tartsuk a kapcsolatot a tanítónővel?
  • Mit csináljunk, ha hanyatlik a tanulásban?
  • Hogyan vesszük észre, ha többet várunk el gyermekünktől, mint amire képes?
  • Büntessük-e, ha rossz az eredménye, jutalmazzuk, ha jó?
És még sok hasonló kérdés!
Mindent jó szeretnénk csinálni, hiszen minden szülő vágya, hogy gyermeke zökkenőmentesen illeszkedjen be az új közösségbe, jól tanuljon, minél kevesebb kudarc érje.
Nehéz megjósolni, hogy az egyébként iskolára érett gyermek hogyan fog viselkedni az iskolában. Szorongó lesz, vagy hamar beilleszkedik az új környezetbe? A szülők feladata bátorítani, buzdítani a csüggedőt, megőrizni a jól induló gyermek önbizalmát.

Néhány hasznos tanács:
  • Vásároljuk meg együtt a tanszereket gyermekünkkel. Az ésszerűség határain belül hagyjuk válogatni a táskák, füzetborítók, tolltartók között, hiszen ő fogja majd használni. Kötődjön ezekhez a tárgyakhoz, vigyázzon rájuk az első perctől kezdve.
  • Otthon be lehet rendezni a tanulósarkot: íróasztal, kényelmes szék, jó megvilágítás stb. Olyan hely, ahol majd rendben tudja tartani iskolai eszközeit.
  • Folytassuk az önállóságuk erősítését nyáron is. Kapjanak feladatokat, amit el kell végezniük, ha nincs is hozzá kedvük.
  • Augusztustól napirendjüket közelítsük az iskolai élettel várható időbeosztáshoz: esti lefekvés, reggeli kelés, étkezés ritmusa, játékidő.
  • A tanulásban kezdetben segíthetünk, de van olyan gyermek, aki ezt nem is igényli. Szoktassuk gyermekünket önállóságra a tanulásban is! Beszéljük meg a teendőket, de ne üljünk feltétlenül mellette. Viszont, ha segítséget kérne, akkor segítsünk. Célszerű a tanulás közben szünetet tartani, lehetőséget adni egy kis mozgásra. Ne tanuljunk előre gyermekünkkel csak azért, hogy kitűnjön a többiek közül. Más az, ha a gyermek önkéntelen érdeklődéssel kérdez, többet olvas a kötelezőnél. Az efféle buzgalmat támogatni kell!
  • Beszélgessünk, érdeklődjünk az iskolai élet iránt, mert ez megerősíti és megőrzi a gyerekek családhoz való kötődését a későbbi korban is. Ez ne csak számonkérés legyen: feleltél, hoztál piros pontot... A meghitt beszélgetés módot ad arra, hogy megismerjük gyermekünk véleményét az osztálytársairól, a pedagógusokról.
  • Sajnos még manapság is vannak családok, ahol a piros pontot, jó jegyeket pénzzel jutalmazzák a szülők. A különböző teljesítményeknek így lassan kialakul a tarifája, amit a gyerek idővel már követelni fog. Az elismerésre szükség van, de minden szülőnek meg kell találnia a jutalmazás helyes módját és mértékét.
  • Ha szorgalmában, eredményeiben visszaesik a gyermek, feltétlenül keresnünk kell a kapcsolatot a tanítónővel. Persze nem csak akkor, ha már baj van! Problémamentesség esetén is ajánlatos kapcsolatot tartani a nevelővel, hiszen a nap egy részében ők veszik át a szülői felelősséget, oktatják, nevelik gyermekeinket. Minden szülőnek érdemes kihasználni a szülői értekezletek, fogadóórák lehetőségét.

A tanulás öröm is lehet! Ezt kívánom minden leendő kisiskolásnak és szüleiknek.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves hozzászóló