A katicabogár elveszett pöttyei - asztali paravánnal

Nem igazán őszi mese, inkább tavaszi. Nekem nagyon megtetszett, így bábok is készültek hozzá.

Paulovkin Boglárka nyomán : A katicabogár elveszett pöttyei

( dramatizált változat )

Egyszer volt, hol nem volt egy katicabogárka.

Nagyon büszke volt piros szárnyaira és hét szép fekete pöttyére. Szeretett a tó felett repkedni, ahol jól láthatta magát a víztükörben.

- Oh, milyen szép vagyok! - kiáltotta vidáman

A tó hullámain megcsillant a napsugár. Körülötte hatalmas nád zöldellt. Katicának egyszer csak csúszdázni támad kedve. Ráült egy nádlevélre.

- Jaaaaj! – kiabált a katica. A levél megbillent és a katica belebukfencezett a vízbe.

Éppen arra úszott a Ponty. Ahogy a nádlevelek között megpillantotta a piros katica szárnyakat rögtön kitalálta mi történt.

-          Szegényke! Megpróbálok segíteni rajta.- gondolta

A Ponty olyan gyorsan úszott, ahogy csak bírt. Tudta, ha baj van, minden pillanat számít. Az orrán egyensúlyozva kiemelte Katicát a vízből.Katica szerencsésen megmenekült

- Köszönöm, hogy segítettél kedves ponty. Megmentettél!-  köszönte meg udvariasan a katica.De jajj! a pöttyei! A katicabogát hét pöttye!

- Hová tűntek?- szomorkodott

- Pöttyök nélkül nem is vagyok igazi Katica, csak egy kis piros bogár.

- Ne búsulj!- vigasztalta a Ponty.

- Szólok a többieknek, és megkeressük az elveszett pöttyeidet.

Lassacskán egyre több vízi állat vette körül a síró-rívó katicát.

- Gyerünk, ne késlekedjünk!- adta ki a jelszót a Béka. – Irány a tó mélye! Küldetés: megtalálni a tó mélyén rejtőzködő katicapöttyöket!

Nem is csoda, hogy ő volt az első,aki felbukkant a vízből.

- Tessék, Katica- nyújtotta diadalmas ábrázattal a pöttyöt Katica felé.

- Nagyon köszönöm, kedves Béka!

Így Katicának egy pöttye újra meg volt.

Katica visszatette legfelső pöttyét a helyére, és egy nádlevél széléről izgatottan kémlelte a tavat.

Két fürge molnárka érkezett.

- Én érek oda gyorsabban!

- Én adom oda először neki.

- Az enyémnek fog jobban örülni!

De aztán pont egyszerre értek oda, és Katica mind a két pöttynek pont ugyanannyira örült. Így már három pöttye volt.

A béka újabb segítőtársakat keresett. A víziboglárkák között talált rá a mindig vidám Vízipókra.–Kedves Vízipók , kérlek segíts megtalálni a katica pöttyeit! – kérte a béka.  A Vízipók csinos légnadrágjában azonnal lemerült a pöttyöket keresni és sok-sok éles szemének köszönhetően hamarosan vissza is tért egy újabbal.

- Tessék, itt a negyedik!

Így már katicának négy pöttye volt.

- Vízisikló, kedves vízisikló, kérlek add vissza azt a pöttyöt, amit a szádban viszel-kiáltott fel hirtelen a Katica. A félelmetes vízisikló pont az ő levele alatt úszott el gyors kígyózó mozdulattal. És a szájában egy pöttyöt tartott.

- Tudod én vesztettem el előbb,amikor a vízbe pottyantam –tette hozzá a Katica pironkodva.

- Tudom, tudom. Neked hoztam. Nem akarom megenni. - mondta a vízisikló, aki annyira nem is volt félelmetes.

Katicának így már öt pöttye van.

- Háp, háp, most rajtam a sor ! És a vadkacsa egyetlen víz alatt bukással egy újabb katicapöttyöt halászott ki. A Katicának így már hat pöttye volt.

- Egy, kettő, három, négy, öt, hat - számlálgatta pöttyeit a Katica.-Ugyan hol lehet a hetedik?

- Megnézem, vajon hol rejtőzhet az utolsó petty. – és a Béka még egyszer a vízbe vetette magát. – Már látom, a vénséges vén Harcsa szorongatja bajszai között, aki igencsak goromba hal hírében állt.-

- Sebaj, azért megpróbálom – gondolta a Béka.

- Harcsa add nekem a pöttyöt!

- Minek az neked! Nem adom!

– Nem félsz, hogy megharaplak?

- Nem félek – mondta remegő hangon a Béka.– A pötty a Katicáé! Szüksége van rá!- Megnézem én magamnak azt a Katicát – mormogta a Harcsa és felúszott a víz tetejére.- Hm, aranyos kedves arca van , szép piros szárnyai ,  tetszik nekem ez Katica- vette szemügyre a Katicalányt. - Talán igaza van a Békának! Ugyan mihez is kezdenék én ezzel a pöttyel?           - Tessék visszaadom a pöttyöd, olyan kedves bogárka vagy.

- Hála nektek megvan az összes pöttyöm! Mind a hét!- lelkendezett a Katica és a víz tükrében megcsodálta  pöttyös szárnyait.

Esteledett, eljött a búcsúzás ideje.

- Köszönöm, amit értem tettetek, sohasem fogom elfelejteni. - Viszontlátásra barátaim!

A  katica elköszönt az új barátaitól és ezután is boldogan  élt.

 

Szereplők:

 Katica, ponty, béka, molnárka, vízipók, vízisikló, vadkacsa, harcsa

 

A paraván alapja és háttere:

Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!