Június elején minden évben kirándulunk a gyerekekkel, legtöbbször a közeli Steigervald tanyára. Nagy előnye, hogy nincs messze, de azért busszal kell utazni, amit nagyon élveznek a gyerekek. Olyan környezetben lehetünk, ahol kellemesen és hasznosan tölthetünk el egy délelőttöt. Mindig nagy szeretettel, régi ismerősként várnak bennünket.
A kirándulást megelőző napok lázas készüléssel teltek el, na és izgalommal is, az időjárás miatt. Szerencsénk volt, gyönyörű időt fogtunk ki. Kisétáltunk a buszpályaudvarra és felszálltunk a buszra. Sok gyermeknek az ilyen fajta utazás teljesen ismeretlen hiszen soha nem utazott még busszal. Az ovisok többségét kocsival hozzák szüleik az óvodába, sokszor még a szomszédos utcákból is. (Sajnos!) Ezek a gyerekek hamar elfáradnak még egy rövidebb séta alkalmával is. Sok szülő nem is gondol arra, hogy milyen nagy élmény lehet a gyermeke számára busszal, vagy vonattal utazni! Arról nem is beszélve, hogy utazás közben mennyi ismeretet, tapasztalatot szerezhetnek a gyerekek: jegy vásárlás, fizetés, viselkedés, udvariasság, stb.
Már a buszról is rengeteg volt a látnivaló: legelésző birkák, tehenek, röpködő madarak, viruló bokrok, fák. Az út nem volt olyan hosszú, hogy unalmassá váljon, de azért mindenki örült, amikor megérkeztünk. Kerestünk egy "jó kis helyet", letelepedtünk. Tízórai után felfedező útra indultunk, megnéztük az állatokat. A kirándulásnak fontos célja volt, hogy itt a tanyán természetes környezetben láthassuk az állatokat. A baromfiudvarban megfigyelhettük a szárnyasok mozgását, hallhattuk a hangjukat. Közelről nézegettük a birkákat, lovakat, teheneket,nyulakat. A lovak istállójában megcsodáltuk a fecskék gyors reptét, a kicsinyek etetését. Nincs is annál jobb, amikor a gyerekek nem csak képekről, vagy a TV-ből ismerkedhetnek az állatokkal. Szerencsések azok a gyermekek, akiknek ismerősöknél, nagyszülőknél is lehet ilyen élményekben részük.
A nap fénypontja volt a kocsikázás és a lovaglás. Még a legbátortalanabb gyerekek is felültek a ló hátára. (Sokat olvashatunk a lovaglás terápiás lehetőségeiről.) Dél felé már a kisebbek elfáradtak, de azért még lecsúszott a finom krumplipaprikás, amit ebédre kaptunk.
A busz 1 órára jött értünk. A visszafelé úton a picik többsége elaludt. Amikor az óvodába értünk fáradtan borultak szüleik nyakába.
A következő napokban a gyerekek "tele voltak élményekkel". A gyermek játéka élményekből táplálkozik és ez fontos a számára. Ez lehet pozitív és negatív is. Élmény egy "harcos, lövöldözős" rajzfilm is, amiből egyre többet láthatnak a mai gyerekek. Persze ez is kell NÉHA. Na, de állandóan?
Öröm volt látni a kirándulás után, hogyan építettek tanyát, rakták ólakba az állatokat a gyerekek. A nagyok komolyan elbeszélgettek élményeikről: "Emlékszel, amikor...." Szép alkotások is születtek, amikor újra megbeszélhettük, hogy pl. milyennek láttuk a csigákat és a bogarakat a nagyító alatt. Beszélgettünk az időjárásról, az évszakokról, növényekről, a természet szépségéről, védelméről.
Csak EGY kirándulás számtalan lehetőséget adott az ismeretek bővítésére, képességek, készségek fejlesztésére.
Lovas tanya -érdemes ellátogatni családoknak is.
A kirándulást megelőző napok lázas készüléssel teltek el, na és izgalommal is, az időjárás miatt. Szerencsénk volt, gyönyörű időt fogtunk ki. Kisétáltunk a buszpályaudvarra és felszálltunk a buszra. Sok gyermeknek az ilyen fajta utazás teljesen ismeretlen hiszen soha nem utazott még busszal. Az ovisok többségét kocsival hozzák szüleik az óvodába, sokszor még a szomszédos utcákból is. (Sajnos!) Ezek a gyerekek hamar elfáradnak még egy rövidebb séta alkalmával is. Sok szülő nem is gondol arra, hogy milyen nagy élmény lehet a gyermeke számára busszal, vagy vonattal utazni! Arról nem is beszélve, hogy utazás közben mennyi ismeretet, tapasztalatot szerezhetnek a gyerekek: jegy vásárlás, fizetés, viselkedés, udvariasság, stb.
Már a buszról is rengeteg volt a látnivaló: legelésző birkák, tehenek, röpködő madarak, viruló bokrok, fák. Az út nem volt olyan hosszú, hogy unalmassá váljon, de azért mindenki örült, amikor megérkeztünk. Kerestünk egy "jó kis helyet", letelepedtünk. Tízórai után felfedező útra indultunk, megnéztük az állatokat. A kirándulásnak fontos célja volt, hogy itt a tanyán természetes környezetben láthassuk az állatokat. A baromfiudvarban megfigyelhettük a szárnyasok mozgását, hallhattuk a hangjukat. Közelről nézegettük a birkákat, lovakat, teheneket,nyulakat. A lovak istállójában megcsodáltuk a fecskék gyors reptét, a kicsinyek etetését. Nincs is annál jobb, amikor a gyerekek nem csak képekről, vagy a TV-ből ismerkedhetnek az állatokkal. Szerencsések azok a gyermekek, akiknek ismerősöknél, nagyszülőknél is lehet ilyen élményekben részük.
A nap fénypontja volt a kocsikázás és a lovaglás. Még a legbátortalanabb gyerekek is felültek a ló hátára. (Sokat olvashatunk a lovaglás terápiás lehetőségeiről.) Dél felé már a kisebbek elfáradtak, de azért még lecsúszott a finom krumplipaprikás, amit ebédre kaptunk.
A busz 1 órára jött értünk. A visszafelé úton a picik többsége elaludt. Amikor az óvodába értünk fáradtan borultak szüleik nyakába.
A következő napokban a gyerekek "tele voltak élményekkel". A gyermek játéka élményekből táplálkozik és ez fontos a számára. Ez lehet pozitív és negatív is. Élmény egy "harcos, lövöldözős" rajzfilm is, amiből egyre többet láthatnak a mai gyerekek. Persze ez is kell NÉHA. Na, de állandóan?
Öröm volt látni a kirándulás után, hogyan építettek tanyát, rakták ólakba az állatokat a gyerekek. A nagyok komolyan elbeszélgettek élményeikről: "Emlékszel, amikor...." Szép alkotások is születtek, amikor újra megbeszélhettük, hogy pl. milyennek láttuk a csigákat és a bogarakat a nagyító alatt. Beszélgettünk az időjárásról, az évszakokról, növényekről, a természet szépségéről, védelméről.
Csak EGY kirándulás számtalan lehetőséget adott az ismeretek bővítésére, képességek, készségek fejlesztésére.
Lovas tanya -érdemes ellátogatni családoknak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves hozzászóló