Játék - erkölcs - érzelem
Az utóbbi években nagy változásokat élünk át: változik a társadalom, változnak a pedagógiai módszerek, az értékek. Sokat halljuk mostanában, hogy "haladni kell a korral, nem lehet lemaradni". Igyekszünk a korunkra jellemző társadalmi kihívásoknak megfelelni, ezért gyakran már kicsi gyermeket is kiteszünk verseny helyzetnek, direkt tanulási helyzetnek (kis iskolásítás), attól tartva, hogy ha nem teszünk így, lemaradunk valamiről, pl.: a gyermekek felkészítéséről, tartunk a szülők elvesztésétől, mert tovább lépnek, más modernebb óvodák felé.
A játék, mint az óvodáskorúak alaptevékenysége és az érzelmek kevésbé fontosak már, mint régen, a tanulás előtérbe helyeződött.
Mindezek teszik szükségessé a játék, erkölcs, érzelmek szerepének, átgondolását, jelentőségük visszaállítását, ma már a kompetenciák hangsúlyozásának tükrében.
Óvodás életkorban a játék a gyermek legelemibb pszichikus szükséglete. A játékon keresztül tapasztalja meg a körülötte levő lévő világ sokszínűségét, szerzi meg ismereteit. A játék a gyermek számára a legfőbb élményforrás, ugyanakkor a személyiség fejlesztésének színtere, a tanulás, a készség- és képességfejlesztés leghatékonyabb módja.
A valódi tudás az, amit a gyermek cselekvésen keresztül sajátít el, majd képes alkalmazni képességei, készségei által. Ennek érdekében fontos, hogy minél több tapasztalathoz jusson. A játékba integrált önkéntes és cselekvéses tanulás az óvodai tanulás útja.
Az erkölcsiség fogalom, illetve ahhoz rendelt szabályok együttese. Az óvodás gyermek számára cselekvésben nyilvánul meg, tehát, itt is tevékenységről beszélhetünk.
Ebben a korban a gyermek magatartását érzelmei befolyásolják - pozitív és negatív érzelmei által vezérelten cselekszik. Éppen ezért, érzelmeire hatva próbáljuk őket cselekvésre késztetni, a tanulást is érzelmeken keresztül igyekszünk motiválni.
Az érzelmek ilyen-olyan volta az átélt élményektől függenek. Hogy kinek melyik élmény pozitív, illetve negatív, az személyiségfüggő, valamint függ azoktól a hatásoktól , amelyek a gyermeket érik. Az érzések minőségét nem csak a körülmények határozzák meg, hanem a felnőttek viszonyulásai az adott dolgokhoz. A felnőttek felelőssége nagy. Olyan szituációkat kell teremtenünk, melyekben a gyermek megtanulja irányítani saját érzelmeit, majd elfogadja mások irányítását is, mely a felelősségérzet kialakulását eredményezi.
Forrás: www.sulinet.hu - Elméleti alapvetések
Az utóbbi években nagy változásokat élünk át: változik a társadalom, változnak a pedagógiai módszerek, az értékek. Sokat halljuk mostanában, hogy "haladni kell a korral, nem lehet lemaradni". Igyekszünk a korunkra jellemző társadalmi kihívásoknak megfelelni, ezért gyakran már kicsi gyermeket is kiteszünk verseny helyzetnek, direkt tanulási helyzetnek (kis iskolásítás), attól tartva, hogy ha nem teszünk így, lemaradunk valamiről, pl.: a gyermekek felkészítéséről, tartunk a szülők elvesztésétől, mert tovább lépnek, más modernebb óvodák felé.
A játék, mint az óvodáskorúak alaptevékenysége és az érzelmek kevésbé fontosak már, mint régen, a tanulás előtérbe helyeződött.
Mindezek teszik szükségessé a játék, erkölcs, érzelmek szerepének, átgondolását, jelentőségük visszaállítását, ma már a kompetenciák hangsúlyozásának tükrében.
Óvodás életkorban a játék a gyermek legelemibb pszichikus szükséglete. A játékon keresztül tapasztalja meg a körülötte levő lévő világ sokszínűségét, szerzi meg ismereteit. A játék a gyermek számára a legfőbb élményforrás, ugyanakkor a személyiség fejlesztésének színtere, a tanulás, a készség- és képességfejlesztés leghatékonyabb módja.
A valódi tudás az, amit a gyermek cselekvésen keresztül sajátít el, majd képes alkalmazni képességei, készségei által. Ennek érdekében fontos, hogy minél több tapasztalathoz jusson. A játékba integrált önkéntes és cselekvéses tanulás az óvodai tanulás útja.
Az erkölcsiség fogalom, illetve ahhoz rendelt szabályok együttese. Az óvodás gyermek számára cselekvésben nyilvánul meg, tehát, itt is tevékenységről beszélhetünk.
Ebben a korban a gyermek magatartását érzelmei befolyásolják - pozitív és negatív érzelmei által vezérelten cselekszik. Éppen ezért, érzelmeire hatva próbáljuk őket cselekvésre késztetni, a tanulást is érzelmeken keresztül igyekszünk motiválni.
Az érzelmek ilyen-olyan volta az átélt élményektől függenek. Hogy kinek melyik élmény pozitív, illetve negatív, az személyiségfüggő, valamint függ azoktól a hatásoktól , amelyek a gyermeket érik. Az érzések minőségét nem csak a körülmények határozzák meg, hanem a felnőttek viszonyulásai az adott dolgokhoz. A felnőttek felelőssége nagy. Olyan szituációkat kell teremtenünk, melyekben a gyermek megtanulja irányítani saját érzelmeit, majd elfogadja mások irányítását is, mely a felelősségérzet kialakulását eredményezi.
Forrás: www.sulinet.hu - Elméleti alapvetések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves hozzászóló