Oldalak

2009. okt. 7.

Őszi versek 2.





Szepesi Attila: Csiga vándor

Fűszálon levélen
csiga csúszik kevélyen.
Pestről indult tavasszal,
nem haladt csak arasszal.
Jaj, Pécsre mikor érsz?
Múlik az ősz,
jön a tél.
Csiga-vándor
mendegél.


Márkus Edit: Ősszel

Hull a levél
a fáról
búcsúzz, pajtás
a nyártól.

Eljött az ősz...
Fúj a szél,
szélben táncol
a falevél.

Gyűjts pincébe
tüzelőt,
s úgy várd be a
jó időt.

Nemsokára
itt a tél,
nincs rosszabb a
hidegnél.


Darázs Ede: Ősz

Ma hozott a szél
Levelet, levelet.
Párkányunkra koppant
S bebillent, leesett.

Ez volt reá írva:
Ne búsulj, ne búsulj...
Őszi rügyben is már
Búj az új, búj az új.


Takáts Gyula: Összetört a csiga háza

Se subája, se ruhája,
s összetört a csiga háza.
Hol aludjon éjszakára?

Éjszaka hűs harmatba
megfázhat a csiga talpa,
s fagy is jöhet még hajnalba...

Aki házát hátán hordja,
maradjon a zöld bokorba,
ne menjen a gyalogútra.


Csukás István: Az őszi szél

Őszi szél rázza a fákat,
lefújja a leveleket.
Velük fújja a sapkádat,
repül, többé meg nem leled!
Fuss utána, de hiába,
gyenge kezed el nem kapja,
világgá ment a sapka.


Gáspár János: Ősszel víg szüret zajára

Ősszel víg szüret zajára
menj ki a hegy oldalára;
s ha a szőlőt ízleled,
áldjad a természetet!


Gáspár János: Érik a szőlő

Érik a szőlő,
hajlik az ága,
fordul a levele.

Ejnye, ejnye,
fölfordult a kis kocsi,
kiborult a kis úrfi.

Jertek, jertek szaporán,
paplanra kell tenni,
szépen hazavinni.


Fazekas Anna: Szüret

Megérett a szőlő
arany gerezdje,
puttonnyal lányok
mennek szüretre.

Kopasz már a tőke,
csordultig a kád,
piros faparázson
sütnek szalonnát.

Mézillatú musttal
teli a pohár,
vidám nótaszótól
hangos a határ.


László Gyula: Ősszel

Rozsdabarna már a lomb,
pirosodik a szőlődomb.

Elballagott a szép nyár,
Károg varjú: jaj de kár!

Esik eső fúj a szél,
holnapután itt a tél.


Tamkó Sirató Károly: Dombon

Dombon törik a diót,
hegyormon meg a mogyorót.
- Zajuk ide csattog!
Völgyön meg a makkot.

Három diót feltörtem,
négy mogyorót megettem.
Leltem egy zsák makkot.
Ebből ti is kaptok.


Takáts Gyula: Rigórúgta dió

Kopog a dió,
Rúgta a rigó.
Örül a néne.
Szedi szegényke.

Leül a fűre.
Fölnéz a fára.
Eszeget csendben
rigó szavára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves hozzászóló