Nyári versek 2.

Várnai Zseni: Nyári zene

Kis pacsirta zeng az égen,
bárány béget puha réten,
lubickol a kis halacska,
ringatja a patak habja.

Sárgarigó lombok árnyán,
fuvolázgat fuvoláján
illatot sodor a szellő,
lassan száll a fehér felhő.

Bogár zümmög, döng a méhecske,
be szép is a nyárzenéje!
Dalolj te is, kis virágom,
mint a madár fönn az ágon.


Kányádi Sándor: Nyári alma ül a fán

Nyári alma ül a fán,
fa alatt egy kisleány.
Néz a kislány fel a fára,
s le az alma a kisleányra.
Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.
Gondolkozik, mit tehetne,
álla a kislány lábujjhegyre,
nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik.
De az alma meg sem moccan,
csak mosolyog a magosban.
És a kislány pityeregve
csüccsen, huppan le a gyepre.
Lomb közt szellő szundít csendesen,
de a sírásra felserken,
sajnálkozva néz a lányra,
és az ágat meglóbálja.
S hull az alma, örömére,
pont a kislány kötőjébe.


Drégely László: Nyári zápor

Eső, eső
Megered,
Sírnak fenn a
Fellegek.

Patak fölött
Mint a híd,
Szivárványból
Magos ív.

Azon át csak
Madár jár,..
Egyenest a
Napba száll.


Pákolitz István: Veréb

Csip csirip, csöpp veréb
csipkedi a meggyet;
csip csirip, csöpp veréb
csípj nekem is egyet;
ha nem csípsz, csöpp veréb,
csiripelj is egyet,
mert amíg csiripelsz,
nem csíped a meggyet!

Csip csirip,
csípek neked meggyet,
csip csirip, csip csirip,
a legédesebbet;
csip csirip, csip csirip,
szedd a piros meggyet,
csip csirip, csip csirip,
jóízűen edd meg!


Osváth Erzsébet: Pipacs

Piros selyem
sapkát visel,
barátkozik
mindenkivel.
Táncba megy a
kósza széllel,
súg-búg sok-sok
testvérével.

A pillangókat
elaltatja,
mintha volna
édesanyja.
Nézd csak,
nézd csak
szelíd szemét -
szinte, szinte repes feléd.


Gazdag Erzsi: Akácvirág

Minden akác földre néz
Pillantásuk tiszta méz.
Virágszemmel pillognak,
Fehér ingben villognak.

Méhek járnak csapatban
egész méhe-vihar van.
Mind a mézért csatázik,
míg az akác virágzik.