A meséből megtanulhatják a gyerekek, hogy az ígéretünk betartása fontos dolog..
"Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó".
Mese a falánk tyúkocskáról
(Burmai népmese)
Így szólt egyszer
tyúkocska tyúkanyóhoz.
- Éhes vagyok, kérlek szépen , süssél nekem kalácsot!
- Jól van, tyukocskám, sütök neked kalácsot – mondta
tyúkanyó. – Most menj szépen, és hozzál nekem fát az udvarról, hadd rakjak
tüzet, anélkül nem sül meg a kalács.
Ment a tyukocska, ment az udvarra fáért. Ahogy az udvarra
ért, szembejött vele egy nagy-nagy kandúr. A nagy-nagy kandúr azt mondta a
tyukocskának:
- Miau,hamm! Én most téged bekaplak, és meg is eszlek!
- Ne egyél meg, kandúrmacska, kérlek szépen, ne egyél meg
engem! Fát viszek most tyúkanyónak, tyúkanyó kalácsot süt nekem, s ha nem
bántasz, kapsz eg ynagy darab cukros kalácsot tőlem!
A kandúrmakcsa úgy gondolta, sokkal többet ér egy nagy darab
cukros kalács, békén hagyta hát a tyúkocskát.
A tyúkocska összeszedte a fát az udvaron, bevitte
tyúkanyónak.
- Jaj, tyúkanyó, nagy baj van! – mondta.
- Mi a baj, tyúkocskám?
- Az a baj, hogy az udvaron összetalákoztam a
kandúrmacskával, s kandúrmacska – hamm! – be akart kapni, meg akart enni, én
meg azt mondtam neki, ne kapjon be, ne egyen meg engem, inkább adok neki a
kalácsomból.
- Egyet se búsulj, tyúkocskám. – mondta tyúkanyó. – Olyan
nagy kalácsot sütök neked, hogy akár három kandúrmacskát is jóllakathatsz vele!
Hamarosan megsült a nagy kalács. Tyúkanyó enni hívta
tyukocskáját és így bezsélt hozzá:
- Egyél, tyúkocskám, egyél jó étvággyal! De el ne feledd,
hogy a kandúrmacksának is jár ebből a kalácsból! Megígérted neki!
- Tudom – mondta a
tyúkocska, s azzal nekilátott enni. Ette, ette a finom cukros kalácsot, addig
ette, míg az utolsó morzsát is megette. Csak akkor jutott eszébe a kandúrmacska
meg az, hogy ígért neki.
- Jaj, tyúkanyó – siránkozott-, mind megettem a kalácsot,
egy morzsát sem hagytam belőle, jaj, most mitévő legyek?
- Ó, te falánk, ó te szószegő tyúkocska!
- Ne haragudj rám, tyúkanyó – siránkozott a tyúkocska. – Ne
haragudj rám! A kandúrmacska azóta talán már el is feledkezett a kalácsról
meg rólam is! Meg ha nem is feledkezett
el a kalácsról meg rólam, nem baj, úgyse tudja hol lakom!
Ebben a pillanatban a tyúkanyó is meg tyúkocska is meglátta
a kandúrmacskát. Az udvaron át bársonytalpakon sétált a konyha felé.
- Jaj, végem van! – csipogta rémültn a tyúkocska.
Tyúkanyó meg nem csipogott semmit, hanem a szárnyánál fogva fölkapta
tyúkocskát, a konyhába vitte, s vele együtt belebújt a nagy hasú agyagkorsóba.
A kandúrmacska csak annyit látott, hgy túkyanyú és tyúkocska
a konyhában tűnt el. Nagy mérgésen megállt a küszöbön, s így pörölt:
- Hol a kalácsrészem? Ide vele, mert ha nem, mindkettőtöket
bekaplak!
Aztán belépett a konyhába, de nem látta sem tyúkanyót, sem
tyúkocskát.
- Pedig ide szaladtak be. – dünnyögött a kandúrmacska. –
Elnem mozdulok innen, míg meg nem kapom a kalácsot, vagy be nem kapom azt a két
szökevényt! – Azzal a kandúrmacska lefeküdt a küszöbre, és várt.
Tyúkanyó meg tyúkocska ott lapult a nagy hasú agyagkorsóban.
Tyúkocska egyszer csak suttogni kezdett:
- Tyúkanyó, én úgy szeretnék prüsszenteni!
- Ne prüsszents, mert meghallja a kandúrmacska, s bekap
mindkettőnket! – suttogta tyúkanyó.
Tyúkocska egy ideig békén maradt, aztán megint csak rákezdte:
- Tyúkanyó, igazán muszáj prüsszentenem!
Tyúkanyó türelmét vesztve szólt rá a tyúkocskára:
- Bánom is, prüsszents hát, úgyis végünk lesz!
Tyúkocska óriásit prüsszentett, de akkorát ám, hogy a nagy
hasú agyagkorsó megingott a polcon, aztán elesett a földre, s ezer darabra
tört.
A küszöbön a kandúrmacska ijedtében fölnyivákolt.
- Jaj, dörög az ég! – kiabálta, s eszeveszetten menekült.
Tyúkanyó meg tyúkocska kikászálódott a cserepek közül, s
látták, hogy a kandúrmacska elszaladt.
- No, ez se jön többé vissza - mondta tyúkanyó
- Látod, milyen hős vagyok - mondta a falánk tyúkocska. - Látod, még a macska is megrémül és menekül, ha én egyet prüsszentek!
Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
