Fakanál bábokat készítettem a meséhez, a szokásos módon, mint a "Kiskakas gyémánt félkrajcárja" meséhez. Nem kell a paraván mögé mennem, jobban látom a gyerekek reakcióját.
A három csibe
(Francia népmese)
Élt egyszer egy tyúkanyó. Ennek a tyúkanyónak volt három
csibéje. Az egyik vörös, mint a róka, a másik fekete, mint a korom, a harmadik
pedig fehér, mint a frissen esett hó. S mert rosszak voltak és engedetlenek,
tyúkanyó egy napon elkergette őket.
Ment, ment a három kiscsibe, addig mendegélt, míg egy
irdatlan nagy erdőbe nem ért. Ott egy kis tisztás szélén állt egy kicsi kis
kunyhó. A fekete csibe ajánlkozott, hogy majd megvizsgálja: jól zár-e a
kilincs. Azzal már be is röppent a kunyhóba, és úgy magára csapta az ajtót,
hogy azon egy lélek sem juthatott be. Csúfondárosan kiáltott ki az ablakon:
- Künn tágas, benn szoros! Építsetek magatoknak másik
kunyhót!
Sírva bandukolt tovább a két kis testvér. Mentek,
mendegéltek, míg egy másik szép kis tisztásra nem értek. Nekiláttak tüstént a
kunyhóépítésnek. Amint a kunyhó elkészült, a vörös csibe ajánlkozott, hogy
megnézi: jól zár-e a kilincs. Azzal máris beröppent a kunyhóba, és úgy becsapta
maga után az ajtót, hogy azon egy lélek sem juthatott be. Aztán kiszólt az
ablakon:
- Most aztán eredj, építs te is kunyhót magadnak!
A szegény kis fehér csibe ott maradt árván, egyes-egyedül,
nem segített rajta senki, nem volt se anyja, se testvére. Egyszer csak
csudálatos fényesség támadt! Amikor felpillantott, egy tündér állt előtte.
Olyan szép, oly kedves volt, hogy aki csak rátekintett, tüstént elfelejtette
minden búját-bánatát. A kis fehér csibe elmosolyodott, és valami köszönésfélét
pityegett a maga csibenyelvén. A tündér puha tenyerébe vette a pelyhes kis
jószágot, és így szólt hozzá:
- Ne búsulj, kiscsibém, tudom én, mi bánt téged. Indulj el
bátran, és ha megint tisztásra érsz, építs ott házat magadnak. Meglátod, erős
lesz, mint egy vár.
S azzal, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is tűnt. A
fehér csibe pedig csak ámult-bámult egy darabig, aztán továbbtipegett az úton.
Nem kellett messze mennie, hamarosan egy szép, nagy tisztásra bukkant, s
nyomban nekilátott a munkának. Ahogy elkészült a kunyhó, megcsodálta kívülről,
megbámulta belülről, aztán beköltözött, és vacsorát főzött magának. Alig telt
el néhány nap, a róka megorrontotta a csibeszomszédságot. Odalopakodott a
fekete csibe házához, és se szó, se beszéd, bedöntötte a falat. A kiscsibének
épp csak annyi ideje maradt, hogy elszaladjon. Addig futott, míg a vörös csibe
házához nem ért. De azt hiába kérlelte, hiába könyörgött neki, nem nyitotta ki
az ajtót. Eközben odaért a róka is. Míg a fekete csibe remegve lapult a ház
egyik falához, a róka beszakasztotta a másikat. Most már együtt futott a két
ostoba jószág. Éppen csak hogy elérték a fehér csibe házát, már jött is utánuk
száját nyalogatva, nagyokat cuppogtatva a ravaszdi róka. A fehér csibe gyorsan
kinyitotta az ajtót, a vörös meg a fekete - hess! - beröppent.
- Nyissátok ki, de tüstént! - morogta vészjóslóan a róka.
- Hát csak gyere, ha tudsz! - ingerkedett a fehér csibe.
A róka nekirugaszkodott az ajtónak, megpróbálta betörni. De
láss csodát! Az ajtó meg se mozdult, hiába döngette, feszegette. Nekifutott a
róka a ház oldalának. De bárhogy erőlködött, a fal állta az ostromot. A
kiscsibe meg annál bátrabban kiabált:
- No, te híres, gyere, ha tudsz! Hadd lássuk, megbírsz-e
velünk!
A róka tehetetlen mérgében fejjel szaladt neki a falnak, és
összezúzta rajta a fejét. A három pelyhes, a fekete, a vörös meg a fehér csibe
azóta boldog egyetértésben éldegél. Álló nap sütnek-főznek, vigadoznak.
Legyetek ti is a vendégeik!
(Átdolgozta
Tímár Éva)
Háttér
Szereplők
A szabásmintákat
itt és
itt tölthetitek le.
Köszönöm, hogy leírod a véleményedet!
